Fidel Castro diktatúrája védte is, bántotta is a sziget kicsi, de kalandos történetű zsidó közösségét, amely előtt talán újabb perspektívákat nyit meg a küszöbön álló kubai átalakulás.

A Mazsihisz érdekes kérdést vetett fel Fidel Castro halála után. Mi lesz a kubai zsidósággal? 

Habár számuk elenyésző a magyarországi közösséghez képest, de az 1500 főt számláló kubai zsidó lakosság előtt nagy kérdések állnak. A Havannában élő zsidók egy része a spanyol inkvizíció elől menekülő szefárd zsidók leszármazottja, hozzájuk csatlakozott a kései 19. században Amerikába tartó és később a nácizmus elől menekülő askenázi zsidó emigráns hullám.

Havannában és más nagyvárosokban virágzott a zsidó közösség, amikor a lelkes forradalmárok, a későbbi zsarnokok megdöntötték Fulgencio Batista korrupt rendszerét, ami egyébként az amerikai maffiára nézve is súlyos csapást jelentett. A középosztályos polgári családok körében rémületet keltettek az államosításról szóló hírek, ugyanis az amerikai, floridai emigráció jelentős részét a kubai zsidó családok teszik ki.

Azonban Kubában az Izrael-ellenesség takaréklángon égett, 1967-ben nem szakadtak meg a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok, csak 1973-ban, a jom kippuri háború után. De az izraeli turisták gyakran jártak Kubába, és a kubai művészek és értelmiségiek is rendszeresen utaztak Izraelbe. 

Egyes beszámolók szerint Fidel halálával sok kubai zsidó térhet vissza az országba, hogy a gazdaság kínálta lehetőségeket kihasználva új üzleti kapcsolatokat építsenek ki: ez várhatóan meg fogja erősíteni az infrastruktúrát és felpezsdíti a zsidó életet.

– véli a kubai zsidóság jövőjéről írt cikkében Ilan Stavans.