Még húsvét hétvégéjén pótoltam egy régi nagy hiányosságomat, és kilátogattam a Külker pályájára. Ez Óbuda harmadik sporttelepe a Kerület és a Gázművek pályája mellett, a Külker SC-n kívül a Csillaghegyi MTE is ezt használja. Utóbbi csapat meccsére mentem ki nagypénteken.

A Csillaghegy a másodosztálynál sosem szerepelt feljebb, története során több egyesülésen ment keresztül, mégis Óbuda harmadik számú csapatának számít, a 2000-es évek végén egyszer még a hatcsoportos NB III-ban is fent volt.

Bár nyilván a Kerületke a szívem csücske, óbudaiként nem tudok nem szimpátiával viszonyulni a többi csapathoz, így nem volt kérdés, kinek szurkolok. Ráadásul az utolsó helyezett Budai XI. SC nevű csapat volt az ellenfél, sima győzelemre számítottam.

A pályára kiérve azonnal megfogott a közeg, nagyon hangulatos, igazi régi időket idéző sporttelep ez falelátóval, régi klubszékházzal és egy nagyon cuki büfével.

A büfé kínálatára nem lehetett panasz, sörcsap ugyan nem volt, de dobozos sörből volt több is, Löwen, Ászok, Soproni, Heineken, 360-400 forintért. Ha már rossz sör, legyen a legrosszabb, így egy Löwent vettem a meccsre, a korai kezdés miatt elég is volt egy. Az ételkínálat sem volt rossz, azonban aki egy rántott húsos szendvicset vett, az rögtön meg is kapta, hogy:

Az esős idő után maga a pálya nagyon rossz állapotban volt, de eleve a BLSZ III-ban járunk, szóval színvonalat nem vártam, de kicsit még annál is rosszabb volt a meccs.

Rajtam kívül nagyjából 15-20 ember volt még kíváncsi a meccsre a délelőtti idősávban. A hangulat kívülről szórakoztató volt, de a játékosok nem annyira élvezték a folyamatos veszekedést és beszólogatást.

– hangzott el már az ötödik perc környékén, de egyre több hasonlót lehetett hallani, nagyon ideges volt az összes hazai játékos.

– az előzővel ellentétben már tényleg nagy baj, ha ez a pályán hangzik el, főleg ha 20 perc kell hozzá, de nem is egy ilyen volt.

Az edző folyamatosan az idegösszeomlás szélén állt, majd végül cserélt. A lecserélt játékos persze megposszant, szinte az összes játékostársát elküldte valahova.

– jegyezte meg valaki az eset után, joggal.

Az utolsó pár perc nyugodtabb mederben zajlott, a vendégek vezető gólja után összekapta magát a Csillaghegy, de 0–1-gyel fordultak a csapatok.

A második félidő hatalmas hazai nyomással kezdődött, hosszú percekig a saját 16-osán belülről sem nagyon tudott kijönni a Budai XI. A játékrész közepén egy kontrából 0–2-re módosult az állás, ez is lett a vége.

Közben már a lecserélt játékos is bratyizott a többiekkel, úgy tűnt, a szurkolók és a játékosok (volt átfedés) elengedték ezt a meccset, nem sokkal a lefújás előtt én is így tettem, nem olyan sűrű az a 160-as busz, a HÉV-ig meg nem volt kedvem elsétálni.

Összességében elmondható, hogy azért a hatodosztály már sokkal közelebb áll egy baráti focizgatáshoz, mint az NB I-hez, de egyszer-egyszer érdemes ilyenre is kimenni, a körítése nagyon jó. A folytatásban inkább maradok az NB II. és az NB III. (főleg utóbbi) semmihez sem hasonlítható világánál, persze időnkénti "blaszos" kitérőkkel.