Kétórás tömény nosztalgia, gyönyörű látvány, igényes rendezés, izgalmas történet: mindez magyar kezek által. Az emberek azonban mégsem kíváncsiak rá, ugyanis a magyar mozizókat is beszippantotta az amerikai hype-vonat. Teljesen mindegy mennyire igényes, milyen üzenetet hordoz magában, a tömeggyártott szuperhősmozikra tódul a tömeg, jegyet alig kapni rá, szabad hely nincs. Távol álljon tőlem: ezzel nem azt akarom állítani, hogy minden szuperhősfilm nézhetetlen és igénytelen, hiszen jómagam is a Marvel-rajongók csoportjába tartozom, azonban nem szabad elfelejteni, hogy bizony a magyarok is tudnak valódi gyöngyszemeket varázsolni a mozivászonra. Ilyen lett az Apró mesék is.

Szász Attila és Köbli Norbert A berni követ, a Félvilág és az Örök tél után ismét összefogott és készített egy gyönyörű képvilággal megjelenített izgalmas mozifilmet. A páros előző filmje az Örök tél egy rendkívül hatásos lélektani dráma a magyar történelem legsötétebb korszakáról. A szívszorító gulágfilmről szóló kritikánkat itt el is olvashatjátok.

Az Apró mesék a második világháború vége felé veszi fel a fonalat. Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) Budapest romjai között egyfajta szélhámosként éli mindennapjait. A háború végével ugyanis mindenki a Don-kanyarba elhurcolt fiát, férjét, szerelmét keresi. Balázs mindezt kihasználva járja a rokonukat kereső elkeseredett embereket, majd egy jól bejáratott történetet elmesélve reményt kelt bennük, hogy szerettük hősként halt meg a háborúban, mindezért természetesen a hálás rokonoktól pénzt, szállás vagy ellátást kap. Már itt, rögtön a film elején felmerül ez az erkölcsi dilemma, ami gyakorlatilag végigkíséri a cselekményt. Vajon mennyire elítélendő cselekvés az, ha valaki úgy él egyik napról a másikra, hogy hazugsággal ugyan, de reményt kelt a háborúban elesett katonák szeretteiben. A kérdésre választ nem kapunk, a cselekményben nem kap helyet főszereplőnk tettei miatti bűnhődése, a készítők ránk, a nézőkre hagyják, hogy magunkban miképp hozzuk meg az ítéletet. 

Az Apró mesék a lehető legjobb ütemben adagolja a fordulatokat és a legnagyobb dózisban a feszültséget, ráadásul az ütős és szellemes párbeszédek mellett egy rendkívül izgalmas, „leszámolós” finálét is tartogat a nézők számára.

Szabó Kimmel Tamás és Kerekes Vica között csak úgy forr a levegő, jól látszik, hogy karaktereikben két, rendkívül magányos ember talál egymásra, a szerelem pedig rögtön utol is éri őket. A színészi alakítások is teljesen rendben vannak, mindenki hozza, amit a cselekmény elvár, habár Szabó Kimmeltől számomra kissé idegennek hatott ez a komolyság, de szerencsére ezt csak ritkán lehetett rajta érezni. Érdemes külön kiemelni a férj, Molnár Levente alakítását, aki jelenlétével rögtön hátborzongató érzést vált ki a nézőből. Az erdélyi származású színész zseniálisan alakítja a háborúból hazatért, meggyötört, családjával kegyetlenül bánó férj félelmetes és ellenszenves karakterét.

A színészek mellett a rendezés és a nagyszerű operatőri munka teszi szinte teljesen tökéletessé a filmet.

Nem ez valóban nem egy Marvel Kapitány, nem egy tipikus popcornmozi: filmünk ugyanis nem fél gondolkodásra késztetni a nézőt, és két romantikus jelenet között kegyetlenül realistán bemutatni az orosz megszállás borzalmait.

A számok azonban elkeserítőek.

Az Apró meséket egy hónapja kezdték el vetíteni a mozik. 25 ezer ember nézte meg ez alatt az idő alatt, ami annyira nem biztató. Mindez pedig nem azért van, mert a mi, magyarok nem járunk moziba, hiszen a Marvel legújabb gyöngyszemére, a rettentően középszerű és klisés Marvel Kapitányra – szintén ez idő alatt – kicsivel több mint 360 ezer ember váltott jegyet. Azzal pedig számolniuk sem kell, hogy egyhamar leveszik a listáról.

Mindenekelőtt feltehetően a bizalmatlanság. Egészen addig, míg olyan „remekműveket” is gyártanak, mint a Pappa Pia, ami elég szánalmasan a nagy sikerű Mamma Mia musical magyar változata akart lenni, a BUÉK, ami gyakorlatilag az olasz Teljesen idegenek című film magyar színészekkel készült remake-je, vagy – ne adj' Isten! – a Kölcsönlakás, amely borzalmat még megemlíteni is bűn, addig ne várjuk, hogy a magyar néző ujjogani fog örömében, ha megtudja, hogy megint a mozikba kerül egy magyar gyártású film.

Pedig tárgyalt filmünk is bebizonyította, hogy bizony vannak remek filmes szakemberek is hazánkban.

Szász Attila filmje egyike lett ezen filmeknek. Az Apró mesék izgalmas, elgondolkoztató, tanulságos, de ami még lényegesebb: eredeti mozifilm lett, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

Képek: Vertigo Média