A hazai katolikus naptárban november 13. a magyar szentek és boldogok ünnepe. A mai emléknap mindenszentek ünnepéhez kötődik:

Azokra a magyar földön élt, sok esetben névtelen, mindennapi szentekre emlékezünk, akik kellő alázattal vetették magukat alá Isten akaratának, és heroikusan élték meg a krisztusi erényeket.

Vannak köztük olyanok, kiknek emlékezete mind a mai napig elevenen él a magyar nép lelkében, de vannak köztük olyanok is, akik a hétköznapok névtelen szentjei, hősei, Krisztus magyar földön élt mártírjai.

A magyar nép otthonául szolgáló területen már az apostolok korától fogva keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról. Miután pedig a magyarság itt találta meg a számításait, az Árpád-ház megannyi boldogot és szentet adott népünknek, akiknek élete pozitív példaként állítható mindannyiunk elé.

Szent István királyunk Szűz Máriának ajánlotta fel Magyarországot, és nagyon úgy tűnik, hogy Isten anyja odafigyel népére: a magyar történelmet ismerve már az is kisebb csoda, hogy a kicsiny magyar nemzet több mint ezer évvel az államalapítás után saját nyelvét beszélve, saját kulturális karakterét megtartva, saját országában él a Kárpát-medencében.

Emlékezzünk hát a magyar szentekre és vértanúkra, aki pedig hisz az ima erejében, fohászkodjon hozzájuk, hogy népünk továbbra is megmaradhasson, és soraiból újabb és újabb hűséges keresztények – szentek, boldogok, mindennapi hősök – kerüljenek ki.