Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Ég veled Chester, köszönünk mindent!

Horváth József György

2017.07.21. 05:10

Csütörtökön elhunyt Chester Bennington, a Linkin Park énekese. Milliók gyászolják szerte a világon, beleértve az egész zeneipart. A frontember 41 éves volt. Zenekarával elõször idén, június 27-én járt Magyarországon, felejthetetlen bulit adva a Soproni Volt Fesztiválon.

Este 8 óra körül érkeztek az első push üzenetek, melyeket mi is megrökönyödve olvastunk. A tanácstalanságtól és döbbenettől zsibbadtan próbáltuk értelmezi a dolgot. Hiszen olyan hihetetlen. Egy teljes generáció lázadásának ikonja elment? Az nem lehet. Reménykedtünk, hogy valamilyen hoax az egész, és a zenekar megerősítésére vártunk, miközben folyamatosan jöttek ki a hírek a tragédiáról, ami sajnos egyre biztosabbnak tűnt. A zenekar csak hajnali 1 óra után nem sokkal posztolt egy szívszorító képet az énekesről, ami után be kellett látni: nincs remény. Chester elment.

A híradások szerint a Linkin Park frontembere öngyilkos lett, a Los Angeles-i otthonában találták meg csütörtökön reggel 9 óra körül. A TMZ információi szerint Chester régóta küzdött alkohol- és drogproblémákkal, valamint nagyon megviselte egyik közeli barátjának, Chris Cornellnek a halála, aki májusban akasztotta fel magát a hotelszobájában. Cornell amúgy pont csütörtökön lett volna 53 éves. Chester Bennington barátjához, Cornellhez hasonlóan vetett véget a saját életének.

A stílusikon Linkin Park kirobbanó energiájú énekese 1976. március 20-án született az egyesült államokbeli Phoenix-ben. Chester élete, különösen gyerekkora tele volt traumákkal: 7 éves korában egy idősebb családi barátjuk szexuálisan zaklatta. A férfi egészen 13 éves koráig tett szexuális erőszakot a fiatal Benningtonon, akinek közben – 11 éves korában – a szülei is elváltak. A válás után kezdett el ópiumot, kokaint és LSD-t fogyasztani, ami mellett alkoholproblémákkal is küszködött. Chester már befutott énekesként több interjúban is elmondta, hogy az iskolai évei alatt is folyamatosan bántalmazták.

A középsuliban össze-vissza rugdostak, mint egy rongybabát, mert nagyon vékony voltam, és máshogy öltözködtem, mint a többiek"

– vallott fájdalmas gyerekkoráról egy korábbi interjújában az énekes.

Alkohol- és drogproblémái többször előjöttek akkor is, mikor már sikeres zenészként turnézott a világ körül a Linkin Parkkal, de az elmúlt években a legtöbb interjújában azt nyilatkozta, hogy végleg letette a drogot, valamint 2011-ben hivatalosan az italt is letette.

Magánélete sokáig szintén kiegyensúlyozatlan volt. Egy korábbi kapcsolatából lett egy fiúgyermeke, valamint örökbe fogadta akkori partnere kisfiát. 1996-ban kötött első házasságából lett még egy fiúgyermeke, azonban a feleségével való kapcsolata a sok utazás és turné miatt megromlott, 2005-ben elváltak. Nem sokkal ezután elvette egykori playmate barátnőjét, akivel haláláig boldog házasságban életek. Második felesége egy fiúgyermekkel és ikerlányokkal ajándékozta meg.

Chester, aki maga volt az ember

Zenésztársai és rajongói mindig is egy nyugodt és végtelenül kedves emberként írták le az énekest. Többször fogalmazták meg róla, hogy színpadi produkciói azért utánozhatatlanok, mert mélyről jövő és őszinte emberséget mutatnak. Hús-vér emberi kiállása, lélekszaggató éneklése, vulkánerejű üvöltése és félmeztelen ugrálása a színpadon mindig rengeteg energiát adott a közönségének, ezért is tartják számon máig az egyik legdinamikusabb rockzenekarként a Linkin Parkot.

A kirobbanó energia mellett sokan csodálták intelligens közéleti megszólalásait, karitatív tevékenységét, őszinte és higgadt modorát, amit maximum csak akkor veszett el, amikor teli torokból üvöltötte a koncerteken a Faint ikonikus "NO"-ját.

Szerény és visszafogott karaktere miatt sokan nem tudhatták, nem sejthették, hogy milyen magánéleti problémákkal küzdött már gyerekkora óta. Az átlagos rajongó egy tiszta, száztíz százalékon pörgő énekest látott, aki amellett, hogy befutott rocksztár, példás családapa is egyben. Rengeteg közös képet posztolt a közösségi média felületeire gyermekeiről és feleségéről, amiből sokan következtettek arra, hogy harmonikus életet él a zenei sikerei mellett.

A gyász anatómiája

Az elmúlt órákban a Facebook, a Twitter és az Instagram is tele lett posztolva Chester képeivel és a Linkin Park méltán híres slágereivel. Mindenki búcsúzkodik, mindenki gyászol. Ugyanakkor a kommenteket olvasgatva arra lettem figyelmes, hogy sokan hívják fel a figyelmet az önzésre, hiszen sokan azon sajnálkoznak, hogy most már soha nem láthatják élőben, vagy azon bánkódnak, hogy végül nem vettek jegyet az idei Voltra. Többen megjegyezték, hogy a rajongóknak nem magukat kéne sajnálniuk, fel kéne ismerniük, hogy bizony ez nem róluk szól, hiszen elment egy ember, aki sokaknak többet jelentett egy kedvenc énekesnél vagy egy rocksztárnál. Egy feleség, hat gyermek, család, zenekar és barátok gyászolják most Chester Benningtont. Az ő fájdalmukhoz nem érhet fel a miénk.

Csakhogy a rajongáshoz hasonlóan a gyász is önző dolog. Aki szerette vagy ismerte a Linkin Parkot, az egészen biztosan nem volt arra felkészülve, hogy ez bekövetkezik. A rajongók most tanácstalanul állnak, hiszen Chester volt a szíve és a lelke a zenekarnak. A jövő a bizonytalanság ködébe burkolózik, a tudat pedig, hogy soha többé nem láthatjuk élőben énekelni, hogy nem fog több albuma megjelenni, egyenesen elkeserítő. Egy olyan egyéniséget vesztett el a szakma, és egy olyan inspiráló figurát vesztettek el a rajongók, aki pótolhatatlan.

Emlékszem, hogy új albumuk, a One More Light megjelenése után én is cinikusan tettem fel a kérdést egy cikkemben, hogy "na mi van, feloszlott a Linkin Park?" Akkor nem tudtam értelmezni a régóta puhuló stílus eddigi leglátványosabb puhulását. Aztán júniusban a Nova Rockon arra eszméltem, hogy kívülről fújom a Heavyt, most meg pont a csütörtök reggeli ügyeletben bömböltettük a szerkesztőségben Bokor Gábor kollégával a Battle Symphonyt, és elégedetten egyeztünk meg abban, hogy egy kurva jó szám. Ez van, ha Linkin Parkról van szó. Mindig tudtak valami újat gurítani, amit idővel mindenki nagyon megszeretett. Lehettél diszkós, black metálos, vagy éppen klasszikuszene-rajongó, a Linkin Park-korszakot senki sem tagadhatja le az életében, hiszen a része volt.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy mi vihet rá egy ilyen népszerű, sikeres és a tömegek által szeretett embert arra, hogy véget vessen a saját életének. Sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy történhet ilyen, hiszen azt gondolják, hogy a rajongásból rengeteg energiát és szeretetet lehet meríteni. A helyzet azonban az, hogy a profi, befutott zenészek életénél kevés sors van, ami mostohább lenne. A turnék monotonitása és a rengeteg utazás óriási energiákat őröl fel, ami elképesztően lélekölő tud lenni egy idő után.

És akkor most gondoljunk bele abba, hogy ezek mellett a kemény kihívások mellett milyen traumákat és sérelmeket cipelhetett még magával Chester az elmúlt 41 évében. Bántalmazások, rettenetes családi háttér, kamaszkori sérelmek és az ezek miatti drog- és alkoholproblémák. Alig akad olyan ember, aki képes ekkora terheket ilyen sokáig magával cipelni.

Mindezek ellenére, hogy ilyen elképesztően nehéz és feldolgozhatatlan súlyok nyomták a vállát mégis képes volt energiát adni az embereknek. Egyedi énekhangjával, elgondolkodtató dalszövegeivel, és lelke mélyéről jövő üvöltéseivel emberek millióit segítette át nehéz, sötét és fájdalmas időszakokon, élethelyzeteken. Van, akinek a kamaszkorát, valakinek pedig hosszú korszakokat jelentett Chester karaktere, éneklése és a Linkin Park jelensége.

Chester Bennington életében egész generációknak adott bátorságot a lázadásra. És egészen biztos vagyok benne, hogy még fog is. Hiszen a zenéje halhatatlan.

Az egyetlen dolog tehát, amit rajongóként mondhatunk és adhatunk, az a hála. Hálásak vagyunk az elmúlt 18 évért, hiszen olyan sokat adott nekünk a zenéd. Segített nekünk dühöngeni, felszabadulni, feldolgozni a sérelmeket, a bánatot, a haragot és a gyászt. Egy egész generációba öntöttél lelket, és adtál nekünk bátorságot kibontakozni. Köszönünk mindent. Ég veled, Chester!

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére