888.hu: Régóta festesz?

Gáspár Melinda Rita: A festészet mindig is érdekelt és közel állt hozzám, de sosem volt időm vele komolyabban foglalkozni. Sokáig a családi vállalkozásban kellett részt vennem, aztán megismertem a párom és most van három gyermekem, így elsősorban anya vagyok. Mindig mellékesen, munka mellett tudtam csak foglalkozni a festészettel.

888.hu: Volt már kiállításod?

GMR: A festészet számomra még „nem indult be”. Próbálkoztam sok helyen kiállítani, de igazából mindenhol falakba ütközök, mert nem nagyon lehet kezdőként érvényesülni. Nem arról van szó, hogy az embernek nem telne egy kiállításra kibérelni egy termet, hanem igazából nem is engedik. El sem lehet jutni odáig. Ezért is csinálta édesapám a galériát Pécsen a Király utcában. Ott bérelt egy üzletet és ott vannak kint a festményeim.

888.hu: Az egyik kiállított festményed híre így jutott el hozzánk. Egy olvasónk lefényképezte és elküldte nekünk.

GMR: Az egyik festményem korábban szerepelt a Borsban, pár hónapja a Ronaldót ábrázoló festményemet fényképezték le és rakták ki a sportrovatba. A Liberalizmus című képemet sok külföldi lefényképezte nyáron, volt például egy ausztráliai magyar férfi, aki mondta, hogy meg fogja mutatni a képet a kinti magyaroknak. Sokan értik, de nagyon sokaknak nem jön át, hogy mi van azon a képen. Ez egy görbe tükör a mai világról. Én teljesen liberalizmusellenes vagyok, tehát én utálom ezt a mai vonalat, ami most megy. Égnek áll tőle a hajam.

888.hu: Mit gondolsz a gender szak állami támogatásának az elvonásáról?

GMR: Ha jól tudom, ez a szak a CEU-n ment legfőképpen. A leszbikusok meg a buzik lelki világát igyekeztek támogatni, meg azt is kutatták, hogyan lehet őket segíteni, hogyan illeszkednek be a társadalomba. Én ezeket tökre ellenzem, az ilyen kutatások teljesen hasznavehetetlenek. Nem hiszem, hogy a mai világban ilyesmire lenne szükség. Inkább dolgozni kéne. Magyarország annyira gazdag: hatalmas nagy termőföldjeink vannak, itt mindent meg lehet termelni. Olyan gazdagok lehetnénk, ha nem ilyen hülyeségekkel foglalkoznánk.

888.hu: Ezzel kapcsolatos a Liberalizmus című festményed is, amelyre felfigyeltünk.

GMR: Igen. Ez Conchita Wurst és a Teddy maci egybegyúrva. Ez arról a világról szól, amikor már mindenki mindenkivel házasodhat. Volt például a Ted című film, amelyben az egyik nőnek a Teddy maci volt a párja. Ez egy rajzfilmben, egy mesében talán még elmegy, de egyszerűen undorító, hogy ilyesmibe hajszolják bele a mai felnövekvő generációkat. Nálunk is, a gyerekem osztályában a homoszexuálisok elfogadottak, sőt, a tanárok úgy beszélnek a jelenségről, hogy ez cuki és aranyos. A „menekültek” is csak meg vannak zavarodva, egyáltalán nem veszélyesek. Ezt egyébként nem is nagyon értem, hogy egy gimnáziumba miért engedik be a politikát az iskola falai közé és főleg a tanárok miért terelik egy bizonyos nézőpontba a gyerekeket, amikor ők még nagyon befolyásolhatóak és nem kéne, hogy a tanár adja a szájukba, hogy hogyan gondolkodjanak.

888.hu: Kicsit szokatlannak gondolom, vagy talán szájbarágósnak, hogy az alak fölé betűkkel írtad ki, hogy "liberalizmus" – angol nyelven. Ezzel alaposan leszűkíted az értelmezési keretet.

GMR: Sajnos nagyon szájbarágósnak kell lenni. Ami felületes vagy célozgató, azt az emberek sok esetben nem értik. Sok magyar egyszerűen nem olvas, vagy csak keveset. Itt van az elmúlt hetekben a legújabb sztori, ami ezt bizonyítja: az úgynevezett „rabszolgatörvény”. A kritizálók közül sokan nem vették a fáradtságot, hogy végigolvassák, miről is szól az a törvény. Röfög az ellenzék egy-két hazugságot, sokan felülnek ennek és mennek törni-zúzni és közben azt sem tudják, hogy valójában miről szól – vagyis végső soron fogalmuk nincs, hogy miért vannak ott. Találkoztam már olyannal is, aki azt mondta vissza, hogy havi szinten lesz 400 kötelező túlóra...holott ez éves szinten van és önként választható. Ugyanakkor korábban az ellenzék röfögte, hogy kötelező legyen vasárnap is dolgozni (a vasárnapi boltzár eltörlése – a szerk.), ami szerintem sokkal rosszabb, mint a túlórák, mert én is dolgoztam olyan helyen, amelyet ez a szabályozás érintett és tudom, hogy milyen, amikor az ember nem lehet együtt a családjával hétvégente. Hiába vagyok otthon kedden, szerdán, ha a gyerekeim iskolában vannak és nem láthatom őket. Ez csak azoknak tetszhetett, akik nem dolgoznak amúgy sem vasárnap.

888.hu: Kanyarodjunk vissza festészethez. Sokféle alakot megfestettél, nekem a Marilyn Monroe-ról készült festmény tetszett a legjobban.

GMR: Monroe-t nagyon szeretem, közel áll hozzám. Kicsit olyan mint én: meg nem értett lélek. Õ sem nagyon találta a helyét a világban.

888.hu: Van néhány tájképed is. A kedvencem talán a Hazafelé címet viseli. Ezt képről festetted, vagy elmentél erre a helyre és ott, a szabadban csináltad meg a képet?

GMR: Sajnos három gyerek és a munka mellett nincs időm személyesen is felkeresni ezeket a helyeket. Ezt a képet a netről töltöttem le. A táj nagyon emlékeztetett a gyerekkoromra és arra a falura, ahol a dédnagyszüleim laktak. Mindig van valamilyen konkrét kötődésem a képekhez. Azért alkotok sokféle stílusban, mert így fogott meg az adott dolog. Én nem egy rétegnek szeretnék megfelelni, hanem mindenkihez szeretnék szólni, így mindenki találhat valamit a képeim között, ami megfogja. Ez a sokoldalúságomból következik. Egyféle stílusban nem is tudnám magam kifejezni.

888.hu: Vannak geometrikus festményeid. Ez a stílus áll hozzám talán a legközelebb.

GMR: Ezek a „kiút képei”. A sok kis fehér vonal egy-egy ösvény: az ember mindig megtalálja a kiutat, amely a színek között lavíroz.

888.hu: Van egy, amely a színei és az ábrázolt formák miatt különösen tetszett, a Verseny a semmiért. A címe elég titokzatos. Milyen élethelyzetben készült, mire szerettél volna rávilágítani a képpel?

GMR: Sokan egyszerűen keresztültepernek az életen, átgázolnak mindenen és mindenkin és ha elérik a célt, csak akkor szállnak magukba és teszik fel a kérdést: ezért érdemes volt? Sokszor olyan felesleges dolgokért küzdünk, gyűjtünk, spórolunk, aminek nincs is olyan nagy jelentősége és ami meg tényleg fontos érték, például a családi kapcsolatok, azok mellett sokszor közönyösen elmegyünk. És mire észbe kapunk, addigra vége. Például ismerőseim is kimentek dolgozni külföldre, és csak hajszolják, hajszolják a pénzt: „most nem jövünk haza”, „most nem érünk rá”, „még ezt a cuccot meg kéne venni”. És közben meghaltak a szüleik. Manapság kevesen tudják, hogy a család az igazi érték és a liberalizmus pont ezt bomlasztja. Már lassan nincs is meg a férfi és női ideál, hanem a pasi a pasival, a nő a nővel és ez trendi meg cuki. Sokan elfelejtették: amíg van család, addig van összetartás. Ha van összetartás, akkor az emberek megvédik egymást. De ha ez mind nincs, csak szétesett közösségek vannak, akkor az emberek nem fognak kiállni magukért és egymásért.

Milyen szép, amikor egy országnak vannak tradíciói: kultúrája és mondjuk néptánca, népszokásai. És ezt a mai liberalizmus szétbomlasztaná, hogy ne legyen semmilyen összetartó erő.

Ma az a tendencia látható, hogy csak az iPhone, csak az Air Max, trendinek, menőnek kell lenni, csak sokan éppen szeretve nincsenek. Nincsenek emberi kapcsolataik. Sem a családdal, sem a rokonokkal.

888.hu: Ez a kép végső soron akkor a fogyasztói társadalomról szól.

GMR: Sokszor fölösleges dolgokat hajszolunk. Fölvesszük a hitelt azért, hogy iPhone-t vegyük...és minek? Inkább lennénk a gyerekkel minden hétvégén és mennénk kirándulni. Élményeket szerezni: horgászat, közös sütés-főzés. Sokkal nagyobb értékeket dobunk el az anyagiak hajszolásával.

888.hu: Sokféle kép van és sokféle stílus látható az oldaladon. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy még keresed a saját „hangodat”?

GMR: Nem. Egyáltalán nem keresem, inkább csak sokoldalú vagyok és egyébként empatikus. Tehát sok embernek megértem a lelki világát, gondját, baját...

888.hu: Akár a liberálisokét is?

GMR: Belelátok a fejükbe, de nem tetszik. Az, hogy megértem őket, az nem jelenti azt, hogy egyetértek velük és elfogadom az értékrendjüket.