A pszichológus válaszol: Rászólni a más gyerekére – hol vannak a határok?
2022.07.20. 19:20
Kérdező:
„Kedves Zsófia!
Nem kifejezett problémával kapcsolatban keresem, inkább megerősítésre van szükségem. A kisfiam kettő éves lesz, nem jár bölcsibe és a közvetlen rokonságban sincsenek vele egykorú gyerekek, de sűrűn járunk játszótérre, ahol találkozik vele egykorúakkal és nagyobb gyerekekkel is. Mi kötődően neveljünk a fiunkat, ami most, hogy minket is elért a dackorszak, egyre nehezebb, de ehhez a későbbiekben is ragaszkodnék, mi ebben hiszünk, ezt látjuk jónak, de természetesen soha nem szólnék bele abba, hogy más a gyerekét hogyan neveli. A mi fiunk velünk otthon kifejezetten eleven, jó kedélyű és van is lehetősége érvényesíteni az akaratát, de más gyerekek között inkább visszahúzódó, alárendelődő. Az utóbbi időben többször is volt konfliktusunk játszótéren, illetve strandon. Kétszer is előfordult, hogy nagyobb gyerekek durván bántak a kisfiammal, gúnyolták vagy ijesztegették. Az egyik esetben nagymama volt a nagyobbik gyerekkel és láthatóan nem tudta vagy nem merte kezelni a helyzetet, amit végül úgy oldottam meg, hogy elvittem onnan a fiamat. A másik helyzetben viszont két nagyobbik fiú szállt rá az enyémre, először csak gúnyolódtak rajta (kis hülyének hívták), aztán az egyik meg is lökte az enyémet, amikor odament hozzá. Én úgy álltam hozzá a helyzethez, hogy nem szólok rá más gyerekére, az az anya dolga, de az első helyzetben bennem maradt egy hiányérzet, úgy érzem nem álltam ki a fiamért, a második helyzetben pedig végül konfliktusom lett az anyukával, mert amikor a gyereke meglökte az enyémet, ösztönösen cselekedtem és rászóltam, hogy mit képzel és ez csúnya dolog volt. Az anyuka eléggé agresszív volt velem és a saját gyerekét védte, hiába mondtam, hogy volt a dolognak előzménye és akkor is vártam, mikor lép közbe. Tudom, hogy nem védhetem meg mindentől a gyerekemet és amikor ovis lesz, akkor napi szinten kerülhet ilyen helyzetbe, de én meg úgy gondolom, hogy mivel ő még nem tudja megvédeni magát, ezt megtegyem helyette. Az anyuka reakciója őszintén szólva meglepett és azóta is többször eszembe jut, nem tudom, hogy végülis nem én reagáltam-e túl a dolgot? Hogyan lehet egy ilyen helyzetben jól viselkedni? Válaszát előre is köszönöm!”
Fodor-Horváth Zsófia pszichológus:
Általános tapasztalatom, hogy a „rászólhatunk-e a más gyerekére” az egyik legmegosztóbb téma mind a szülők, mind a szakemberek körében. Én személy szerint – anyaként és szakemberként is – azon az állásponton vagyok, hogy nincs egy nagy általános érvényű igazság ebben a kérdésben, mert minden gyerek és minden ilyen szituáció más, ezért érdemes ezt a kérdést is több szempontból megvizsgálni.
Természetes és ösztönös a szülő részéről, hogy meg akarja védeni gyermekét, ki akar mellette állni és egy igazságtalan helyzetben (például kiveszik a gyerek kezéből a játékot vagy az említett gúnyolódás) nagyon nehéz megállni azt, hogy védelmezőként igazságot tegyünk, azonban a gyerek fegyelmezése a gyerek szülőjének a feladata, joga. Minden szülő nevelési stílusa más és minden szülő a saját gyerekének elsődleges szakértője: a szülő tudja, hogy mi az, amire biztosan figyel a gyerek vagy azt, hogy éppen milyen kedve van, milyen állapotban van, mi lehet az oka a viselkedésének. Amennyiben egy ilyen játszótéri vagy más, szociális helyzetben a gyerek szülője jelen van, látja, hogy esetleg valamilyen sérelmet okozott a másik gyereknek, akkor ezt a lehetőséget és jogot, hogy rászóljon a saját gyerekére, meg kell hagyni neki. Lehet, hogy nem úgy fog szólni neki, nem úgy fegyelmezi meg, ahogy azt a gyerekét védő szülő elvárná, de ez az említett nevelési stílustól is függ, ez pedig – ahogy Ön is írja – nem olyasmi, amibe a másik szülőnek beleszólása van.
Egy olyan helyzetben, ahol a sérelmet okozó gyerek szülője nincs jelen vagy egyszerűen nem figyel a gyerekre és a szituáció megkívánja a közbelépést (például az említett gúnyolódás vagy a lökdösődés), akkor ezt véleményem szerint a másik szülő is megteheti, hiszen egy gyereknek, főleg, ha kicsi még, nincs meg az eszközkészlete arra, hogy érvényesítse érdekeit vagy megvédje magát. Bárkinek a gyereke kerülhet a sérelmet okozó vagy a sérelmet átélő oldalra, ezért érdemes olyan módon rászólni a másik gyerekére, ahogy Önt sem zavarná, ha az Ön gyerekére szólnának rá. Vannak szélsőséges helyzetek, ahol nem kérdés, hogy az egyik gyerek rászorul a felnőtt segítségére a másikkal szemben: Az említett lökdösődés (főleg, ha a lökdösődő nagyobb), szekálás, folyamatos játékelvétel, stb. mind olyan helyzet, amik egy felnőtt közbelépését igényelhetik. Ha azt látja, hogy a gyereke veszélyben van, konkrétan bántják, esetleg fél, akkor azok mind olyan szituációk, amik igénylik a közbelépést – és potenciálisan konfliktushoz vezetnek a másik szülővel. Ezeknek a konfliktusoknak egy része elkerülhetetlen, de a konfliktus kezelésével a szülő a gyerekének is példát mutat és a határhúzásra tanítja: ha nem szól közbe, amikor egy másik gyerek bántja, azzal ugyanúgy, mint azzal, ahogyan szól és azzal, ahogyan az esetlegesen kialakuló konfliktust kezeli a szülővel.
Sok esetben – kifejezetten játszótéri szituációkban – látom azt, hogy a szülők „kifelé nevelnek”: más szülők, jelenlévő felnőttek igényeit és szükségleteit szem előtt tartva terelgetik gyereküket, aki életkorából adódóan kíváncsi, nem ismeri még a határokat és azok tiszteletben tartását, nem tud még a hangerejére figyelni vagy egyszerűen csak nem érti még az őt körülvevő szabályokat és azt, miért is olyan fontos azokat betartani. Egy bölcsis korú gyerektől egyszerűen nem elvárható, hogy ne vegye el a másik játékát, hiszen ő még nem érti, mit jelent az, hogy „az nem az övé” és ez nem azt jelenti, hogy ő önző lenne: az énhatárai ugyanis teljesen máshol húzódnak, mint egy nagyobb gyereké, azokat kiterjeszti azokra a tárgyakra, játékokra, amik éppen megtetszenek neki. A „kifelé nevelő” szülők ilyenkor szabadkoznak, az együtt játszás szabályait magyarázzák gyereküknek, aki az egészből sokat nem is hall, mert ordít a kezéből kivett játék miatt. Az együtt (és sokáig csak egymás mellett) játszó szituációk nemcsak a gyerekek, hanem a szülők számára is terepet biztosítanak a szocializáció, kommunikáció, szabálytanulás és frusztrációtűrés fejlesztésére: ahogy a gyerekek is tanulják ilyenkor, milyen másokhoz alkalmazkodni, úgy a szülők is.
A 888 elindítja új sorozatát, melynek címe: A Pszichológus válaszol!
A sorozat új, a műfaj a régi: Várjuk Olvasóink üzeneteit, kérdéseit, melyekre lapunk pszichológus publicistája, a Pszicho-rovat szerzője, Fodor-Horváth Zsófia válaszol.
Írja le problémáját, kérdését, küldj el nekünk a [email protected] címre, vagy keresse a kérdés matricát a 888.hu Instagram oldalán, a Pszichológus pedig válaszol!