- piszkostizenkettővélemény
- kétharmadbelföld
- amerika, london, párizsez történik a világban
- Big pikcsörunortodox beszélgetések ortodox kérdésekről
- csak neked, csak moströvid interjúk
- hajrá, magyarok!sport
- fehér férfia fehér az új fekete
- pszicho
- kinyílott a pitypangmegírom!
- censoredlázadj a cenzorok ellen!
- sivalkodjatok!az örök nyavalygók
- 7:59egy perccel a világ előtt
- 889olvasói vélemények
- 8)8)8fotók, rajzok, videók
- century-ontudomány, tech
- szabad vasárnapkultúra, szabadidő, turizmus
- bulvár
- ökojobbkörnyezet- és állatvédelem jobboldali nézőpontból
- Maccabi
SZEX/Beszéd: Mi eteti a szégyent?
2022.07.13. 18:20
Figyelem!
Ez a tartalom olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek. Ha azt szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz erről a számítógépről kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot! A javasolt szűrőprogram elérhető ide kattintva.
Ha Ön elmúlt 18 éves, akkor az "Elmúltam 18 éves" gombra kattinthat és a tartalom az Ön számára elérhető lesz.
Ha Ön nem múlt el 18 éves, kattintson a "Nem múltam el 18 éves" gombra, ez a tartalom az Ön számára nem lesz elérhető.
SZEX/Beszéd: Mi eteti a szégyent?
A szégyen érzését nemcsak a büntetéssel lehet megalapozni, de azzal is, hogy hamis információkat terjesztünk egy adott dologról, annak érdekében, hogy egy kívánatosnak gondolt ideológiát terjesszünk, akaratot érvényesítsünk és hatalmat gyakoroljunk. Nincs ez máshogy a testünk működésével, a nemiséggel és szexszel kapcsolatban sem: Aki ismeri a testét, annak működését, az abban rejlő lehetőségeket, a korlátait, a saját testével kapcsolatos és a mások testéhez fűződő vágyait, az biztonságban érezheti magát a saját testében, annak hatalma van a teste felett. Aki biztonságban érzi magát a testében és hatalma van felette, azt nem csaphatják be, nem használhatják ki, nem élhetnek vissza a szabadságával a testével kapcsolatos mesterséges ideológiákra hivatkozva. Nem véletlen, hogy a nőkkel és kifejezetten a testükkel kapcsolatos ismeretek olyan sokáig voltak letakarva és dezinformációkkal terhelve, hogy még a mai napig is létezni tudnak olyan kultúrák, amikben elhitetik a nőkkel, hogy testük csonkítása szükséges és kifejezetten az ő érdekükben tett beavatkozás.
Nem véletlen, hogy a nőket olyan sokáig tiltották még az olvasni tanulástól is a történelem során: még a végén rájöttek volna, hogy a testükkel kapcsolatos hiedelmek pusztán a korlátozás eszközei, amik a férfiak által megteremtett hatalmi rendszert voltak hivatottak fenntartani. Az ókori időkben például a nő egyetlen értéke a szüzessége volt: Egyes ókori társadalmakra volt csak jellemző, hogy a nők örvendtek valamiféle tekintélynek vagy tiszteletnek. Ilyenek voltak a spártai nők, akik az „erős spártai fiúkat” szülték, egyenrangúságuk pedig az jelentette, hogy ők is részesültek a kemény spártai kiképzésben. A római Forum Vesta templomának papnőit pedig kifejezetten tisztelték, ezért még temetkezhettek is a város falain belül – ha viszont kiderült, hogy a tüzet őrző papnő elveszítette szüzességét, az akkora szégyent jelentett, hogy a papnőt élve temették el. A korai patriarchális rendszereknek köszönhetően a nők testét, különösen a nemi szerveiket úgy borította be a szégyen, mint a hiedelmek szerint a szűzhártya a hüvely bejáratát: annyira ragaszkodóan, hogy leválasztása csak véres verítékkel és fájdalommal volt lehetséges.
Azt, hogy pontosan hova tehető ennek a mai napig érezhető hatásokat jelentő diskurzusnak az origója, nehéz megállapítani, mindenesetre már a Krisztus előtti időkből vannak feljegyzések: Claudius Galénosz, görög származású római orvos, filozófus (Kr.e. 129–216) a női és férfi nemi szervek megnevezésére egyaránt a görög αιδοίον/aidoion szót használta, ami αἰδώς/aidos – ból ered, jelentése: szégyen, mértékletesség, tisztelet. Galénosz szerint a női és a férfi test izomorfiás, vagyis egyforma, a különbség csak a reproduktív szerveik elhelyezkedésében keresendő. Galénosz jegyzetei alapján a nőt többször is alacsonyabb rendűnek írta le a férfihoz képest. A női testtel kapcsolatos mítoszokat a középkornak sem sikerült árnyalnia: a korai orvostudomány másik jelentős alakja, Andreas Vesalius (1500-as évek), akinek illusztrációi nagymértékben befolyásolták az anatómia tanulmányozását és fejlődését. Vesalius rajzolta meg a női nemi szerveket Galénosz elméletét követve – a férfi nemi szervek belső megfelelőiként írta le őket. A női nemi szervek megnevezésére a latin pudendum kifejezést használta, ami a pudere kifejezésből ered, jelentése: szégyent hozni valakire. Vesalius ezzel kodifikálta a női szégyent az anatómiai terminológián belül, olyannyira, hogy a külső női nemi szervekre vonatkozó anatómiai terminológiát csak 2019-ben, a Terminologia Anatomica második kiadásából távolították el.
A női szexualitás szégyenteljessé tétele nem állt meg a testnél, a „tudomány fejlődésével” már a női mentális egészségre is kiterjedt. A nők körében leggyakrabban diagnosztizált pszichés zavar, a hisztéria pejoratív kifejezésként még a mai napig is a közbeszéd részét képezi, pedig eredetileg Sigmund Freud és Jean-Martin Charcot nevéhez fűződik. Charcot az1800-as évek végén komplett színházat szervezett a nők labilitását, könnyen ingerelhetőségét és beszámíthatatlanságát bizonyító elmélete köré: meggyőződése volt, hogy a hisztéria egy neurológiai, úgynevezett konverziós zavar. Charcot híres volt „színházairól”: begyűjtött, kizárólag női betegeit hallgatóinak mutogatta, akik között Freud is ott volt. A hisztériát egyfajta rohamként írta le: a roham kezdetekor a nő módosult tudatállapotba kerül, izmai spasztikussá, megfeszültté válnak, sikítozik, vergődik, majd egy idő után elernyed. Charcot szerint a hisztériát elő is lehet idézni, méghozzá a csípő tájék simításával. Később kiderült, hogy Charcot színháza nagyrészt csalás volt, sok „betege” beépített színész volt, produkciója azonban elég hatásos volt ahhoz, hogy a hisztéria még bőven a XX. század végéig részét képezze a klinikai diagnosztikának. Ha ennek az okát akarjuk tudni, elég ismerni a kontextust: az 1800-as évek elején, a szexuális forradalom előtt járunk, rengeteg az elfojtás – nem véletlen az sem, hogy ekkoriban találták fel a vibrátor elődjét, ami sokban segített a hisztériás „kór” és az aköré gyártott misztikum eltűnésén.
Arról, hogy a régi korok nőinek helyzete mennyire volt kiszolgáltatott, mindenki tanult már legalább az általános iskolás évei alatt, azt pedig, hogy a kiszolgáltatottság milyen lassan kopik ki az életünkből még a legextrémebb feminista mozgalmak ellenére is, minden nő megtapasztalja élete során valamilyen formában. A női testtel kapcsolatos, a szégyen érzését sulykoló mítoszok még mindig jelen vannak a modern, felvilágosult és szexuálisan többszörösen megreformált világunkban is.
Az egyik ilyen kiirthatatlannak tűnő mítosz a szüzességgel és a szűzhártyával kapcsolatos: De hogyan is lehetne könnyen kigyomlálni ezt a mérgező gyomot a közgondolkodásból, ha annak gyökerei a két évezrede fennálló keresztény egyházhoz is erősen ragaszkodnak? A „szüzesség egyenlő tisztaság”, a „paráznaság – vagyis a szex és a test élvezete – bűn” és az ehhez a narratívához kapcsolódó terminológia – a szüzességet, mint egy értékes tárgyat elveszítjük, nem pedig odaadjuk másnak – inkább okoznak elakadásokat a testiség, szexualitás terén, titkolózást és segítik elő a szexről való téves információk terjedését, ami a nemi úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhesség szempontjából is rizikót jelentenek, mint hogy elősegítenék az erkölcsös életmód követését. Ha bárki azt gondolná, hogy az elavult, „legyen vér az első éjszaka után a lepedőn” – típusú gondolkodás csak a harmadik világ eldugott mikroközösségeiben jellemző, annak nézzen át a szomszédos Romániába: itt az igazságügyi orvostani intézetek nagy részénél még mindig a kérésre végzett szolgáltatások listáján szerepel a kétujjas, invazív vizsgálatot jelentő szüzességi vizsgálat, amiket zömében kiskorúakon végeznek el. Bár az orvosi terminológia a XXI. századra eljutott oda, hogy a női nemi szervet ne egyenes ágon a szégyen kifejezéshez kösse, abban még van hova fejlődnie, ha a szégyenérzet keltését is el akarja kerülni: A rendszerszintű visszaélésekre, a nőt tünethordozóként kezelő attitűdre és mindezzel a traumaokozásra akad itthon is bőven példa az egészségügyön belül.
A szégyen bendője elég nagy, de a letűntnek hitt korok örökségei itt vannak velünk, és úgy tűnik, még jó hosszú ideig táplálékául is szolgálnak majd.