Bárkányi Ildikó néprajzkutató, az alapítvány kuratóriumi tagja a civil szervezetet bemutató csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, hogy a szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.

1922-ben, 95 évvel ezelőtt lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula készítményeit az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatták be, aki mélyen megilletődve az önállósághoz hozzá is járult.

Szögi Csaba, az újonnan létrehozott alapítvány kuratóriumának egykori szegedi papucsos családból származó elnöke a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a hagyomány még nem merült feledésbe, az országban ma is van néhány mester, aki készít ilyen lábbeliket, és szép számmal akadnak olyanok is, akik szívesen viselik ezeket.

Az alapítványt azzal a céllal hozták létre, hogy segítse a szegedi papucskészítés tudásának ápolását és továbbadását, itthon és külföldön is népszerűsítse a lábbelit, támogassa az innovációt, a tudományos kutatásokat. Szeretnének létrehozni egy helybeliek és turisták számára is látogatható gyűjteményt és látványműhelyt is.