Emberi gyarlóságot írtam, pedig emberi pofátlanságot is írhattam volna. A Vox Ukraine közösség hirdetését nézem a Facebookon, amelyben százalékokat számolnak. Ott van szépen kibiggyesztve Magyarország térképe – a mai természetesen -, és mellette az alábbi szöveg, miszerint „Oroszország Ukrajna területének 125 000 km2 részét foglalta el. Ez 34%-kal több mint Magyarország.”

Az ember nézi, vakargatja a fejét, és arra gondol, hogy ehhez pofa kell. És eltöpreng, hogy én, mint magyar, innen Budapestről, azon törjem a fejem, hogy mit keres az orosz Krímben, holott azon is töprenghetnék, hogy jó, de ilyen alapon mit keres az ukrán Munkácson?

Nagyon szeret a mai ember százalékban, adatokban gondolkodni, pedig ez azt jelenti, hogy csak a pillanatot látja. Az oroszok által elfoglalt terület 34 %-al több, mint a mai Magyarország. Jó. Mondok én is százalékot. Trianonban a magyar állam területének elcsatolták a 72 %-át. 1920-ban Pozsony lakosságának csak 2-3 % volt szlovák. Persze tudjuk, a történelmi Magyarország területének 1910-ben csak kb. 50 % volt magyar. Mindig erre hivatkoznak. Nem az idegen államok és képviselőik. A magyar szerencsétlenek, akik iszonyatosan odafigyelnek, hogy nehogy megsértsenek bárkit is, és egyfajta virtusnak érzik, hogy a saját érdekkel szembe mennek.
Esküszöm, egy ilyen nyomi azt hiszi, hogy ő egyéniség. Mert az a normális, hogy az ember a saját fajtáját védi, de ő nem, ő nem tömeg, ő ellenáll, ő egyéniség. Ez egyfajta fordított kuruckodás. Kezelni kéne porokkal.

Igen, 1910-ben 50 % volt magyar (Horvát-Dalmátország nélkül 54 %). De 1848-ban meg még kevesebb. Ha viszont nincs Trianon, mára elértük volna a 80 %-ot a történelmi ország terültén, úgy, ahogy a török kor előtt volt. A százalékoknak nincs jelentősége – mármint erkölcsi, elvi értelemben. Csakis erőviszonyok tekintetében van. A Szerémség egykor színmagyar volt, ma alig él ott magyar. Ha a sors kereke fordul, majd megint színmagyar lesz. Na, bumm.

„A történelmi Magyarország területén 1920-ban ennyi és ennyi százalék magyar élt.” Erre hivatkoznak mindig. Erre, a százalékra. Ezzel mentegetik ezt a gyalázatot. No, akkor nézzük. Ön, kedves olvasó, örökölt egy lakás. Négy szoba, konyha és erkély. Abban egyedül él, vagy becses nejével. Egyszer csak becsönget a szomszéd, mondván csőtörés volt náluk, hadd aludjanak önnél egy éjszaka. Ő – mármint a szomszéd – és a négy apró csemete. Ön rendes, és megengedi ezt. Majd reggel a szomszéd – s a négy pereputty – nemhogy nem megy el, hanem kijelenti, a fél lakás mostantól övé, ezennel elveszi, mert, ha megszámoljuk, ők itt a négy gyerekkel most már többen vannak, mint Ön, a tulajdonos. Ennyit a százalékokról.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.