Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A liberális újságírók estek leginkább pofára

Sümeghi Lóránt

2016.11.10. 14:28

Hosszú hónapokon át elképesztõ erõforrásokat pazaroltak a demokrata párti, magukat mértékadónak és függetlennek mondó amerikai újságírók annak érdekében, hogy a lehetõ legigazságtalanabb és manipulatív módon tálalják az akkor még versenyben lévõ, ám mára már megválasztott Donald Trump republikánus elnökjelölt imázsát.

A tendenciózus hazugsággyárként működő liberális médiumok olyannyira kendőzetlen módon próbálták előtérbe tolni kenyéradójuk személyét – Hillary Clintont –, hogy már a magas presztízsű médiakutatást végző amerikai Media Research Center (MRC) is kénytelen volt egy átfogó elemzést is közreadni annak kapcsán, hogy a kvalitatív elemzések mellett már kvantitatív módon, azaz számszerűen is kimutathatóak a szándékos torzítások, az aránytalan médiamegjelenések és a tények leplezetlen elhallgatása.

A július végi MRC eredményei szerint bár Donald Trumpnak nagyobb médiafelületet biztosítottak az alapvetően Clinton-párti médiumok,

az újdonsült republikánus elnökről szóló anyagok 91 százaléka nem meglepő módon kifejezetten dehonesztáló és negatív kontextusban említette Trumpot.

A demokraták felé billenő újságírók azzal védekeztek, hogy objektivitásuk abban merül ki, hogy annak ellenére, hogy nem kedvelik Trumpot, mégis neki szentelik műsoridejüknek a nagyobb részét. Csakhogy magyarázatuk a média sajátosságának ismeretében pontosan az elfogultságukról tanúskodik. Hiszen amiről a média nem számol be, az a köznapi diskurzusokban szinte alig jelenik meg. Mondhatni nem létező.

Így amikor Trump megnövekedett médiafelületét szinte kivétel nélkül negatív hírekkel tömik ki, miközben Hillary Clinton listázott bűneiről a köztudott elfogultság kiegyensúlyozása érdekében inkább nem számolnak be, azt semmiképp sem lehet "objektív" tájékoztatásnak minősíteni, még akkor sem, ha

a hétköznapi embereknek valóban imponáló lehet, hogy lám, a CNN nagyobb médiafelületet biztosított Trumpnak.

A megnövekedett, Trumppal szembeni mediális ellenségességet tovább igazolja az, hogy míg Hillary Clinton botrányairól csupán átlagosan 185 percben számoltak be a domináns hírcsatornák, addig Trump megosztó történeteit átlagosan 440 percben dolgozták fel. Példaként említi az MRC, hogy amíg Trump nőkhöz való hozzáállására 102 percet fordítottak átlagosan a hírcsatornák, addig Hillary e-mail botrányaira mindössze 53 percet szántak.

Ugyanakkor a politikai médiát árgus szemmel figyelők több ízben is felhívták a médiaelemzők figyelmét arra, hogy a számokon túl is van ám élet, amennyiben a választási kampányban húzódó narratívákat szeretnénk jobban megérteni. A Fox News által elkészített összesítés alapján jogos pontra mutattak rá a kritikusok, hiszen egy egyszerű kvalitatív, azaz a megszólalások minőségét vizsgáló tartalomelemzés alapján is döbbenetes összefüggések mutathatóak ki, főként

ha a nacionalizmus és a rasszizmus kulcsszavak köré fonódik az elemzés.

Ahogyan arról a 888.hu korábban is beszámolt, ide sorolható a CNN állandó politikai kommentátora – Van Jones–, aki mellesleg az Obama-adminisztráció munkatársa is volt. A színészkedő primadonna nemcsak arról vált hírhedté, hogy Michelle Obama beszéde után élő adásban elsírta magát a gyönyörtől, hanem arról is, hogy elmondása szerint

Trump megválasztása egy egyértelműen rasszista, nacionalista reakció a jelenlegi afroamerikai elnök ellen."

Érdekes módon Van Jones afroamerikai kommentátorban az nem merült fel, hogy Barack Hussein Obamának esetleg lejárt a mandátuma, továbbá nem is indult végül színes bőrű elnökjelölt a választáson, így Hillary Clinton győzelme kapcsán is hasonló dilemmába került volna, hiszen mindenképpen fehér elnök váltotta volna Obamát.

Ugyanezt a tendenciát erősítette az amúgy nemzetközileg is elismert Slate magazin kolumnistája, Jamelle Bouie is, amikor azt találta mondani Trump győzelméről, hogy ez nem más, mint

egy Washington-ellenes gyűlölethullám, amely ráadásul egy rasszista indíttatású cél beteljesülése, miszerint vissza kell szorítani a feketéket, a spanyolajkúakat, a nőket és a muszlim vallással megáldott amerikaiakat."

Rachel Maddow, az MSNBC társműsorvezetője pedig Trumpot azzal támadta a hírolvasás közben, hogy elmondása szerint egyszer még a Ku Klux Klán is támogatta Donald Trumpot, így megint csak egy rasszista folyamatként érdemes elemezni a történteket, tekintve, hogy Barack Obama elnök ugye afroamerikai. Erre ráadásul még rá is kontrázott a TIME.com felületén a Fusion műsorvezetője, aki azt találta mondani az egyre kínosabbnak tűnő elfogultsággal kapcsolatos vádakra, hogy

ha egy elnökjelölt szexista és rasszista megnyilvánulásokról tesz tanúbizonyságot, akkor nem bújhatunk el a függetlenség fogalma mögé."

Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések okán ezer és egy elemzés születhetne, hogy vajon merre tart az amerikai médiademokrácia, csakhogy az átlagos választókat teljes mértékben hidegen hagyják ezek az adatok és kimutatások.

Pedig a médiaelit és a mindennapi állampolgárok világészlelési különbözete az, amely elsősorban Trumpot hatalomra juttatta. És ehhez pontosan az efféle torz, liberális sajtó asszisztált. 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére