Annyira tisztelik a messzire nyúló szlovák hagyományokat, hogy még követni sem tudják őket rendesen.

Létezik egy hagyomány a szlovák nacionalisták körében, ami jócskán messzebbre nyúlik, mint maga Szlovákia történelme. Egészen a 19. század elejéig, amikor talán csak pár tucatnyian ismerték azt a szót, hogy szlovák, a Felvidék északi részén élő népet pedig tótnak hívták.

Ekkor Fejérpataky Gáspár (aki magát Gašpar Fejérpataky-Belopotocký néven hívatta) indította el azt a hagyományt, hogy megmássza a Kriván hegycsúcsot, amiből már a század végére szlovák nacionalista hagyomány lett. Olyan "hősök" mászták meg a csúcsot e célból, mint Stúr Lajos (Ludovít Štúr, róla nevezték el Párkányt a szlovákok) vagy Hurbán József (Jozef Miloslav Hurban, akiről pedig Ógyalla kapta a szlovák nevét), akiket a korabeli magyar közvélekedés pánszláv agitátornak tartott, a szlovákok szerint viszont irodalmárok és nemzeti hősök voltak.

Marián Kotleba pártja, a Mi Szlovákiánk is követni szerette volna ezt a szokást, de elnézték a hegyet. A Tátra helyett a Fátrában kötöttek ki, a Kriván helyett pedig a Nagy-Krivánt mászták meg.

Ez már így is elég gáz, de persze el is büszkélkedtek a teljesítményükkel, így a szlovák közösségi média rajtuk röhög napok óta.