„Pénteken az amerikai Legfelsőbb Bíróság felülírta azt a döntést, amely szövetségi szinten legalizálta a terhességmegszakítást.”
– írja a The Hill. A Roe kontra Wade néven elhíresült 1973-as ítélet azt mondta ki, hogy alkotmányellenes a művi terhességmegszakítás szabályozása az állami szintű törvényhozásban.

A Legfelsőbb Bíróság 1973-as ítélete számos szövetségi és tagállami terhességmegszakítási szabályozást eltörölt. A Jane Roe álnév alatt szereplő Norma McCorvey kétgyermekes családanya a harmadik terhességét szerette volna megszakítani, de Texasban, ahol élt, ez csak akkor volt lehetséges, ha veszélybe kerül az anya élete. Ügyvédei ezért szövetségi szinten perelték be Henry Wade kerületi ügyészt. A Legfelsőbb Bíróság 7-2 arányban döntött McCorvey javára.

A többségi határozat az 1868-as, 14. alkotmánymódosításra hivatkozott.

Eszerint az Egyesült Államokban született minden ember az ország állampolgára, és egy tagállam sem foszthatja meg őt „az élettől, a szabadságtól és a tulajdontól” megfelelő jogi eljárások nélkül.

Ezt a záradékot (Due Process Clause) a bíróság tágan szokta értelmezni. A Roe vs Wade ügyben a testület a „magánélethez való jogot” vezette le ebből, amit lényegében ekkor talált fel.

„A döntés szerint ugyanakkor az abortuszhoz való jog nem abszolút, azt korlátozhatja kormányzati érdek, az anya életének védelme és a meg nem született élet védelme is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az első trimeszterben tilos az abortusz bármilyen korlátozása; a másodikban indokolható egészségügyi korlátozások hozhatóak; a harmadikban viszont nem kötelező engedélyezni a terhességmegszakítást egyáltalán, csak akkor, ha az édesanya egészsége és élete veszélyben forog.”
– olvasható a Mandiner cikkében.

A bíróság szerint az abortuszhoz való jog „alapvető jog”, azaz a „legszigorúbb ellenőrzés” vonatkozik rá, ha abortusszal kapcsolatos ügy kerül a bíróságok elé.