Vona Gáborról rég hallottunk. Vagy csak én? Lehet, hogy elkerülik a figyelmemet az unalmas emberek, de most elém lökte a Facebook, és elolvastam. Megérte!

Olvassuk el újra együtt!

„Öt érv, hogy miért lettek a homoszexuálisok az új migránsok.

A nagy vihart kavart »pedofiltörvény« és az utóbbi napok kommunikációja világosan kijelölte, mit szeretne a kormány a jövő évi választás központi témájának: az LMBTQ-szervezetek elleni harcot. A témaválasztás azért is érdekes, mert talán az eddigi legnagyobb uniós és nemzetközi felháborodást váltotta ki a magyar kormány irányába. Ráadásul, ismerve a nyugat identitáspolitikai preferenciáit, erre a viharra számítani is lehetett. Meggyőződésem szerint Orbán Viktor éppen ezt akarta. Szelet vetni, vihart aratni. Egy nemzetközivé duzzadó, jogi eljárást is eredményező, elhúzódó, hatalmas érzelmeket kavaró és minden mást maga alá söprő vitát az LMBTQ-közösséggel. Ahogy annak idején a migránsokkal kapcsolatban. Hogy miért?

Új ellenségkép kell!”

Ellenségkép. Ízlelgessük a szánkban. Ez valami olyasmi lehet, ami nem igazi ellenség, csak úgy beadják nekünk. Oda van föstve a horizontra, és azt mondják az elnyomók – a kormány –, hogy arra haragudni kell. De igazándiból nincs is ott semmi.

Ezek szerint az IKEA is Orbán miatt gyárt szivárványos fotelt, bútort, szatyrot, Orbán miatt festik szivárványra a stadionokat, egyesek nem hordanak LMBTQ-karszalagot a meccseken, nincs LMBTQ-propaganda, és nem tolják az arcunkba 24-ben, mint ahogy migránsok sincsenek, sem a magyar határon, sem Nyugaton, és a sokadik gyilkosságot sem ők követik el.

Ez mind ellenségképgyártás, kitaláció.

Nem készült LMBTQ-propaganda-mesekönyv és -tanterv (Meseország mindenkié), amelyben meleg királyfik és leszbikus királykisasszonyok ölelkeznek, és fura nemváltók szerepelnek. A régi reakciós mesében valaki felhúzta a lábára a hétmérföldes csizmát, és hopp, ott volt, ahol akart, vagy megivott egy kortyot a palackból, és láthatatlan lett, az LMBTQ-mesében valaki reggel Péterként vitte ki a libát a mezőre, és Panniként hozza haza. Hiába, ez a haladás.

Nem, nincs teletömve a Netflix és a HBO minden saját gyártású filmje LMBTQ-karakterekkel, akik egymással pusziszkodnak, nem kizárólag LMBTQ-tematikájú filmekben, hanem már minden kategóriában (fantasy, thriller, gimis vígjáték).

Nem, ez nincs, csak Orbán kitalálja, és rámutat maga elé egy pontra a levegőben:

– Ellenség, haragudj rá!

Mondom, ilyen nem létezik. Bár most olvasom, hogy szivárványszínű lesz az Eb-döntőn a labdahordó kisautó. Igen, az egyenlőség jegyében már szivárványszínű lesz a foci Eb közönségkedvenc labdahordozó kisautója is.

Biztos Orbán vezeti, hogy bebizonyíthassa, létezik LMBTQ-nyomulás, holott nem is, csak ő találta ki.

Legalábbis Vona Gábor szerint.

Ugyanez a helyzet a migránsokkal is. Nincsenek is, csak egyfajta Patyomkin-falu tévéhíradó módjára a kormánysajtó azt hazudozza.

Ezekhez a jelenségekhez amúgy az átlaglibsi a következőképp viszonyul.

1. Jaj, nincsenek is itt, minek foglalkozni vele? (Magyarország)

2. Már itt vannak, nem tudsz mit tenni, minek foglalkozni vele. (Nyugat-Európa)

Mint az egyszerű emberek hozzáállása a betegségekhez.

A megelőzés nem érdekli, ha már beteg, beletörődik, kezelésekre nem jár.

Pedig a Nyugatról példát lehetne venni, mint egy idős rokonról. Né, már, a Tibi bácsi sokat dohányzott, meg a napi két vodka, érelmeszesedés, már nem tud járni, na, én nem élek így, és nem leszek tolókocsiban ötvenévesen!

De nem!

Az átlag libsi nem tanul, hanem ragaszkodik a tolókocsihoz.

Főleg, ha van egy Vona Gábor, aki azt mondja neki, hogy érelmeszesedés nincs, stroke nem létezik, a magas vérnyomás meg a cukorbetegség pedig csak Orbán agyszüleménye, az az új ellenségkép. El ne hidd, öt érv, hogy miért érdemes szívrohamot kapnod negyvenévesen, és öt érv amellett, hogy a visszeres láb meg az impotencia mitől haladó.