A pszichológus válaszol: „Abortuszom volt és nem tudom feldolgozni – ez már örökre így marad?”
2022.09.13. 19:00
Kérdező:
„Az én történetem biztosan megbotránkoztatást vált ki sokakból, de eddig még nem mertem segítséget kérni ezzel kapcsolatban és azt sem tudom, van-e értelme. Harminchárom éves vagyok, elvált. A férjemmel még a gimnáziumban jöttünk össze, nagyon fiatalok voltunk, az egyetem után összeházasodtunk, szerettünk volna családot, de nem sikerült teherbe esnem. Egyre több volt közöttünk a konfliktus, aztán egy idő után már az sem, éltünk egymás mellett, néha volt egy-egy jobb pillanatunk, de hamar visszazökkentünk »a régi kerékvágásba« és végül úgy döntöttünk, elválunk. Épp, hogy külön költöztünk, amikor a volt férjemnek már lett új kapcsolata, utólag megtudtam, hogy valójában már akkor rég együtt voltak, amikor még ki sem mondtuk, hogy vége közöttünk. És akkor jött az újabb pofon: kiderült, hogy terhes vagyok. Úgy éreztem, kihúzták alólam a talajt, ha pár évvel korábban történik ez, akkor egy álmunk vált volna valóra, így viszont ez maga lett a rémálom. Az exem kb sokkos állapotba került, azt mondta, hogy »ő ezt nem tudja most bevállalni« és bár nem mondta ki, hogy az én hibám, de egyértelműen éreztette, hogy így gondolja. Válás közepén, idős szülőkkel, miközben a covid miatt az állásom sem volt biztos, nulla segítséggel úgy, hogy az exem sem támogatott, úgy döntöttem, hogy én ezt nem tudom vállalni és az abortusz mellett döntöttem. Kissé homályosak az emlékeim az egészről, azt tudom, hogy gördülékenyen ment minden és testileg hamar rendbe is jöttem. A lelki része viszont már nem ilyen egyszerű. Az egész már több, mint egy éve történt, de nagyon ingerlékeny vagyok azóta, kisebb dolgokra is ugrok, ha rágondolok vagy valami ilyen rész van egy filmben kiborulok, az instagramon volt, hogy szembejött velem egy ultrahang fotó és elsírtam magam. Olyan is van, hogy a semmiből eszembe jut az, ahogy a kórházban várok vagy az emlék, amikor megtudtam. Ilyenkor úgy érzem magam, mint akit leforráztak. Nem sokkal a műtét után munkahelyet kellett váltanom, több hónapig épp, hogy kijöttem anyagilag, most újra szorongok, hogyan fogom fizetni a számlákat, szóval innen nézve, tiszta fejjel teljesen racionális volt ez a döntés, nem tudtam volna vállalni egy gyereket abban a helyzetben, azt meg nem tudom, hogyan dolgoztam volna fel, ha örökbe kellett volna adnom. Hiába racionális az egész, bűntudatom van, sokszor álmodok vele és úgy érzem, kísért ez az egész. Senkinek nem mertem beszélni erről. Egy normális párkapcsolatom sem volt azóta és félek, hogy nem is lesz. Van bármi remény arra, hogy jobb lesz ez az egész? Vagy most már örökké a bűntudatról szól majd minden? Mert jelenleg nagyon úgy érzem, hogy igen.”
Fodor-Horváth Zsófia pszichológus:
Nagyon sajnálom, hogy ezen keresztül kellett mennie. Az abortusz önmagában is egy érzelmileg terhelt döntés, aminek a súlyát a legtöbb esetben a nők egyedül cipelik. Az Ön esetében ez többszörösen igaz, hiszen nem számíthatott támogatásra a közvetlen környezetéből. Azzal pedig, hogy egy krízis közepén (megcsalás, válás) kellett ebben a helyzetben helytállnia és döntést hoznia, halmozottan nehéz helyzetbe került.
Az abortusz egy trauma, ami után nagyon gyakoriak a traumás tünetek: Az ingerlékenység, a külső ingerekre való fokozott reakció, a traumás emlékbetörések, a beszűkültség mind előfordulhatnak ilyenkor hosszabb-rövidebb ideig. Ezzel párhuzamosan beszélhetünk a veszteségről és az ehhez köthető gyász folyamatáról. Az Ön esetében azt gondolom, egy elhúzódó gyászról is beszélhetünk, ami összetett: hiszen nagyon közel van egymáshoz időben a válása és az abortusz – két különböző veszteség, amelyek feldolgozása egyenként időt igényel és meríti az érzelmi raktárakat.
Az abortusz esetében a veszteség feldolgozását nehezíti az Ön által is említett marcangoló bűntudat – ami gyakran jár együtt a szégyen érzésével, ezek pedig együttes erővel nehezíteni tudják a veszteségfeldolgozást. Fontos tisztázni, hogy van különbség a szégyen és a bűntudat között. A szégyen az egész énképünket és személyiségünket érintő érzés, amikor egy cselekedetünk nem egyeztethető össze a saját magunk és/vagy mások által ideálisnak gondolt énképpel: az abortusz mellett senki sem jókedvében dönt, ez egy sokak által elítélt módszer, vele együtt elítélik azt is, aki erre kényszerül vagy e mellett dönt. A szégyen érzése miatt rossznak érezheti magát, a bűntudata pedig az adott döntésre, cselekedetre vonatkozik.
Ezzel többször találkozom a munkám során: Azoknak a nőknek, akiknek abortuszon kellett átesniük, soha nem volt kérdés, hogy egy életről hoztak döntést, az emiatt érzett szégyen és bűntudat pedig nehezíti őket a veszteség feldolgozása során. Fontos lépés az ő esetükben és azt gondolom az Ön esetében is a megbocsátás – saját magának. Azt hiszem, sok tévedés él a megbocsátással kapcsolatban: a megbocsátás ugyanis nem az elengedést vagy a felejtést jelenti. Hogy is tudna egy nő elfelejteni, kitörölni az életéből egy ilyen rossz eseményt? A megbocsátás inkább a harag, a neheztelés elmúlását jelenti. Ez azonban egy folyamat része, amit nem lehet siettetni.
Azt gondolom, érdemes segítséget kérnie olyantól, aki segíti Önt a veszteségei és a trauma feldolgozásában. Amíg ezt a szakszerű segítséget megkapja, annyit mindenképpen tehet, hogy amennyire módjában áll, kerüli az olyan filmeket, könyveket, amik érintik a témát, az olyan oldalakat, ahol esetleg UH képekkel találkozhat – mindez ugyanis retraumatizációhoz vezethet, ami súlyosbíthatja a tüneteit rövid, de akár hosszú távon is.
Fontosnak tartom, hogy tudja: a veszteség feldolgozható és még a vele járó bűntudat is, de a feldolgozás folyamatában nem kell egyedül maradnia.
A 888 elindítja új sorozatát, melynek címe: A Pszichológus válaszol! A sorozat új, a műfaj a régi: várjuk Olvasóink üzeneteit, kérdéseit, melyekre lapunk pszichológus publicistája, a Pszicho-rovat szerzője, Fodor-Horváth Zsófia válaszol. Írja le problémáját, kérdését, küldj el nekünk a [email protected] vagy a [email protected] címre, vagy keresse a kérdés matricát a 888.hu és fodorhorvathzs_pszichologus Instagram-oldalán, a Pszichológus pedig válaszol!