A hűtlenség az egyik olyan „bűn” a párkapcsolatokban, ami nagy eséllyel rövid vagy hosszú távon szakításhoz vezet. Ha a hűtlenség után a pár a kapcsolat folytatása mellett dönt, akár évekig is tarthat a munka, amit kapcsolatuk újraélesztésébe fektetnek. A megcsalt félnek óriási kihívás lehet a másikba vetett bizalom megtalálása, ahogy a csorbát szenvedett önbizalmát is ápolnia kell, hiszen párja a neki járó figyelmét, idejét, az érzelmi odafordulást, a szexuális vágyát, az intim együttlétet egy harmadik félnek adta oda. A csaló pedig úgy érezheti, állandóan bizonyítania kell, miközben folyamatosan szégyelli magát, ez pedig fojtogató lehet számára. A megcsalás egyfajta identitásveszítést is előidézhet a párkapcsolaton belül: a korábban szilárdnak hitt elköteleződés és egység, a közös értékek megkérdőjeleződnek, a szép emlékek utólag is átszíneződhetnek kétségbe vonva mindazt, amit azok addig jelentettek. A megbocsájtás és a kapcsolat újraépítése nem lehetetlen egy ilyen krízis után, de ez függ attól is, hogy a megcsalt és a csaló fél hogyan definiálja a megcsalást, a határaik találkoznak-e ezen a téren.

A megcsalásról gondolkozhatunk zónaszerűen: a zöld zónába kerülnek az olyan cselekedetek, amik bár kifelé irányítják a figyelmet a párkapcsolatból, de nem okoznak bizalmi sérülést, a piros zónába pedig azok, amiket már egyértelműen megcsalásként definiálunk. A kettő között pedig vannak sárga, halványpiros és egyéb átmeneti zónák, amik a zöldből a piros felé sötétülnek és amik egyre több olyan viselkedést, cselekedetet tartalmaznak, amik féltékenységre, bizalomvesztésre adnak okot. A zónáit mindenki maga tudja meghatározni és leírni, a saját határai mentén, hiszen az egyéni különbségektől függ, mit és mennyire találunk határsértőnek. Lehet, hogy egy harminc éve házasságban élő pár könnyebben megbocsájt a másiknak egy „félrelépésért”, ahogy az is lehet, hogy ez a hűtlenség lesz az utolsó csepp a csurig telt pohárban, de máshogy viszonyulhatunk egy ittas állapotban elcsattant csókhoz is, mint egy hónapok óta fennálló viszonyhoz. Ami biztos: a megcsalás nem véletlenül és egyik pillanatról a másikra érkezik, nem „történik”, hanem valakik megteszik, még akkor is, ha az előzményei ártalmatlannak tűnnek. Bár a továbblépés lehetséges, de hosszú időbe telhet a párnak redefiniálni a kapcsolatukat, a hűtlenség ugyanis komoly kötődési sérüléseket okozhat, hiszen a párkapcsolat hűségre vonatkozó alapszerződése szegődött meg a „félrelépés” által.

Hasonló dinamikájú folyamatok figyelhetőek meg akkor is, ha nem párkapcsolati megcsalásról beszélünk, hanem valamilyen közösségen belüli vagy barátok közötti hűtlenségről van szó. Sőt: a politika világában sem működik másképpen a hűtlenség, ha azt a hatásai felől vizsgáljuk. A megbocsájtás és a bizalom újraépítése azonban sokkal nehezebb, talán lehetetlen is az ilyen esetekben, hiszen ilyenkor nem csak egy embert kell meggyőzni.