„Európa nekünk csak akkor ad, ha tőlünk el akar venni”
M. Kovács Róbert
2020.02.28. 09:15
A címben olvasható idézet Herczeg Ferenc Nobel-díjra jelölt „Az élet kapuja” című kisregényéből származik, és hogy mennyire volt ez igaz 1920-ban és mennyire igaz ma, azt mindenki döntse el saját maga. Viszont a kisregényből az Újszínház színpadára állított darabot megnézve mindenki számára kiderülhet, mi is a baja a liberális kánonnak a szerzővel, aki annyira volt náci, mint bárki, aki a hazáját és magyarságát félti.
Magyarország nem először kerül szembe a Nyugattal, és vélhetően nem is utoljára. Kelet és Nyugat között félúton, a nagyhatalmak csatározásainak határmezsgyéjén a jelek szerint
arra hivatott e nép, hogy a nagyok akkor is lenézzék, ha éppen komoly kulturális vagy gazdasági teljesítményt tesz le Európa asztalára.
Így van ez most, amikor a kiemelkedő GDP-adatok ellenére, vagy épp azok miatt Brüsszel igyekszik behúzni a magyarság kézifékjét, és így volt ez akkor is, amikor 1513-ban, II. Gyula pápa halála után Bakócz Tamás esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka – bár toronymagas esélyesként indult a pápai trón elnyeréséért – mégis
elbukott a nyugati egyházi vezetők befolyásolta konklávén.
Fotó: Kozma Zsuzsi
A magyar egyházfik közül a pápai tiarára talán leginkább esélyes Bakócz történetét Herczeg Ferenc 1920-ban írta meg, amikor az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum még élesen élt a magyarság tagjainak fejében, így nem meglepő, hogy
a nemzetéért aggódó szerző egy olyan korszakhoz nyúlt vissza, amelyben Európa nagyjai szintén koncnak dobták oda Magyarországot.
Fotó: Kozma Zsuzsi
Ezt a kisregényt állította Nagy Viktor rendező az Újszínház színpadára, ahol nemcsak a kiemelkedő dramaturgia és rendezés, de Herczeg örök érvényű mondatai okán is XXI. századi életre kelt a színdarab. A közeledő török veszedelem miatt európai ligát áhító Bakócz Tamás, akit Dörner György alakít, szembekerül a Viczián Ottó megformálta, és a történet idején a Szent Péter-székesegyház építésével éppen a reneszánsznak teret adó II. Gyula pápával egy olyan konfliktusban, amelyben talán mindkettejüknek igaza volt, de
egyetemes igazságok hiányában összecsapásukból mégiscsak a magyar egyházfi, s így egész Magyarország került ki vesztesként,
míg Szent Péter trónjára X. Leó néven egy Medici ülhetett, akit a darabban Vass György alakít.
Fotó: Kozma Zsuzsi
Míg a pápa az egyház erőit a kultúra felvirágoztatására szánja, Bakócz Európa védelmében keresztes hadakat toborozna Róma pénzén, hogy megállíthassák az előrenyomuló és Európát fenyegető török hadakat, mert „gigantikus romboló erő az iszlám”, amely „évtizedek óta halálos következetességgel hömpölyög Magyarország felé, elpusztítva maga előtt mindent, mint egy vonuló hegylánc maga”.
„De én egy nép életét akartam megmenteni, ők pedig a szökőkútjaikat féltik. Keserű tréfája a sorsnak, hogy a legmagasztosabb célért hitvány fegyverekkel kellett harcolnunk, ők meg a kicsi céljaikért a legmagasztosabb elveket vihetik harcba” – fogalmazza meg kellő cinizmussal az esztergomi érsek, míg a pápa érve, hogy „Európának nem a török a legnagyobb ellensége, hanem az, ha nem lesznek szabadon gondolkodó szabad polgárai.”
Fotó: Kozma Zsuzsi
Megismétlem: talán mindkét fél célja szent és igaz, de az biztos, hogy a Nyugatot képviselő Gyula, vagyis az olasz Giuliano della Rovere nem rejti véka alá mindeközben a „pogány magyarok” iránti megvetését, miközben honfitársa, a darabban Szanitter Dávid által megformált Agostino bankár is elismeri:
Talán igazságtalanság, hogy mi barbárnak nevezünk mindenkit, aki nem született az Alpeseken innen.
Én még jól emlékszem, ifjabb éveimben egész Itália tele volt egy dicső magyar királynak, Corvin Mátyásnak hírével.
Az a nép, amelynek ilyen fia van, nem lehet barbár.
Fotó: Kozma Zsuzsi
Mindezeket a mondatokat ráadásul az Újszínház darabja a régimódi teátrumokban megszokott monumentális díszletek, sok szereplőt, táncosokat felvonultató színpadképekben, de a XXI. századi színjátszásban alkalmazott mesterkéletlen színészi játékkal, olyan tehetséges fiatal művészeket felvonultatva mutat be, mint a darab szerelmespárját alakító Nemes Wanda és Bánföldi Szilárd. Ugyanakkor színpadra állnak színészlegendák is, mint Tordai Teri és Koncz Gábor. Talán nem véletlen, hogy Nagy Viktor rendező
a XVI. századi történet XX. századi megfogalmazását úgy állította XXI. századi színpadra,
hogy a rég- és közelmúlt, valamint a jelen és jövő egyaránt szöget üssenek a néző fejében.
További képek a darabból:
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
Fotó: Kozma Zsuzsi
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
