Rákosiék „demagógiával” kezdték ki az ünnepeket, köztük a karácsonyt is.

Mint a korszakban szinte mindent, a „boldog karácsonyt”, avagy a „bőség karácsonyát” is a baráti Szovjetuniónak, a népi demokratikus rendszernek és annak vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának kellett megköszönni. De a karácsony egyházi jellege miatt sem maradhatott, hiszen az antiklerikális harc az „évezredes hagyományokat” szocialista szertartásokra cserélte.

A harc azonban nem volt könnyű, az állami propagandagépezetnek és a karhatalomnak is be kellett „segítenie.”

Egy-egy ártatlannak tűnő kérdés, minthogy „Mit hozott a Jézuska?”, vagy a „Fenyő hozza-e az ajándékot?”, árulkodó lehetett a házbizalmik számára, akik az emberek lakásait látogatták, mivel azok ünnepi szokásaikat vizsgálták.

A rendszer azzal is próbálkozott, hogy különböző, országra szóló programokat (bábjáték előadásokat, aktivisták készítette ajándékok kiosztását, mesedélutánokat, falujárók színielőadásait) szerveztek december 25-re, 26-ra, hogy karácsony hagyományos megünneplését megnehezítsék. A „hagyományos” karácsony bukásának betetőzését pedig az jelenthette, amikor a Rákosi-féle Politikai Bizottság megszüntette a december 26-ai munkaszüneti napot.

A Kádár-rendszer 1956-ban ismét kétnapos ünnepnek ismerte el a nevében is rehabilitált karácsonyt, s az egykori Népszabadság is több cikkben írt a keresztény szimbólumokkal teletűzdelt karácsonyról.

Két évvel később egy olyan határozatot adott ki az MSZP elődpártja, amely ismét a vallásos világnézet elleni harcra, a vallásos tömegek közötti felvilágosító és nevelőmunka feladataira kötelezte a kádereket. A párt célja tehát visszatért Rákosi elveihez, igaz, már csak a propaganda szintjén.

Népünnepély volt, minden év őszén megjelentek az első helyszíni tudósítások, előbb a Parlament kupolatermében felállított „fenséges” fenyőfáról, majd arról, hogy hány mázsa szaloncukorral és hány ezer csillogó üveggömbbel díszítik fel az ország fáját, melynek csúcsára a kommunizmus győzedelmes jelképét, a majd méteres átmérőjű vörös csillagot tették.

Végül közelgett a rendszerváltás, enyhült a represszió, a fenyőünnep pedig egyre inkább az ajándékozásról kezdett el szólni.

A pártnak már csak az volt az érdeke, hogy a boltokban legyen elegendő hal, déli gyümölcs, műszaki cikk, s hogy az embereknek legyen mindig karácsonyfájuk.