Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Ezt éli át egy pedofil áldozata

Fodor-Horváth Zsófia

2021.05.30. 11:00

El sem tudod képzelni milyen terhet cipel még felnőttként is a pedofil áldozata.

Tíz éve azzal vágtam neki a segítő szakmák tanulásának, hogy én bántalmazott gyerekeknek akarok segíteni. Lelkesedésem töretlen volt, egészen addig a gyakorlatig, amikor először találkoztam egy szexuálisan bántalmazott kisgyerekkel. A hároméves fiút soha nem fogom elfelejteni, ahogy azt az űrt sem, ami annak a helyén tátongott benne, ahol a gyermeki felhőtlenségnek kellett volna lennie. Valami akkor eltörött bennem. Azt láttam, hogy a pokol nagyon is valóságos az emberek hozzák létre. Akkor világossá vált számomra, hogy másik utat kell választanom, a határaim úgy üvöltöttek, hogy ezt már nem bírják el. A gyerekként abúzust elszenvedett felnőttek támogatása során tűnt csak fel igazán, milyen kevesen jutnak el arra a pontra, hogy segítséget merjenek kérni.

Egy gyermekkori bántalmazás traumája nem úgy marad a gyerekkel és a későbbi felnőttel, mint egy rossz élmény emléke. A trauma a gyakori elfojtás miatt megfoghatatlanná válik, de ott működik minden egyes gondolat és döntés mögött, ami meghatározza a bántalmazott életét, azt, amit gondol magáról, a másik emberről, a világról. Sok esetben még testi tüneteket is produkál, de van, hogy más pszichés zavar mögé bújik, álcázza magát például egy evészavarban vagy szerhasználatban. Gyakori, hogy a későbbi felnőtt a trauma „álcája” miatt keres segítséget és csak akkor jön rá, hogy mindez tünet, amikor megkapirgálja a felszínt.

Sokszor éri kritika azokat, akik több év, évtized távlatából vallanak arról, hogy szexuális bántalmazás áldozataivá váltak gyerekkorukban. A trauma elfojtása mögött állhat például az az egyszerű ok, hogy gyerekként nem is tudták pontosan mit tesznek velük. Rengeteg esetben fordul elő, hogy a bántalmazót ismeri a gyerek, megbízik benne, kötődik hozzá, a bántalmazó pedig a legtöbbször felépíti az abuzív kapcsolatot, ami sokszor „csak„ érintéssel kezdődik, később manifesztálódik valamilyen konkrétabb szexuális aktusban. A gyerek ilyenkor egy száz százalékig kiszolgáltatott helyzetben van, amit tetéz a bántalmazó részéről a bűntudatkeltés: családon belüli bántalmazás esetében is gyakori, hogy a bántalmazó a gyerek kötődését kihasználva ráveszi, hogy az abúzus a közös titkuk legyen, amit persze a legtöbb esetben valamelyik másik családtag is sejt, de cinkosként hallgat róla. A gyerek hiába érzi, hogy a helyzet rossz, de ebben a kényszerített kontrollhelyzetben nemcsak szólni nem mer, hanem nem is tudja kinek és mégis mit mondhatna – még a szavai sincsenek meg arra, hogy elmesélje, mi is történt vele. Évekkel később, a traumafeldolgozás során is érezheti a szégyent, ami gyerekkorától kezdve végig kísérte életét, ami miatt, ha akart is volna beszélni, nem mert, mert mocskosnak érezte magát, hiába volt ő az áldozat.

A – nemcsak szexuálisan – bántalmazott gyerekekben a trauma hatására megmarad az alapvető bizalom, az autonómia és a kezdeményezőkészség hiánya. A fiatal felnőttkorban Erikson szerint az a fejlődési feladatunk, hogy megteremthessük a függetlenségünket, kölcsönös és intim kapcsolatokat hozhassunk létre másokkal. A gyerekként súlyosan bántalmazott felnőttek ezen a téren sokszor kudarcot vallanak, hiszen az alapok szintjén – önmagukkal való törődés, stabil identitás, stabil kapcsolatok – is hiányosságokkal küzdenek. Judith Herman (2011), a Trauma és Gyógyulás című könyv szerzője szerint a bántalmazottak későbbi intim kapcsolatira jellemző, hogy miközben védelemre és gondoskodásra vágynak az elhagyatástól és kizsákmányolástól való félelem folyton kísérti őket. Ez ahhoz vezethet, hogy hiába vágyja a bántalmazott a megmentését, újra és újra erős, autoriter személyekben találja meg párját, akit aztán idealizál. Aki bántalmazó közegben nő fel, nem tanulja meg szabályozni és tartalmazni az érzelmeit, egy feszült helyzetre könnyen robbanás-szerűen reagálhat, miközben eltaszítja magától azt, akitől a védelmet és a törődést várná. Nehezen vagy egyáltalán nem tudja lecsillapítani magát, mert nem tanulta meg, hogyan kell ezt magától, belső erőforrásaira támaszkodva csinálnia – ezért könnyen nyúl külső szerek, leggyakrabban alkohol vagy gyógyszer után. A trauma úgy van jelen az életükben, mint egy méreg, ami mindenhova beszivárog, hiába próbálnak hátat fordítani neki és új életet teremteni, az folyamatosan jelen lesz életükben.

Szerencsére van remény a bántalmazott gyerekek és a belőlük lett felnőttek számára: a traumafeldolgozás hosszas terápia segítségével lehetséges. Az sem igaz, hogy egy bántalmazottból mindenképpen bántalmazó válik, még akkor sem, ha családon belül bántalmazták: a családban látott és kapott minták ugyanis átalakíthatóak és újratanulhatóak. A megelőzés azonban mindennél fontosabb, ez pedig a gyerekek jogainak előtérbe helyezésével kezdődik és azzal, hogy minden, gyerekek ellen elkövetett erőszak ellen zéró toleranciát kell hirdetni.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

Előbb az arcába üvöltötték, hogy fideszes állat, majd eltörték az ujját és a lábát

Előbb az arcába üvöltötték, hogy fideszes állat, majd eltörték az ujját és a lábát

Mi tagadás, az őszödi beszéd kiverte a biztosítékot Fábián Gábornál. Annál is inkább, mert, ha választani kellett – ezt soha sem tagadta –, inkább a jobboldal felé húzott. Szóval nem rejtette véka alá a véleményét Gyurcsány Ferenc beszédének kiszivárogtatása után, de arra azért nem gondolt, hogy gumibotokkal vesznek elégtételt azokon, akik felháborodtak a hamis választási ígéreteken, az ország valós helyzetének az elhallgatásán, és nem kerestek felelősöket, az akkori vezetők pedig továbbra is békésen ülhettek a babérjaikon. Elvégre nem volt ott semmi látnivaló, csak egy országot csaptak be.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Részletes leírás ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére