Egy éven keresztül azt hallottuk, hogy Merkel a nyugati világ lelkiismerete és mindenkit ő tanított emberségre. Õ volt az, aki megértette a menekültek szenvedését és képes volt minden érdeken felülemelkedni, leckét adni befogadásból, nyitottságból, humánumból a világnak. Akkor is sokan megkérdezték, köztük én is, hogy vállalja-e annak a következményeit, ha e miatt ártatlan német állampolgárok fognak meghalni? Akkor is megéri-e neki, hogy a világ lelkiismeretként tartják számon, ha a mérleg serpenyőjében gyerekek, fiatalok vagy épp öregek élete van, akiknek nem kellett volna meghalniuk akkor, ha ő nem akarja nyitottságból leckéztetni a világot?

Németországban is feltették ugyan néhányan a kérdést, hogy akkor is nyitottak akarnak-e lenni és beengedni menekülteket, ha ezért nem csak szállással, pénzzel, étellel és jószándékkal kell fizetni, hanem németek életével is, de ezeket a véleményeket, mint rasszizmus és demagógia lesöpörték. Akkor a német politikusok biztonságot, sőt gazdasági növekedést ígértek. Merkel még egy hónappal ezelőtti beszédében is azt mondta, stabilitást, csak a nyitottság megtartása mellett lehet fenntartani. Nem halottakat ígért, pedig ezt kellett volna, mert mindenki tudta, hogy ez be fog következni. Akik halottakról beszéltek, szélsőségesek voltak és végig azt hallottuk, a menekülteknek és a terrorizmusnak nincs köze egymáshoz. Merkel besöpörte a világ elismerését, a lelkiismeret nagyasszonyaként flangált a világ előtt. Most eljött lelkiismeretének valódi próbája.

Végtelenül szomorú, végtelenül szívszaggató, amit nem kisebbítenek az aleppói képek. Merkelt ezek az emberek választották, rábízták biztonságukat, jólétüket, és mint kiderült az életüket is. Merkel azonban nem az ő érdekeik szerint döntött, hanem az aleppói képek alapján. Nem a német életek, hanem állítólag saját lelkiismeret számított neki, mondván nem akar olyan Németországban élni, amely nem segít. Kíváncsian várjuk, vajon ma megszólal-e a lelkiismerete, képes-e tükörbe nézni, képes éjjel aludni, nem riad fel a halott fiatalok arcát látva maga előtt, azokét, akiknek a haláláról ő döntött, amikor beengedte gyilkosaikat. Ha ez valakinek demagógnak hangzik, akkor idézze fel Merkel szavait, amit a menekültek beengedése kapcsán mondott, mert pontosan így beszélt ő is. Véleményem szerint nem az a lényeg, hogy újraválasztják-e Merkelt, hanem az, hogy egy aljas képmutatónak kell-e látnunk a jövőben, vagy embernek valódi lelkiismerettel? Ha képes nyugodtan aludni, ha nem kér bocsánatot azoktól a családoktól, aki politikája miatt elvesztették gyerekeiket és nem mond le, akkor egy aljas képmutató politikus. Ha bocsánatot kér és végre kimondja, hibázott és vállalja, hogy amikor döntött a menekültek beengedéséről, akkor közvetve döntött a megöltek haláláról is, akkor valóban lelkiismerettel rendelkező ember.

Korábbi akciójáért mások áldoztak valamit, most itt lenne az ideje, hogy bizonyítsa ő is képes valamit lelkiismeretéért áldozni. Ez nem akkorra kérés, mint amit az apa áldozott, aki Karácsonra hazavárta gyerekét. Neki csak a hatalmat kell feláldoznia, míg néhány családnak gyerekük életét kellett.