Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Fegyverkezési verseny a kiber-térben

888.hu

2015.10.18. 14:00

Országok éveken át küzdöttek, költöttek dollármilliárdokat arra, hogy bekerülhessenek az atomhatalmak exkluzív klubjába. A kiberfegyverrel rendelkezõk klubja nem ennyire exkluzív, sokkal egyszerûbb és olcsóbb bekerülni, elég hozzá egy laptop meg némi készpénz, manapság mégis mindenki ide akar tartozni. Olvass tovább és tudd meg, miért.

Az elmúlt években végrehajtott sikeres kibertámadások egy őrületes fegyverkezési versenyt indítottak el: mindenki elkezdett betárazni a különböző rosszindulatú kódokból. Hogy érzékeltessük, mennyire széleskörben elterjedtek ezek a fegyverek: Amerika és Kína, a két régi kiberellenség múlt hónapban megállapodást kötött, hogy bizonyos típusú kibertámadásokat nem fognak egymás ellen végrehajtani. A megállapodás hatálya alá esik például az üzleti titkok ellopása és továbbadása a hazai vállalatoknak - az államtitkok ellopása viszont nincs a listán...

Senki nem akar lemaradni

Biztonsági szakértők szerint Pakisztán és India, a két rivális atomhatalom rendszeresen hackelgeti egymás vállalati és kormányzati rendszereit. Észtország és Fehéroroszország egymással versengve igyekszik védelmi vonalat kiépíteni az oroszokkal szemben. De még a nyugisabb észak-európai országok is belehúztak. Dánia és Hollandia támadó kiberfegyverek kifejlesztésére indított programot, ahogy Argentína és Franciaország is.

A Wall Street Journal információi alapján összességében legalább 29 ország rendelkezik olyan hivatalos katonai vagy titkosszolgálati egységgel, amelyik támadó hackelésre szakosodott. Nagyjából 50 ország vásárolt konyhakész hacker-szoftvereket, amit belföldi és nemzetközi megfigyelésre is fel lehet használni.

„A nukleáris fegyverkezési versenyben volt egy betűszó, a MAD (mutually assured destruction= egy atomháború mindkét fél teljes pusztulásával járna, ezért nincs is értelme megindítani), ami mindent szépen rendbe tett.” nyilatkozta Matthijs Weenendaal, a NATO Kibervédelmi Központjának kutatója.

Ma is érvényes ugyanez a betűszó, de ma az áll mögötte, hogy kölcsönös kételkedés (mutually assured doubt), mert soha nem lehetsz benne biztos, hogy milyen támadás fog érni.”

Célpontok: A kibertámadások felhasználási területe szinte végtelen. Alkalmas adatlopásra, adatok megsemmisítésére, banki rendszerek megbénítására, elektromos hálózatok lekapcsolására, repülőgépjáratok blokkolására, bankszámlák leszívására, radarok megzavarására, és a sort még folytathatnánk tovább.

A hatalmas hagyományos hadseregek és nukleáris készletek nem alkalmasak erre az új típusú hadviselésre, ami kiegyenlítette a terepet nagyok és kicsik között.A kibertámadásokat nagyon nehéz visszaverni és időnként szinte lehetetlen lenyomozni, ezért a Nyugat rákényszerült, hogy az ilyen típusú fenyegetésekhez alakítsa a haderejét. Az amerikai védelmi minisztérium tisztviselői szerint a jelen helyzet ahhoz hasonlít, amikor a két világháború között az országok felismerték a harci gépekben rejlő lehetőségeket.

Nem úgy működik, mint amikor valaki légierőt akar létrehozni. Nem kell saját kiberflottával rendelkezni ahhoz, hogy valaki hatalmas és elrettentő támadókapacitással bírjon.”

- nyilatkozta Michael Schmitt professzor, a kiberhadviselés nemzetközi jogi vonatkozásainak szakértője. Jó példa erre, hogy szakértői vélemények szerint Szíriában kormány-barát hackerek taktikai információt loptak el a lázadó milíciák gépeiről, amit aztán a hadszíntéren is hasznosítottak.

Andre McGregor, az FBI volt kiber különleges ügynöke szerint egyes országokkal kapcsolatban nyugodtabbak lehetnek, mert ismerik a támadóerejüket, más országoknál viszont csak a sötétben tapogatóznak, fogalmuk sincs, milyen támadóeszközökkel rendelkeznek.

Miben különbözik a kínai és az orosz hacker?

A legnagyobb fejtörést a kínai, az orosz, az iráni és az észak-koreai kiber-fegyverek okozzák az amerikaiaknak, mert ezek az országok olyan fejlett támadásokat tudtak végrehajtani, melyek amerikai kormányzati hálózatokba hatoltak be, vagy amerikai top-vállalatokat vettek célba. Ugyanakkor még szövetségesüknek, Izraelnek is köze volt az amerikai-iráni diplomáciai tárgyalások lehallgatásához.

A kiberhadseregek általában az adott ország katonaságba vagy titkosszolgálatába tagozódnak be, esetleg mindkettőbe, ahogy Kína és az USA esetében. Kínában a hackerek híresek egy relatíve alacsony technikai fejlettséget igénylő taktika bevetéséről: álcázott levelekkel árasztanak el céges alkalmazottakat vagy köztisztviselőket, így próbálják elérni, hogy beengedjék őket a rendszerbe.

„Régebben csak egyszerű betöréses lopások voltak, bejutottak és begyűjtöttek mindent, ami a kezük ügyébe akadt.” –mondja Tommy Stiansen, a Norse Corp. kaliforniai kiberbiztonsági vállalat alapítója.

Ma kiszivárogtatják az információt, rejtőzködnek a rendszeren belül. Olyat is láttunk, hogy a kínaiak helyrepofozták a rendszert maguk után.”

Az orosz hackerek diplomáciai és politikai adatokat céloztak meg, és beásták magukat a Pentagon, a külügy és a Fehérház titkosított hálózataiba. Ellopták Obama napirendjét és a Külügyminisztérium diplomáciai levelezését. Az oroszok tagadták érintettségüket. A orosz top hackerek válogatósabbak a célpontot illetően, személyre szabják az email-támadások, és olyanakat keresnek, akik nagyobb valószínűséggel nyithatnak meg linkeket vagy csatolmányokat.

A kínaiak csak szeretnék megvetni a lábukat a célponton. Az orosz lopás sokkal személyesebb.”

- vázolta a különbséget a kínai és az orosz módszerek között Laura Galante, a Washingtonnal szorosan együtt működő kiberbiztonsági vállalat, a FireEye igazgatója.

A nemzetbiztonsági és kiber-fegyver szakértők egyre idegesebben figyelik az egyre növekvő digitális fegyverkészleteket: attól tartanak, hogy akár egy egyszeri támadásnak is egyre zűrösebb következményei lehetnek. Az is aggasztó, hogy milyen keveset tudunk egyes országok kapacitásáról. Miben reménykedhetünk? Leginkább az elrettentés erejében. Amire az egyik ország képes, azt jó eséllyel vissza is kaphatja másoktól. Hátha ez elegendő visszatartó erő, hogy valaki meghúzza a virtuális ravaszt és elindítson egy beláthatatlan következményekkel járó kiberháborút.

(Wall Street Journal, The Verge)

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére