Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Yes, az öregcsaj dead

Sümeghi Lóránt

2019.04.05. 13:28

Újabb provokáció Macron abszurd világában.

Átalakította kormányát a hét elején a francia elnök. Ez különösebben nem lenne érdekes, Macron nagyon népszerűtlen, muszáj változtatnia. Bizalmi emberei helyébe még bizalmibb embereket nevezett ki. Egy új kormánytag viszont figyelmet érdemel: Sibeth Ndiaye a neve, egy 39 éves szenegáli nő, aki három éve kapta meg a francia állampolgárságot. És az egyik legocsmányabbul beszélő politikus. Teljesen logikus a macroni világban: kormányszóvivő lesz.

Amikor elterjedt a francia politikai életben, hogy Sibeth Ndiaye-t fogják kinevezni, sokan nem hitték el. Nadine Morano sem. Õ az egyik legsikeresebb francia néppárti politikusnő, Nicolas Sarkozy egykori minisztere, most is biztos bejutó helyen van a francia jobbközép párt (LR) uniós listáján. A francia néppárti képviselők többsége egyébként nem szavazta meg tavaly a Magyarország megbüntetését óhajtó Soros-Sargentini-jelentést, Nadine Morano is közéjük tartozott. A következetesen konzervatív politikusnő a következőt írta a Twitteren, amikor még csak pletyka volt a botránykommunikátor kinevezése: hogyha ez igaz, akkor az valódi szégyen lenne.

Igaz volt, így az is igaz, hogy szégyen.

Megpróbálom röviden összefoglalni, mit lehet tudni erről az asszonyról. A francia Szocialista Pártban kezdte karrierjét, és bár nagyon aktív volt, nem a legügyesebben helyezkedett. Először Dominique Strauss-Kahn körül sündörgött, de 2006-ban nem az egykori gazdasági miniszter lett a szocialisták elnökjelöltje. Öt évvel később pedig Martine Aubry elnökjelöltségét akarta segíteni szorgos munkájával, de ezúttal sem volt a fiatalasszonynak szerencséje. Martine Aubryból sem lett elnökjelölt, részint azért, mert ő vezette be az ezredforduló környékén a szocialista kormány minisztereként a rossz emlékű 35 órás munkahetet, másrészt olyan helyzetbe került, hogy nyilvánosan kellett magyarázkodnia: nem alkoholista. Vagyis csak kisebb falatokat tudott harapni a politika tortájából ez a becsvágyó fiatalasszony, de az áttörés elmaradt.

Aztán 2016-ban a szocialista miniszter, Macron otthagyta a kormányt és jött a mozgalma. Sibeth Ndiaye gyorsan csatlakozott hozzá, megérte neki. Most már különösen. Három év hűséges szolgálat után kormánytag lett.

És micsoda hűséges volt ez a szolgálat! Õ volt Macron egyik bizalmasa és vezető kommunikációs munkatársa. Hol tájékoztatta az újságírókat az elnöknek fontos ügyekről, hol hazudozott, hol meg fenyegetőzött. Volt újságíró, akinek azt mondta, hogy az a dolga, hogy neki engedelmeskedjen (mármint Sibeth Ndiaye-nak…), volt akit durva kifejezésekkel azzal fenyegetett, hogy kidobja a teremből, de volt, hogy tudatos hazugságokkal tömte a médiumokat. Például Macron szadista testőrparancsnoka, Alexandre Benalla ügyében. A Le Monde szerint azzal dicsekedett – ez is arra utal, hogy nem a világ legjobb kommunikátoráról van szó –, hogy Macron elnökért bármikor kész hazudni.

A legvisszataszítóbb ügye Simone Veil halálához kapcsolódik. 2017 nyarán járunk. Az akkor 90 éves Simone Veil halálhíre kering a médiumok világában, de még nem erősíti meg senki. A Leláncolt Kacsa című szatirikus hetilap újságírója is meg akarja tudni, hogy mi az igazság, tényleg meghalt-e Veil. Ebben az újságban egyébként valódi politikai cikkek vannak, tehát nem Farkasházy kabarészerző (bocsánat: neves Wagner-kutató…) kéthetente megjelenő mókásságát kell magunk elé képzelni. Az újságíró küld egy SMS-t a Macron körüli kommunikátornőnek, hogy igaz-e a hír. És jön Sibeth Ndiaye válasza: Yes, la meuf est dead.

Yes, az öreglány dead.

Érdemes ízlelgetni ezt a végtelen primitívséget. Először csak a divatosnak gondolt angol nyelv belekeverését nézzük. Ó, milyen vicces a "yes" és a "dead" ebben a mondatban. Milyen szellemes ez a szenegáli asszony! Hogy mennyire ért a kommunikációhoz! Milyen trendi, milyen cool, milyen obamás!

Utána meg foglalkozzunk kicsit a „meuf” főnévvel. Tulajdonképpen én diszkréten fordítottam öreglánynak. Tény, ha idősebb asszonyról beszél így egy primitív ember, akkor ez talán a leghelyesebb. De adott szövegkörnyezetben – ugye egy argó kifejezésről van szó – muffnak és (elnézést) puncinak kellene magyarítani.

Nézzük is meg gyorsan, kicsoda Simone Veil, és talán megértjük, hogy miért beszélhetett róla ilyen kedvesen Sibeth Ndiaye. Sőt. Inkább idézek Nicolas Sarkozytől, az utolsó valóban nagy francia köztársasági elnöktől. Így búcsúzott tőle, egyfajta levelet írt hozzá: „Simone Veil már sokkal hamarabb is meghalhatott volna, mivel a nácizmus halálra ítélte. (…) Zsidó volt, 16 éves, és nem volt joga élni azoknak a szemében, akik eltervezték a végső megoldást, azok, akik ki akartak irtani egy egész népet.(…) Meghalhatott volna, ahogy meghalt az édesanyja, az édesapja és a bátyja.” A személyes hangú levélben azt is írta róla, hogy Simone Veil egész életében a közjóért harcolt. Simone Veil egyébként a jobbközép Giscard d’Estaing-kormány minisztere volt a hetvenes években, és éppen Sarkozy elnöksége idején, 2008-ban lett akadémikus.

Sarkozy írásának ez volt a címe: Simone Veil halhatatlan marad. Sibeth Ndiaye-nál: az öreglány halott.‎ 

Persze, Sibeth Ndiaye megúszta a botrányt. Amikor ocsmány szavaiért Franciaország jobbik fele bírálni kezdte Macron kommunikátornőjét, azonnal megszólalt a nők és a férfiak egyenjogúságáért felelős államtitkárság vezetője, Marlene Schiappa. Ugyanis van ilyen államtitkárság is Franciaországban. És az államtitkárnő azt mondta, hogy a szenegáli asszonyt két okból bírálják: szexizmusból és rasszizmusból. Mi másból. Nem azért, mert a francia emberek emlékezetébe, emlékeibe, múltjába gázolt, hanem azért bírálják az egyenlőségügyi államtitkárnő szerint, mert bevándorló hátterű és mert nő… Hát persze!

Persze, gyalázatos SMS-ét még mindig megpróbálják kitörölni az emberek tudatából. A baloldali Libérationban a napokban olvastam, tehát Sibeth Ndiaye kinevezését követően, hogy két év után csodák csodájára a haladás képviselői kiderítették, sőt, egyenesen kioknyomozták: nem is pontosan ez volt az SMS-ben. Természetesen valami egészen zavaros magyarázattal álltak elő. Leírom, mert mulatságos: eszerint úgy értette Sibeth Ndiaye, hogy Simone Veil temetéséről kérdezte az újságíró, és arra olyasmit válaszolt, hogy még alig halt meg, és nem tudja. Az öreglány kifejezésre egyelőre nincs ötletük, de ha két év után kezdték megmagyarázni az SMS egyik felét, talán újabb két év múlva kiderül, hogy azt is máshogy értette. Majd kiderítik, hogy Dakarban a "meuf" szónak van egy Franciaországban nem ismert, semmilyen szótárban eddig le nem írt jelentése: a "meuf" valójában nemes lelkű tudósasszonyt jelent.

Természetesen azt is kezdik megmagyarázni, amikor arról beszélt, hogy kész hazudni Macronért. Ez a magyarázat sajnos kicsit konvencionális, szomorúan hiányzik belőle egy szóvivőtől elvárható kreativitás: szerinte kiragadták a szövegkörnyezetből ezt a csúnya mondatot. Hát persze!

Ha kizárjuk, hogy ez a szenegáli asszony nem a világ legjobb kommunikátora, aki a bevándorláspárti elnök kínos népszerűtlenségét két hónap alatt képes rajongássá alakítani, akkor hogy juthatott eszébe Macronnak egy ilyen botrányos előéletű politikus kinevezése? Nem nehéz a válasz. Ez nyílt provokáció. És a hatalmi provokáció kétségtelenül valamiféle (persze, rossz értelemben vett) erőt is sugall az emberek felé. És erre van most Macronnak a legnagyobb szüksége: hogy gyenge ember legalább egy kicsit erősnek látszódjék.

Egy ország rendőrsége jobban nem mondhat csődöt, mint Macron rendőrsége. Bármilyen ország bármilyen rendőrsége két legszélsőségesebb hibája a gyengeség és a kegyetlenség. Az elmúlt húsz hétben a franciáké pontosan ezt a bravúrt hajtotta végre. És ami a legszánalmasabb: egyik hétről a másikra változott. Az egyik héten kilőtték tíz tüntető szemét, jöttek a bírálatok, a rendőri vezetők megijedtek, így a közrendőrök is, erre a következő héten a tüntetők agyba-főbe verték őket. Jött az újabb bírálat, milyen gyávák a rendőrök. A következő héten már egy tolókocsis nőt is megvertek a rendőrök. Újabb bírálat, erre persze az jön, hogy a fél Champs-Elysées-t hagyják kirabolni és felgyújtani. A sor hosszan folytatható. Gyengeség és kegyetlenség, felváltva.

Ezen változtatni kissé nehezebb. Ellenben nagyon könnyű egy rengeteget bírált bizalmasát gátlástalanul magas posztra jelölni. Macron ereje ennyi. A provokáció.

Három évig még úgyis elnök, utána meg úgyse. Addig meg nyugodtan jöhet a kormányába egy holokauszttúlélő halálával gúnyolódó, durván beszélő, nyilvánvalóan alkalmatlan, alig három éve francia állampolgárságú szenegáli provokátornő.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére