A nyugat-európai liberális hitszónokoknak köszönhetően a fejlettnyugat ma már ott tart, hogy a szekularizált társadalom pajzsán lévő repedésekben felütötte fejét a faji, etnikai, vallási ellentét. Ezen konfliktusok mindegyikét az Afrikából és a Közel-Keletről érkezők importálták. A liberálisoknak amúgy kapóra jön az identitáspolitika, hiszen ma már nem nehéz elképzelni egy genderfluid, burkás, feminista "szabadságharcos férfit", aki Nelson admirális rasszista szobrának ledöntése közben arról tart kiselőadást, hogy a tolerancia és a másság elfogadása lesz az Új Világrend alappillére.

Ha alaposabban megnézzük a Pinkerton kockázatelemző térképét, akkor egyhamar arra a következtetésre jutunk, hogy az Európán végigsöprő terrorhullám csupán az Afrikában és a Közel-Keleten dúló vallási, társadalmi harcok kiterjesztésének az újabb terepe.

Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Japán kivételével a világ egy nagy puskaporos hordó. Magyarán, a fejlett nyugati világot leszámítva mindenhol törzsi, vallási háborúk dúlnak. Meglehet, hogy ezen konfliktusok nagy hányadáért a Nyugat viseli a felelősséget, azonban az sem elhanyagolható ténymegállapítás, hogy az esztelen nyugati vezetőknek köszönhetően a demokráciaexporttal ellentétes előjelű és irányú konfliktusexport vette a kezdetét.

Míg az elmúlt félszáz évben Amerika és Európa (itt elsősorban az Európai Gazdasági Közösségekre kell gondolni) több-kevesebb – de lássuk be inkább kevesebb – sikerrel megpróbálta demokratizálni a Közel-Keletet, addig Afrika fekete lyukként tátongott a világ geopolitikai térképén.

A migrációs válság azonban mindent felborított: az afrikai és a közel-keleti konfliktusokat nem sikerült lokalizálni, viszont ezen konfliktusok exportja megindult Európa irányába.

Az elmúlt évek terrortámadásai egyértelműen rámutatnak arra az elementáris problémára, amelyet a nyugati szalonokban pöffeszkedő döntéshozók, újságírók még mind a mai napig nem mernek beismerni: