Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Üvöltözzenek, abból nem lehet baj

Gábor László, az Origo főszerkesztője

2019.12.16. 12:38

Bevándorlók, muszlimok, Párizs.

November végén, december elején, amikor Franciaországban voltam, megnéztem több filmet a mozikban. Roman Polanski új filmjét is, a címe: J'accuse, azaz Vádolom.

A történelem iránt érdeklődők ebből könnyen kitalálhatják, hogy a Dreyfus-ügyről szólt a film. A tizenkilencedik század végén egy zsidó származású francia katonatisztet hosszú időre börtönbe zártak, árulással vádolták, de az alapvetően antiszemita indíttatású perről kiderült, hogy voltaképpen egy koncepciós per. Émile Zola, a Nana meg a Germinal írója az Aurora nevű újságban azóta halhatatlanná lett kiáltványt tett közzé Dreyfus mellett, írásának az volt a címe: Vádolom. Innét ugye a film címe is.

A filmről önmagában nem lenne érdemes írni a 888.hu-n, gondolom, Magyarországon is bemutatják, alapvetően tetszett, a The Artistból megismert, Oscar-díjas Jean Dujardin kivételesen nagy színész, ő az abszolút főszereplő, a francia titkosszolgálat új vezetője, aki rájön, hogy Dreyfus kapitány ártatlan és hosszú évek alatt eléri, hogy kiszabaduljon. Nagyon hagyományos, hogy azt ne mondjam, konzervatív film, korhű jelmezek, hosszú jelenetek, irodalmi indíttatású dialógusok, szép zene és nagyon világos dramaturgia. Persze, írnánk róla magyarországi bemutatásakor az Origón, mint filmről, de én legalábbis különösebben nem foglalkoznék vele.

A vetítés! viszont érdekesebb volt.

A belvárosban láttam, egy mozi alagsori, közepes méretű termében, nagyjából kétszázan férhetnek be. Esti előadás, szinte telt ház. Szokásom szerint az utolsó sorban ültem le, a párizsi mozikban nincs helyre szóló jegy, csak belépő, de nem kell csörtetni, mert az a francia nézők szokása, hogy mint a színházban, inkább előre szeretnek ülni, vagyis biztosan találni helyet az utolsó sorban. Sőt, egy olyan moziban, ahol tizenötnél több sor van, voltaképpen biztos, hogy az utolsó sor üresen marad.

Most is így volt. Nem véletlen időzök el ennyit ilyen lényegtelen kérdésen, ugyanis a kezdés pillanatában megjelent három férfi a moziban. Ötven év körüli emberek voltak és leültek éppen az utolsó sorba, a szélére, egészen a fal mellé. Őszintén mondom: először arra gondoltam, hogy mennyire normális dolog a részükről, hogy miközben öltözetük, szakálluk egyértelműen muszlim vallási meggyőződésükre akar utalni, érdeklődnek egy nagyon francia film iránt, egyáltalán, a francia történelem iránt. (Mint közismert: a legnagyobb probléma a másod- vagy harmadgenerációs bevándorlókkal, hogy közülük nagyon sokan gyűlölik országukat, ahol élnek, gyűlölik Franciaországot. Tüntetéseken, focimeccseken rendszeresek a „Mocskos franciák!” kiabálások. Rengeteget lehet arról olvasni francia újságokban, hogy a francia múlt, a francia történelem, a francia hagyományok nagyon gyakran taszítják őket.)

Aztán elkezdődött a film. Tíz perc telt el nagyjából, amikor kiderült: a titkosszolgálat addigi vezetőjét, aki Dreyfus ellen a bizonyítékokat gyűjtötte, azért kell leváltani, mert az egész teste állandóan remeg. Amikor kiderült, hogy vérbajos, a három férfi röhögni kezdett (ebben még semmi politika nincs, gondoltam, sima politikamentes primitívség, nyilván szifilisz, fütyi, punci, hehehe), majd az egyik megszólalt, erős szobahangon, mintha otthon a tévé előtt ülne: szifiliszes franciák, szifiliszes franciák. Később, amikor az egyik tisztről kiderült, hogy valamiben tévedett, jött a „megdugott franciák, megdugott franciák” , ennél persze sokkal trágárabban, utalva arra, hogy milyen hülye egy tizenkilencedik századi francia katonatiszt, majd a hangos nyerítésszerű röhögés. Többen diszkréten rájuk szóltak, én egy „elég már” megjegyzéssel beértem. Majd a következő jelenetben, amikor arról beszéltek a filmben, hogy Dreyfus zsidó, a három férfi még jobban röhögni kezdett, és „zsidó, fogjál nekünk ... valamit” kezdtek énekelgetni egyéb, szerintem a francia büntető törvénykönyvbe egyértelműen ütköző szidalmak kíséretében, bár bevallom, azt nem értettem, hogy mit kellene fogniuk. Sajnos egyáltalán nem ismerem a muszlim francia- és zsidógyűlölők kultúrkörét, de ha nagyon meg kellene erőltetnem magamat, arra tippelnék, hogy mintha békát mondtak volna. Ekkor viszont egy néhány sorral előttem ülő nő angolul – nyilván külföldi volt, biztosan jól értett franciául, hiszen egy franciául beszélő, komplikált filmet nézett, de beszélni feltehetően kevésbé tudott folyékonyan – nagyon keményen rájuk üvöltött. Olyan hangerővel és határozottsággal szólt rájuk, hogyha egy szót sem tudtak angolul, akkor is megértették.

A három férfi azonnal el is hallgatott, bár kétségtelen, hogy utána időnként azért csendesen nevetgéltek, egyszer pedig megállapították, de már csak félhangosan, hogy mocskos franciák. Mindenesetre végigülték az egyébként több mint kétórás filmet. Igaz, amikor a film egyik dramaturgiai csúcspontján az igazságért és saját antiszemita meggyőződése ellenére egy zsidó ember felmentéséért harcoló katonatisztnek azt üvölti a leleplezett áruló (ő helyette ült börtönben évekig Dreyfus kapitány), hogy te mocskos zsidó, tapsolni kezdtek.

Amit érdekes és szomorú volt megfigyelői pozíciómból látni: egy (nem tudom, milyen nemzetiségű) külföldi nő kellett, hogy többé-kevésbé rend legyen. A franciák nem tudták megoldani a saját problémájukat. Vagy még inkább, egészen pontosan: nem merték. Hiszen mi a francia emberek tapasztalata? Ha konfliktusba kerülnek a bevándorlók vagy éppen a muszlimok világával, végül ők lesznek a hibásak. Iszlamofóbok (iszlámgyűlölők, ez a francia balliberális világ új szitokszava), idegengyűlölők (ezt már ismerjük). Őket bélyegzik meg. Nem az illegális migránst üldözik, hanem az önkéntes határvédőt. Nem a francia embereket mocskoló rappert büntetik meg, hanem az ezt szóvá tevő esszéírót. Az állam nem velük van. Ezért aztán jobb hallgatni. Üvöltözzenek, abból nem lehet baj. Ha szóvá teszik, abból már inkább. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogyha valaki leállíttatja a vetítést, esetleg rendőrök jönnek, akkor a három botrányt okozó férfi mellett felírják néhány reklamáló adatát is – aztán ki tudja, hogy mi lesz. Mi van, ha a munkahelye nem örül a bizonyítottan nem píszí dolgozónak? Hiszen muszlim urakkal kizárólag nem píszí állampolgárok kerülhetnek konfliktusba.

Ez történt a moziteremben – de térjünk vissza a filmhez.

A filmben az új titkosszolgálati vezető, aki a már börtönbe zárt Dreyfus ügyével elkezd foglalkozni, mert gyanús neki az egész per, egy Picquart nevű katonatiszt. Ő maga lenézi és sértegeti a zsidókat, egyébként meg egy önző ember. Mégis ő kezd nyomozni Dreyfus ártatlanságáért, mégis ő kerül börtönbe emiatt. Ugyanis – erről szól a film – ez az ember egyvalamiben vakon hisz: az államban, az állam tisztességében. Ha neki van igaza, akkor az állam majd neki fog igazat adni, ha meg korábban az állam tévedett, akkor belátja a tévedését. Hogy csak úgy bízhat az ember az államban, ha az állam minden esetben igazságot szolgáltat. Még olyankor is, amikor a börtönbe zárt ember neki ellenszenves, a tényleges áruló pedig nem, legalábbis neki nem. Mindent meg kell tenni, hogy az emberek bízni tudjanak az államban.

Amit a moziban láttam, mármint a nézőtéren, az ennek az ellenkezője. A píszíhazugság terrorja, az álbaloldali igazodás zavarodott világa arra készteti a francia embereket, hogy inkább tűrjék három provokátor vagy egyszerűen csak primitív férfi cirkuszolását egy moziban, mint hogy megszólaljanak. Hiszen tudják: az állam nincs mellettük.

Fogalmam sincs, hogy a három trágárkodó, franciaszidó muszlim hogy került abba a moziba. Ha mániákus lennék, azt is gondolhatnám, hogy egy mecsetből küldték oda őket, hogy provokáljanak egy kicsit (lehet ilyesmikről is hallani). Az is lehet, hogy a Vádolom cím miatt egy krimit gondoltak, talán ismerték Jean Dujardin nevét, ő több bűnügyi filmben is játszott, de aztán a filmdráma alatt unatkoztak, és így próbálták vidámabban eltölteni a vetítés idejét. De hogy abnormálisan viselkedtek – és hogy bizonyos értelemben abnormális volt a közönség hallgatása is –, az egészen biztos.

Maga a szituáció olyan volt, mint egy film.

A vásznon az államban való hit romantikus apoteózisa, a nézőtéren az államban való hit képtelensége.

Mint egy nagyon szomorú film.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE

Klímavédelmi akcióterv: 2022-re Budapest lehet Európa egyik legzöldebb fővárosa

Orbán Viktor másodszorra is megerősítette: 2022-től már csak elektromos buszok kapnak forgalmi engedélyt. Mennyire számít ez progresszívnak a világban? És mennyit segít egyáltalán a helyzeten?

Salvini: a migránsok szállításával az NGO-k Olaszország és az olaszok ellen indítottak támadást

Salvini: a migránsok szállításával az NGO-k Olaszország és az olaszok ellen indítottak támadást

A volt belügyminiszter feljegyzést nyújtott be hétfőn a felsőház mentelmi bizottságának az Open Arms migránshajóval tavaly nyáron érkezett migránscsoport feltartóztatásáról.

Nem sajnálta haverjaira a frakciója pénzét Gyurcsány Ferenc

Nem sajnálta haverjaira a frakciója pénzét Gyurcsány Ferenc

Kálmán Olga, Czeglédy Csaba és a Pa-dö-dö sem panaszkodhat.

Exkluzív: az év energiajogásza először a 888-nak értékelte a magyar kormány klímavédelmi akciótervét

Exkluzív: az év energiajogásza először a 888-nak értékelte a magyar kormány klímavédelmi akciótervét

Orbán Viktor vasárnapi évértékelőjének egyik sarokköve a nyolc pontból álló klímavédelmi akcióterv meghirdetése volt. A kormányfő szerint Magyarországnak a klímavédelem területén nemcsak sopánkodnia, hanem cselekednie is kell. A téma kapcsán megkerestük Dr. Tóth Mátét, a 2019-es év energiajogászát, hogy értékelje a terv főbb pontjait a 888.hu-nak.

Kövér azonnal reagált Hadházy parlamenti molinózására

Kövér azonnal reagált Hadházy parlamenti molinózására

A parlamenti munka méltóságáért folyamatosan aggódó ellenzék egyik képviselője ma ismét megzavarta a parlament tekintélyét.

„Ösztönözni kell az afrikai országok népességmegtartó erejét”

Az embercsempészet felszámolása érdekében létrehozott Sophia nevű földközi-tengeri uniós haditengerészeti művelet mandátuma nem hosszabbítható meg, hanem egy teljesen új művelet indul annak márciusi lejártát követően – közölte Szijjártó Péter.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Részletes leírás ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére