Soros mellé állni elfogadhatatlan, vállalhatatlan, ez nettó nemzetárulás – fakadt ki terjedelmes írásában Borbély Zsolt Attila, volt EP-listás jobbikos, aki egykor évekig vezette a Jobbik nemzetpolitikai kabinetét társadalmi munkában.

Ismeretes, a Vona Gábor vezette Jobbik immár nyíltan, teljes mellszélességgel beállt Soros György mögé, miután bejelentették: összeállnak a bukott balliberális pártokkal annak érdekében, hogy megvédjék az idős agitátor egyetemét, a CEU-t. Szávay István jobbikos politikus leszögezte:

A már néppártosodási folyamatot is balról előző húzás azonban nem tett szert nagy népszerűségre a Jobbik szavazótáborán belül. Mi több, korábban Toroczkai László, a Jobbik alelnöke úgy fogalmazott Soros egyeteme kapcsán, hogy

Annak ellenére, hogy a kormány által elfogadott felsőoktatási törvény módosítása közelről sem ezt helyezi kilátásba, Toroczkai megnyilvánulása hűen szemlélteti, hogy mégis milyen távolra került a Jobbik valódi önmagától. Ez pedig nemcsak a közvélemény-kutatásokban jelenik meg, hanem a Jobbik szellemi udvarának elégedetlenségében is. 

A Jobbik tegnapi Soros melletti kiállása után ugyanis Borbély Zsolt Attila – volt EP-listás jobbikos, aki egykor évekig vezette a Jobbik nemzetpolitikai kabinetét társadalmi munkában – egy terjedelmes jegyzetben fakadt ki őszinte érzelmeiről, az egykor még nemzeti pártot illetően. Fontos megjegyezni, Borbély egyértelműen a Jobbik szellemi holdudvarának egyik pillére volt, például újonnan megírt könyvét – Székely kapu a magyar világra – januárban még örömmel mutatta be a Jobbik pártlapja.

"A Jobbikkal a kezdet kezdetétől rokonszenveztem. Imponált dinamizmusuk, nemzeti elkötelezettségük, felkészültségük, határozottságuk, bátorságuk. 2009-ben, amikor bemondta a rádió, hogy 15%-ot értek el az EP választáson, s épp két kedves mátrai borász barátunkkal utaztunk hazafelé, Aradra, apámmal együtt euforikus diadalüvöltésben törtünk ki. Jó volt tudni, hogy létezik egy politikai erő, mely kimondja az igazságot, melynek a nemzet érdeke mindenek előtt való, mely csak azért ölt párt-formát, mert ekként tudja a magyarságot szolgálni.

Hitelesnek éreztem a pártot, az elnökét, a tagságot. Ha voltak is kisebb-nagyobb hibák (a választás előtti regisztráció elutasítása, az Alaptörvény elutasítása, a vasárnapi boltzár ügyében megtett fordulat) a párt irányvonala vállalható volt 2016 őszéig.

A népszavazási kampánybeli de facto demobilizálás (az a légből kapott propaganda-szöveg, hogy Orbánnak le kell mondani, ha nem lesz érvényes a voksolás otthonmaradásra buzdította azokat, akik a miniszterelnökben látták a fő ellenséget), a népszavazás utáni gyászos Vona-szereplés, amikor Gyurcsányhoz hasonlóan Vona is lemondásra szólította fel Orbánt, s végül a migránsügyi alkotmánymódosítás meg nem szavazása komoly fejtörést okozhattak azoknak, akik hozzám hasonlóan halálosan komolyan vették azt a jelszót, hogy „csak a Nemzet”.

Azóta is volt néhány intő jel, de úgy véltem, lehetett ez egy botlás, tévedés, csoportpszichózis-eredmény.

Az viszont, hogy egy olyan politikai csatában, mely lényegében Orbán - Soros presztízsharcra hántható vissza, egy olyan csatában, melyben a CEU nevű liberális agymosoda jövője a tét, Soros mellé állni: elfogadhatatlan, vállalhatatlan. Ez nettó nemzetárulás. Gyalázat. Nem megszavazni a CEU előjogait megnyirbáló törvényt, majd odaállni Gyurcsányék mellé jogállamiságról papolva? Mindez világosan jelzi, hogy ez a párt teljesen kifordult önmagából.

Írhatnám, hogy szégyellem magam azért, hogy közöm volt hozzájuk, hogy a kezdet kezdetén évekig vezettem a nemzetpolitikai kabinetet társadalmi munkában, hogy elvállaltam egy be nem futó helyet a 2009-es Európai Parlamenti listájukon, hogy a párt létrejötte óta minden esetben rájuk adta a voksomat. Írhatnám, de nem írom, mert ez érzelem-diktált, hibás mondat lenne. Mindezt jó szívvel, belső indíttatásból, hittel tettem.

Szégyelljék magukat azok, akik pénzért vagy számításból, elárulták a nemzeti ügyet, akik egy gyékényen árulnak a globális háttérhatalom helyi erőivel, akik méltatlanokká váltak arra, hogy tovább vigyék a Pongrátz Gergelytől kapott zászlót, akik elvették Jobbik lelkét, akiknek semmi más nem maradt a horizontjukon, mint a hatalom megszerzésének hiú ábrándja. Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét? Soha!"

Szép munka volt Gábor!