Kérdező:

„A legjobb barátnőm nemrég elveszítette a nagymamáját és azóta nagyon maga alatt van. Szeretnék neki segíteni, de úgy érzem, semmi nem hat. Hogyan tudnék neki segíteni?”

Fodor-Horváth Zsófia pszichológus:

A gyász egy bonyolult folyamat, hiába írható le öt világos szakasz (tagadás, düh, alkudozás, lehangoltság és elfogadás) mentén, a megélése korántsem ilyen egyenes ágú és rendezett. Mindenki máshogyan éli meg a veszteségét, a gyászmunka pedig hosszú ideig elhúzódhat, az egyes szakaszok nem mindenkinél váltakoznak vagy nem feltétlenül ebben a sorrendben, sőt: regresszió, visszalépés egy előző szakaszba is újra-újra előfordulhat. A gyászban pedig nemcsak a gyászoló saját személyisége, egyedi szokásai jelennek meg, hanem a gyászolthoz fűződő viszonya is – épp ezért nincs egyértelműen leírható gyász, hiszen mindenki máshogyan gyászol. Emiatt a gyászolót nem szabad arra emlékeztetni, hogy a gyászának „valamilyennek” lennie kellene, ne vonjuk kérdőre, ha valami számunkra fura dolgot csinál ilyenkor.

Nincsenek varázsmondatok, amik segítenek a gyászolónak, sőt: A legtöbbször a legjobb szándékkal tanácsolt „Idővel könnyebb lesz”, „A halál természetes, az élet része”, „Mind elmegyünk valamikor”, „Ne sírj, mert elmúlt, mosolyogj, mert megtörtént” típusú mondatok inkább ártanak, mint használnak. Az együttérzés nem azt jelenti, hogy azonnal pozitív keretbe kell rakni a másik érzéseit vagy megoldást kell találni a problémára. Az együttérzés néha csak azt jelenti, hogy jelen vagyunk a másik mellett, ha kell, csendben is. Egy „Itt vagyok” többet tud segíteni ilyenkor, mint egy hurráoptimista kényszermondat. Általában a legtöbb, amit adhatunk egy gyászolónak, az a figyelem és a jelenlét.

Érdemes megkérdezni a gyászolót, hogy hogyan segíthetünk az érzelmi támogatáson túl: van-e esetleg olyan elintézendő ügy, átvállalható feladat, amivel terhet veszünk le a válláról. Hiába szól pár mondás a gyász elvárt időtartamával kapcsolatban, ez nem olyasmi, amit siettethetünk. A gyászolót nem késztethetjük arra, hogy mindenképpen nyíljon meg és beszéljen. Amikor viszont elérkezik a gyászoló abba a fázisba, hogy már tud beszélni a veszteségről, akkor érdemes hagyni, hogy azt úgy tegye, ahogy neki a legjobb – gyakran fordul elő, hogy ugyanazt a történetet újra és újra elmeséli a gyászoló, néha sír, néha nevet, néha meglepő részletességgel beszél az elhunytról vagy esetleg a halál körülményeiről.

A gyásznak vannak nagyon intenzív szakaszai és ezt elbírnia egy közeli hozzátartozónak, aki segíteni akar, igencsak megterhelő lehet. Amennyiben ezt a súlyt nem bírja el, érdemes konzultálni gyászkísérő szakemberrel, aki professzionálisan tud segíteni a gyászolónak.

A 888 elindítja új sorozatát, melynek címe: A Pszichológus válaszol!

A sorozat új, a műfaj a régi: Várjuk Olvasóink üzeneteit, kérdéseit, melyekre lapunk pszichológus publicistája, a Pszicho-rovat szerzője, Fodor-Horváth Zsófia válaszol.

Írja le problémáját, kérdését, küldj el nekünk a [email protected] címre, vagy keresse a kérdés matricát a 888.hu Instagram oldalán, a Pszichológus pedig válaszol!