Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A lokálpatriotizmus a foci esszenciája

Pörge Béla

2019.02.05. 17:45

Meccsbeszámolók helyett a magyar futballal kapcsolatos interjúkkal jelentkezik a Pörge szurkol sorozatunk az alsóbb osztályok téli szünetében! A harmadik részben a lokálpatriotizmus igazi tankönyvi példáival, a legkitartóbb ultrákkal, a csepeli szurkolók kemény magjával beszélgettünk arról, hogy milyen érzés az, amikor évekig nincs csapata egy szurkolótábornak, mennyire fontos a szurkolók és a játékosok viszonya, valamint arról, hogy mennyire nem járható út szurkolói szemmel az, ha egy sportklubot ide-oda költöztetnek franchise-rendszerben ahelyett, hogy egy klub kötõdne egy városhoz.

Pörge: Mikor alakult az Islander Division?

Ricsi: Most lesz nemsokára a születésnapunk, ebben a formában 2013. február 23-án alakult meg az Islander Divison, a jelenlegi szervezett szurkolói csoportunk. Közvetlenül előtte pedig két csoport létezett, ezek egyesülésével jött létre a mostani csoport.

Pörge: Volt előtte Szigeti veszedelem is, nem?

Ricsi: Nem, az soha nem volt csoport, csak egy drapéria.

Márk: Ami jelenleg a kispályás csapatunk neve. Azt a drapit a mai napig használjuk, a 25. születésnapján fel is újítottuk.

Pörge: Akkor ugyanezt láthattam régi NB I-es felvételeken is?

Szesz: Igen, idősebb, mint az ifjúsági tagozatunk.

Ricsi: Az előbb említett csoportokon kívül még egy létezett egy rövid ideig, a Suburban Lads.

Csabi: Mármint a 2006 utáni időszakban.

Ricsi: Igen, ők voltak az elsők az újjáalakulás után, de csak néhány hónapig léteztek.

Szesz: A Csepel Islander (vagy Islander 21) azután alakult meg, hogy 2006-ban újjáalakult a csapat. Rögtön az egyik első meccsét az Ikarus ellen játszotta a Csepel. Az adta a kezdőlökést, hogy láttuk, hogy négy-öt taggal mekkora hangulatot csinált az Ikarus Ultras drapikkal, fáklyákkal. Mi addig úgy voltunk vele, hogy az NB I-es időszak után ilyen kevesen nincs értelme elkezdeni. Ezt követően viszont azt mondtuk, ha csak tízen leszünk, akkor annyian, de csináljuk.

Pörge: Ez mikor volt pontosan?

Szesz: 2006 novemberében, utána pont a Szabadkikötő ellen volt először Islander-drapi.

Márk: Hazaiban pedig elfoglaltuk a négyes állót (a stadion négyes szektorát, amin csak állóhelyek vannak – a szerk.), ami mindig is a csepeli ultrák törzshelye volt.

Pörge: Hogy éltétek meg az 1990-es évek végét és a 2000-es évek elejét, amikor a csepeli foci mélyrepülése volt tapasztalható?

Csabi: Röviden a történet: 2002-ben megszűnt a csapat, 2006 Láng SK-Csepel néven alakult újjá a BLSZ I-ben, a negyedosztályban. Azt a bajnokságot megnyerte a Csepel, azóta NB III-as. Érdekesség, hogy a megszűnt Csepel indulási jogát a Soroksár vette meg, egykor Csepel-Soroksár néven szerepeltek. (Az Autotrader csepeli megjelenése után, 1999 és 2002 között létezett a Csepel-Soroksár nevű együttes, ami a mai Soroksár FC elődje. A mai Soroksár nem jogutódja a Soroksári AC nevű, egyszeres Magyar Kupa-győztes, NB I-ben is szerepelt együttesnek! – a szerk.)

Márk: Ehhez tudni kell azt is, hogy a Csepel gyári csapat volt, azért pörgött annyira. A Csepel Művek a rendszerváltás után megszűnt, a csapat viszont nem omlott össze, mert jött a Kordax. Ez jó pénzt jelentett, sokat fektettek be, de sajnos kiderült róluk, hogy olajszőkítésből és hasonló dolgokból szerezték a pénzüket.

Pörge: Tipikus '90-es évek…

Márk: Így van, gyönyörű. A Kordax kiszállásától datálható a zuhanás.

Norbi: 1994-ben még hasítottunk, ezt követően mentünk tönkre teljesen.

Csabi: A kiesés is úgy nézett ki, hogy nem kaptak fizetést a játékosok, ezért egyre több bunda volt, például az utolsó NB I-es meccsünk, a Stadler elleni 2–2.

Pörge: Az egy eladott meccs volt? A Stadlernek kellett?

Csabi: A Stadlernek is kellett a pont, a csepeli játékosoknak pedig a pénz kellett.

Szesz: Emlékszem, egy matematikakorrepetálásról lógtam el, hogy lássam azt a meccset. Nagyon reménykedtem benne, hogy meglesz.

Norbi: Nem vettük komolyan a kiesést, azt gondoltuk, majd visszajutunk egy-két éven belül, volt már ilyen. Azóta nem láttuk az NB I-et.

Pörge: Utána jött még egy kiesés.

Norbi: Igen, egyből utána kiestünk az NB II-be, ami akkor a harmadosztály volt.

Pörge: Milyen szurkolói csoportok voltak a '90-es években Csepelen?

Ricsi: Hogy melyik csoport volt az első, és hogy melyik pontosan mikor alakult, az már a homályba vész. Az Ultras Isola lehetett a legelső, de azoknak az alapítói és aktívabb tagjaik már nem járnak meccsre.

Pörge: Voltak balhésabb meccseitek?

Ricsi: Nagyobb botrányok nem, viszont érdekesség, hogy akik nagy riválisok voltak, mára baráti klubok.

Pörge: Kik voltak azok?

Kápó: A Dorog, a Vác és az Érd. A váciakkal azóta nem találkoztunk.

Márk: A váci szurkolókkal egy MTK-Vác-meccsen megbeszéltük, hogy nincs semmi ellentét, már kicserélődtek azok az emberek, akik között korábban vita volt.

Ricsi: Dorogon és Érden is kicserélődtek az emberek, és ez egyébként sem volt olyan mély gyűlölet.

Csabi: Én ott voltam Dorogon, amikor a balhé volt, nem valami évtizedes ellentét okozta a gondot, hanem a meccsen történt események miatt alakult ki az egész.

Pörge: A budapesti csapatok közül van valakivel barátság vagy komoly ellentét?

Szesz: Az erzsébetiekkel voltunk jóban akkoriban.

Márk: Egyszer a Dorog itt játszott Csepelen, akkor az erzsébetiek is átjöttek a meccsre, és a végén közösen dobálták meg a szurkolók a dorogiak buszát, még az ablak is betört. Ma viszont pont az ESMTK-t gyűlöljük.

Pörge: Van még más, akivel ma rivalizálás van? Én hallomásból a BKV-ról és a Pénzügyőrről tudok.

Norbi: A BKV-val semmi bajunk nincs, a Pénzügyőrt utáljuk.

Ricsi: Ott a játékosokkal is volt bajunk, illetve ők az NB III. Dózsája, belügyi csapat, mit lehet rajtuk szeretni?

Norbi: Az ESMTK-t utáljuk és a Tökölt.

Pörge: A Tökölt miért?

Ricsi: Velük kialakult egy konfliktus az újjáalakulás óta.

Csabi: Tökölön is a szigethalmiakkal volt gond, ők jöttek le.

Ricsi: Tökölre úgy mentünk, hogy akár barátkozhatnánk is velük, hiszen szintén szigeti csapatról volt szó. Hát, ez nem jött össze, de nem rajtunk múlt.

Pörge: Az Erzsébettel mi a probléma?

Ricsi: Ott személyes konfliktusról volt szó. Volt egy szurkolónk, aki mindenhol hangoztatta, hogy utálja Pesterzsébetet, nemcsak a csapatot, hanem a kerületet is. Ez eljutott Pesterzsébetre is, és ott egy edzőmeccsen megverték. Jóval később, volt egy ESMTK-Fradi az NB II-ben, amit Csepelen játszottak (2009.04.26., ESMTK-FTC 0-3 – a szerk.). Akkor odamentünk hárman megkérdezni, hogy mi volt ez a korábbi konfliktus, az erzsébetiek pedig megerősítették, hogy személyes vita volt, azóta nem találkoztunk velük.

Pörge: A baráti kapcsolatok milyenek, mennyire mélyek?

Ricsi: Járunk egymás meccseire, bár ez ősszel már nehéz volt, mert minden NB III-as meccs vasárnapra került.

Pörge: Ráadásul az NB II-es meccsek is akkor vannak, egy időpontban.

Ricsi: El nem tudom képzelni, mi ennek a célja, de megnehezíti a táborok közti kapcsolat elmélyítését.

Pörge: Lényegében az NB III-ban nincs vitátok senkivel?

Ricsi: Semmi nincsen, két helyen kérdeztem, hogy egy ustawkában benne lennének-e, de inkább barátkozni akartak és sörözni.

Csabi: Örülnek nekünk mindenhol, örülnek a hangulatnak.

Pörge: Tény, hogy ez is az egyik apropója a beszélgetésünknek, az NB III-ban kiemelkedő a csepeli tábor, különösen idegenben.

Csabi: 2006 óta nem volt olyan Csepel-meccs, ahol ne lett volna csepeli szurkoló.

Norbi: Pedig az első néhány forduló sokunknak kimaradt az újjáalakulás után.

Pörge: Miért? Ez egyébként nem volt meghirdetve?

Norbi: Nem igazán.

Márk: Én évekkel később tudtam meg, és még azzal is ijesztgettek, hogy punkok vannak ott és hagyjam az egészet.

Ricsi: Az elejét leszámítva nem volt olyan meccs, amiről lemaradtunk volna, leszámítva egy palesztin túrát.

Szesz: De arra nem tudtunk felkészülni, a Honvéd helyett ugrottunk be.

Pörge: Ez egy felkészülési túra volt?

Csabi: Valami barátságos túra volt, amire meghívták a Kispestet, de lemondták, és mi ugrottunk be a helyükre.

Márk: Aztán a fél világot elvertük, egy afrikai első osztályú csapatot is.

Norbi: Az újjáalakulást pedig úgy tudtuk meg, hogy még működött az étterem a stadion mellett, Szesz ott dolgozott, és hallotta, hogy meccset rendeznek a stadionban.

Pörge: Pedig ez nem volt olyan régen, már bőven volt internet.

Csabi: De még nem volt Facebook.

Pörge: Visszatérve a megszűnés időszakára, hogyan éltétek meg, hogy odaköltözött a Kerület?

Márk: Először örültünk neki, később már nem. Furcsa volt elsőre, érthető volt az óbudaiak helyzete, de mi akkor kiestünk és így mégis maradhatott a Csepel a másodosztályban. Később, amikor az Autotrader innen is elvitte a csapatot, akkor éreztük meg, hogy ez miért lehet rossz.

Norbi: Nekünk teljesen mindegy volt, hogy honnan, csak legyen csapatunk, ez volt a lényeg. Volt kinek szurkolni, volt miért meccsre menni.

Pörge: Végül az Autotrader a Csepellel még jobban elbánt, mint a Kerülettel.

Márk: Akkor jöttem rá, hogy ez az amerikai módszer, a franchise mennyire undorító. Mikor egy tulajdonosa van a csapatnak, és nem egy kerületé a csapat.

Csabi: Amikor a játékosnak nem a csapattal, hanem a tulajdonossal van szerződésük.

Pörge: Ebben a világban a szurkoló inkább már fogyasztó.

Márk: Igen, viszont ez gusztustalan. Mint Amerikában, amikor az NFL-es csapatokat költöztetik a városok között. Ez kiöli az identitást a csapatok mögül. Pedig az egésznek a lokálpatriotizmus az esszenciája, hogy te egy városért, egy kerületért küzdesz.

Pörge: Hogy viszonyultok a többi csepeli klubhoz?

Norbi: Sehogy, a Szabadkikötőnek szurkolói sincsenek, csak a klubhoz kötődő családok.

Márk: Azóta összeolvadtak a THSE-vel, így már végképp nem érezzük magunkénak.

Pörge: Mit szóltatok ahhoz, amikor a Fradi második csapata tízezer néző előtt játszott Csepelen?

Csabi: Soha nem értettünk egyet azzal, ami a Fradinál folyt a szurkolókkal szemben. Korábban többször is volt róla szó, hogy mi lenne, ha a Fradi-szurkolók jönnének Csepelre. A csepeli klub részéről senki nem gördített akadályt az elé, hogy bejöjjenek a fradisták. Mi nagyjából 3-4 ezer nézőre számítottunk, viszont hatalmas szervezkedés kezdődött, és hamar elfogytak a jegyet. Mindannyiunknak életre szóló élmény volt, ráadásul nyertünk 2–0-ra.

Pörge: Ez volt a legnagyobb élmény az újjáalakulás óta?

Márk: Az biztos, hogy az NB I. óta nem láttam itt 10 ezer nézőt, de akkor se sokszor. Hatalmas élmény volt, és ehhez nem is kell szeretni a Fradit, én nem is szeretem.

Csabi: Utána hetekig a csapból is ez folyt, hogy mekkora meccs volt Csepelen, jót tett nekünk.

Szesz: Ennek nemzetközi híre is volt, hogy Magyarországon egy harmadosztályú mérkőzésen tízezren voltak, ez bárhol nagy szó lenne.

Ricsi: Ha jól emlékszem, többen voltak ezen a meccsen, mint akkor a teljes NB I-es fordulóban.

Pörge: Ahhoz hogy viszonyultatok, amikor a Honvéd Csepelen játszotta a hazai meccseit? Volt már akkor újraszervezett Csepel?

Ricsi: Pont akkor alakult újjá a csepeli szurkolás, ez 2006 őszén volt. Volt egy Kispest-Paks tévés meccs, kimentünk a paksiak közé, és „Hajrá, Csepel!” buzdítással szurkoltunk.

Norbi: Hogy ország-világ lássa, hogy újra van Csepel.

Csabi: A riporter is bemondta, amikor hallotta a csepeli szurkolást, ezzel reklámoztuk az újjáalakult Csepelt.

Norbi: Előtte ezt megbeszéltük a kispesti ultrákkal is, hogy nem ellenük szólt.

Pörge: A kispestiekkel amúgy is jó viszonyotok van, nem?

Norbi: Több olyan szurkoló van, aki korábban Csepel-ultra volt, de amikor nem volt csapat, átmentek Kispestre. Dél-pesti összetartás.

Ricsi: Semmi hivatalos viszony nincs, lelátói szinten sem. Amikor itt játszott a Fradi, akkor sem volt semmi probléma, örültek neki, hogy beengedték őket. Nem vagyunk egymás riválisai, nem nehéz jó viszonyt ápolni így.

Pörge: Nálatok jellemző az, hogy az NB III-as csapat mellett van NB I-es is, akinek szurkoltok?

Ricsi: Nem, nálunk mindenkinek csak a Csepel a csapata.

Már: Ez az igazi lokálpatriotizmus, sőt, több nagy csapattól is szipkáztunk el szurkolókat, mert nálunk mindig jó a hangulat, nem zavar meg minket, hogy valami meccs is van a pályán.

Norbi: Érdekel az eredmény nyilván, de az, hogy mi zajlik a pályán, az nem számít…

Csabi: … nem rontja el a kedvünket.

Pörge: Mennyien vagytok ultrák?

Ricsi: Az utóbbi években már egész jól állunk, rendszeresen szurkolnak legalább harmincan otthon, de idegenben is van legalább húsz ember, aki kitartóan végigénekli a meccset.

Pörge: A játékosokkal milyen a viszonyotok?

Csabi: Mindig megtapsoljuk őket, akármi is az eredmény.

Norbi: Mindig megköszönik a biztatást, mindig odajönnek hozzánk, bármi legyen az eredmény. Sok-sok éve egyszer a Győr II. ellen volt olyan, amikor végig feszült volt a hangulat, a biztonságiak túl komolyan vették magukat, a végén volt dulakodás is. Amikor a játékosok meglátták, hogy mi a helyzet, kirohantak hozzánk, rázták a kerítést, megvédtek minket. Nem tudtam sírás nélkül kezelni ezt a szituációt.

Ricsi: Egy idős bácsit kezdtek el vegzálni a biztonságiak, aki már nem tudta végigállni a meccset, ebből kezdődött az egész balhé.

Pörge: Mondanám, hogy példa nélküli ez a kiállás, de a Kerületnél is történt hasonló. Ma az NB I-ben ilyet el nem tudok képzelni, igazából ez lenne a foci lényege, az ilyen viszony a szurkolók és a játékosok között. Pár szót ejtsünk még a Csepel feliratú zászlótokról, szinte minden válogatott mérkőzésen ott van. Sokat jártok így együtt válogatottra?

Szesz: Mindenhol ott vagyunk!

Márk: Nem lehet eltéveszteni, mert túlzott a mérete a többihez képest. Azért jó, mert a riporterek mindig kiszúrják, mindig bemondják, hogy jöttek Csepelről.

Norbi: A másik fanatikus hülyeségünk a válogatott, együtt járunk oda is, jó a viszonyunk a Carpathian Brigade-del, kedvelnek minket. Egyszer úgy töltöttünk meg egy buszt, hogy harmincan voltak CB-sek, mi meg 21-en, azóta nagyon közeli a viszony, együtt járunk velük a mérkőzésekre.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére