A 200-as széria első prototípusa az Ikarus 250-es prototípusa volt. A 250-est 29 évig gyártották, a magyar távolsági buszközlekedés legmeghatározóbb busza volt a 90-es évekig, a 256-ossal (a 250-eshez nagyon hasonló, valamivel rövidebb busz) együtt.

A 12 méter hosszú 250-es formatervezőjének, Finta Lászlónak az volt a törekvése a busz tervezésénél, hogy a szögletes térhatárolás révén a korábbi típusokhoz képest jóval nagyobb utasteret hozzon létre és a nagyméretű ablakfelületek egyúttal jobb kilátást nyújtsanak az utasoknak és a sofőröknek egyaránt.

A 200-as első sikere két évvel a prototípus bemutatása után, 1969-ben érkezett el, amikor a nizzai Nemzetközi Autóbusz Héten a legigényesebb kategóriában nyerte el a Francia Karosszériagyártók ezüst serlegét. Magyarország volt az első szocialista ország, amelynek terméke megkapta a díjat.

A legsikeresebb, legismertebb Ikarus 200-asok:

Az Ikarus 200-asok midi busza TSZ-ek, osztálykirándulások állandó szereplője volt.

A 250-essel együtt "A" távolsági busz Magyarországon.

A széria egyik legismertebb darabja, az ország legtöbb városában, így Budapesten is a városi közlekedés mindennapos része.

Nemrégiben írtunk róla, a helyközi közlekedés emblematikus figurája volt évtizedekig.

A 260-as csuklós változata, a maga idejében a világ legtöbbet gyártott, leghíresebb csuklós busza, máig meghatározó része Budapest mindennapjainak.

Említést érdemel még az Ikarus 284-es, ami az első tolócsuklós busza volt az Ikarusnak, illetve az Ikarus 286-os, mely a tengerentúlra, az USA és Kanada útjaira készült. Sajnos mindössze egy romos 286-os maradt meg Amerikában az 503 legyártott példányból. Érdekesség még a duplacsuklós Ikarus 293-as, amiből egy darab készült.

A magyar ipar talán legnagyobb sikere az Ikarus, a buszgyárnak pedig a legsikeresebb terméke a 200-as sorozat volt, ennek köszönhette világhírét a magyar gyár. Ebből a típuscsaládból 208 853 darabot gyártott az Ikarus.