A balkáni országok ugyan Ausztria koordinálása mellett, Németország és Görögország mellőzésével alakították ki saját bevándorláspolitikájukat, Brüsszelben mégis az európai megoldás sikereként értékelik, hogy a balkáni útvonal határait végre ellenőrzésük alá vonták a hatóságok. Macedónia szerdán teljesen lezárta határait a migránsok előtt, a szerbek és a szlovénok pedig életbe léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyekről még február végén egyeztek meg az albán, bosnyák, bolgár, horvát, koszovói, macedón, montenegrói és osztrák miniszteri találkozón.

Donald Tusk, az Európai Parlament elnöke szerint hála a közös európai fellépésnek, véget ért a migránsáradat a nyugat-balkáni útvonalon. Igaz, hogy ezzel egy időben majd' 15 ezren torlódtak fel a görög-macedón határ mentén, akikkel a görögök nem tudnak mit kezdeni, hiszen időközben 34 ezer új migránst engedtek be a keleti határokon át az országba. A brüsszeli ukáz szerint a mostantól útnak indulókat vissza kell fordítaniuk Törökországba, ám hogy a törökök valóban visszafogadják-e őket, arról egyelőre csak találgatni lehet.

Mert bár az európai vezetők a héten megállapodtak abban, hogy a törököknek további 3 milliárd eurót fizetnek a már megígért 3 milliárd mellé, annak érdekében, hogy visszatartsák az Európába induló menedékkérőket, ám ezért cserébe (túl Törökország uniós csatlakozásának felgyorsításán és a törökök vízummentes európai beutazásának engedélyezésén) azt követelik, hogy az unióba küldhessék a szír polgárháború elől menekülőket, azaz azt kérik, hogy az EU hozza működésbe a kötelező betelepítési kvótákról szóló rendelkezését.

Tusk azt meg sem említi, hogy a most ujjongva üdvözölt megoldás morálisan épp annyira megkérdőjelezhető, mint az általa kifogásolt nemzeti hatáskörű fellépés (és a civil szervezetektől valamint az ENSZ-től már most ugyanannyi kritikát zsebelt be), és arról is hallgatott, hogy egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy az EU az nevében Törökországnak tett vállalásokat keresztül tudja verni az uniós tagországokon (a V4-eken biztos nem).
Bár Brüsszelben mindent megtesznek, hogy diadalként kommunikálják a keddi megállapodást, az osztrák kancellár nyilatkozata és az EU-n belüli és azon kívüli balkáni országok összehangolt fellépése is azt mutatja, hogy valójában loholnak az események után. A török megállapodásra Görögország megmentése érdekében van szüksége Európának, azért, hogy a balkániak által elszigetelt ország ne fulladjon bele a migránsokba.

Az pedig, hogy a görögök nyugati szomszédai idáig vártak ezzel a lépéssel, egyedül a német kancellár érdekérvényesítő erejének köszönhető. Õ volt az, aki újra és újra haladékot kért, türelemre és nyitottságra intett és most is csak neki köszönhető, hogy a török paktum létrejött. Túl sok pénzt fektetett Németország a görögökbe ahhoz, hogy hagyja bedőlni az országot.