Kérdező: „Hogyan lehet kezelni, belátásra bírni a mérgező szülőket?”

Fodor-Horváth Zsófia pszichológus:

A pszichológusokkal kapcsolatban létezik egy félelem, mely szerint a pszichológus előbb-utóbb minden probléma miatt a szülőket okolja majd – ez a félelem és előítélet olyan mélységű is tud lenni, hogy egyes szülők emiatt nem engedik gyermeküket pszichológushoz vagy valaki ezért bizalmatlan a terápiával szemben, hiszen „nem akarja hallani”, hogy mi mindent rontottak el a szülei vagy épp ő maga szülőként. Ez a terápiáról és pszichológiai segítségnyújtásról alkotott kép elég szélsőséges, az azonban tény, hogy a korai szülő-gyerek kapcsolat, a gyermekkorban látott minták, a nevelési stílus, a család érzelmi légköre mind meghatározó és bizonyos elakadások forrása tud lenni.

Nincs „tökéletes” szülő-gyerek kapcsolat, még a leginkább bensőséges, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolatban is vannak akár komoly konfliktusos időszakok és sokaknak komoly nehézségei is akadhatnak a szüleivel, ez azonban nem jelenti azt, hogy mérgező lenne a kapcsolat: a szülő dühét, időnként előforduló, akár igazságtalanul is bántó viselkedését a gyerek képes feldolgozni, ha egyébként a kapcsolat szeretetteljes és a gyerek sok odafordulásban, szeretetben, megértésben részesül. Amikor azonban az arány fordított és a negatív, destruktív viselkedés dominál a szülő részéről, az valóban sérüléseket tud okozni a gyereknek. Susan Forward (2014) ezeket a szülőket nevezi mérgezőknek, a Mérgező szülők című könyvében pár konkrét szülői típuson keresztül mutatja be azok jellemzőit: a valóságban ezek az élesen kategorizálható szülői típusok nem léteznek, inkább kevert típusok azok, amikről beszélhetünk. A mérgező szülők általános jellemzői, hogy az alapvető szülői kötelességeiket nem látják el (mint a gyermek fizikai és érzelmi szükségleteinek kielégítése; biztonságos légkör teremtése; a gyerek megóvása különböző ártalmaktól) érzelmileg elérhetetlenek, gyerekeik pedig általában a túlzott fegyelem, a bűntudat, szégyen, félelem légkörében nőnek fel, ami mint egy mérgező burok, körülveszi őket egész felnőttkorukban is.

Akiknek ilyen szülei voltak, azok lelkileg magányosan nőttek fel, sokszor érezhették, hogy összezavarodtak – hiszen sok mérgező szülő a külvilág (pl munkahely) előtt jól funkcionál, úgy érezhették, hogy az állandó konfliktusok és bántás miatt ők a hibásak. A szorongás és bizonytalanság légkörében felnőve a mérgező szülők gyerekei olyan felnőttekké válhatnak, akik nem bíznak magukban, saját döntéseikben, gátolt az önbizalmuk és sokszor kevésbé vagy éppen túl korai életkortól kezdve önállóak.

A mérgező szülők esetében általában ki szokott derülni, hogy ők maguk is hasonló légkörben nőttek fel, sokszor bántalmazás áldozatai vagy olyan súlyos lelki sérüléseket szenvedtek el, amikkel soha nem mertek vagy tudtak szembenézni. Ilyen szülők mellett nemcsak felnőni nehéz, de felnőttként kapcsolatot ápolni is óriási érzelmi terhet jelent. Belátásra bírni őket vagy változtatni rajtuk nem lehet – ahogy semmilyen más kapcsolatban sem tudjuk megváltoztatni a másikat. Egy ilyen kapcsolatban vagy a körülmények alakítása, változtatása lehet a cél illetve az, hogy saját maga hogyan tud jelen lenni ebben a helyzetben – ehhez azonban több konkrétum ismeretére lenne szükség.

Minden család kialakít és továbbvisz – akár kimondva, akár nem – bizonyos „hiedelmeket”: Ezek lehetnek gyakori szólás-mondások („Sok nevetésnek sírás lesz a vége!”), attitűdök („Mindig úgy kell viselkednem, hogy a szüleim büszkék legyenek rám”) vagy akár az egyes viselkedésekre adott válaszokból leszűrt következtetések („Ha szembeszállok a szüleimmel, ellentmondok nekik, akkor nem fognak szeretni”). Ezek a hiedelmek különböző maladaptív sémaműködéseket is kialakítanak bennünk. Ezeket az életben akadályt jelentő hiedelmeket érdemes pszichológus segítségével feltárni, megismerni és verbalizálni, hogy aztán lehetőség nyíljon az átkeretezésre is.

Aki mérgező szülők mellett nőtt fel, az gyakran élt meg szégyent, sokszor érezhette magát értéktelennek. Ez abból a félelemből is fakadhat, hogy a mérgező szülő mellett élő gyerek úgy érzi, nem számít és bármikor magára hagyhatja őt a szülő. Amikor szégyennel dolgozunk gyakran javasoljuk a következő gyakorlatot: Írja össze azokat a helyzeteket, állapotokat, tulajdonságokat, dolgokat, amiket szégyenteljesnek tart és azt is, hogy milyen félelmei vannak ezzel kapcsolatban. Tegye fel a kérdést: „Mi a legrosszabb, ami történhet?” – azonosítsuk a félelmeket, lássuk, mivel állunk szemben és menjen el addig a pontig, amit az adott szituáció kapcsán a lehető legrosszabb kimenetelként azonosít, amit úgy írna le: „Elsüllyednék szégyenemben”. Figyelje meg ezt a helyzetet és benne saját magát: Milyennek látja magát ebben a helyzetben? Együtt tud érezni ezzel az önmagával, aki ilyen szituációba került? Képzelje el, ahogy megvigasztalja ezt az önmagát, ahogy segít neki, ahogy leveszi róla a terhet és megvigasztalja. A legtöbb esetben, amikor valaki mérgező szülők mellett nőtt fel, ezt az érzelmi megtartást nem kapta meg gyerekként, helyette sokszor elutasításban, akár megszégyenítésben részesült. Akinek ezt sikerül felismerni, egészen más színben láthatja magát és a korábban „világvégeként” azonosított szituációkból is könnyebben tud felállni vagy az olyan helyzeteket is eredményesen tudja kezelni, amikben felnőttként találkozik mérgező szülőjével. Ennek az elérése azonban hosszas folyamat, amiben mindenképpen érdemes szakember segítségét igénybe venni.

A 888 elindítja új sorozatát, melynek címe: A Pszichológus válaszol!

A sorozat új, a műfaj a régi: Várjuk Olvasóink üzeneteit, kérdéseit, melyekre lapunk pszichológus publicistája, a Pszicho-rovat szerzője, Fodor-Horváth Zsófia válaszol.

Írja le problémáját, kérdését, küldj el nekünk a [email protected] címre, vagy keresse a kérdés matricát a 888.hu Instagram oldalán, a Pszichológus pedig válaszol!