A balliberális megszállott gyáva.

Ez olyan alaptétel, amit igazság szerint nem is nagyon kéne bizonygatni. A víz vizes. Este sötét van. Oly kínos ezt magyarázni, lássuk azért be. De mivel beteg kort élünk – melyben azt is magyarázni kell, hogy a saját fajtád érdeke előrébb való, mint az Afrikából betódult jöttmenté, vagy hogy kétféle nem létezik mindössze, férfi és nő, s ha valaki úgy érzi, nála ez óránként változik, az nem holmi önálló identitás, hanem kezelendő elmekórtani eset –, így most érvekkel is alátámasztom.

Vegyük mindjárt a legkézenfekvőbb példát. A legkézenfekvőbb példa Tordai Bence. Õ a gyávaság prototípusa. Õ az ősméter. Amit ő képvisel, az 1 Tordai Bence (1 TB).

Ül a mértékegység a parlamentben – ahová a normalitás világa keresztényi könyörületességből beengedte, holott rég vasra kellett volna veretni –, s pimaszkodik.

„A tanító néni hülye!”

Nem ezt mondja, de a lényeg, a lelki háttér, a belső mozgatórugó, ugyanaz Bencénél (lásd: Õsméter), mint a 7 éves kis pöcsnél a napköziben.

Tiszteletlen és bunkó.

Kivel? Akivel nincs tétje. A napközis tanárnővel – az áldott és jószívű Aranka nénivel –, aki nem rúghatja hátba, nem léphet rá a szemüvegére, és a legóját sem húzhatja le röhögve a félemeleti klotyón. Ahogyan azt az egy évfolyammal felette járó Orsós Ferike azonnal megtenné.

Õt épp ezért kerüli, s ha elmegy mellette, félrenéz.

Tehát kivel pimasz a 7 éves kis pöcs? A tanár nénivel, aki nem tehet semmit, mert az idióta haladó korszellem miatt neki tolerálnia és el kell fogadnia mindent.

Ilyen Tordai Bence is. (Az Õsméter.) A miniszterelnököt nem szólítja miniszterelnöknek. Miért? Mert csak. „Orbán úr megteszi?” – veti oda nyeglén, s tudja jól, annyi legfeljebb a retorzió, hogy egyetlen percre elnémítják a mikrofonját.

Próbáljon úgy pimaszkodni, hogy tétje legyen!

Legyen laza egy csapossal valami angyalföldi kocsmában, s kezdje így a rendelést, amúgy félvállról: „Hé, te ott, kis buzi…” Legyen laza az ellenőrrel,  s mikor kéri a jegyet, vesse oda foghegyről: „Maga nem a felettesem, kis mitugrász!”

Üljön taxiba, s kezdje az alábbi szöveggel: „Én ennyi tolvajt és rablót még nem láttam soha, mint itt maguk, taxisok közt.” Egy kandi kamerával felvehetnék ezt a jelenetet, s fotelből nézném a végeredményt. Álomszép lenne.

De a magyar miniszterelnökkel a parlamentben?

„A tanító néni hülye!”

De persze mind ilyen. Szellemi elődjük, a hitvány Károlyi, ahhoz gyáva volt, hogy Tiszával rendesen kiálljon párbajra. Csak ott sertepertélt, téblábolt, Tisza jól el is verte a hátsóját kardjának lapjával. S Károlyi minek ment neki? Min állott bosszút?

A földön fekvő, védtelen Magyarországon ’18-ban.

Ahogy minek ment neki nagy hévvel, kivel volt tiszteletlen a történelem folyamán az összes balos elmerokkant? A királlyal, a püspökkel, a nemzeti szimbólumokkal, vagy magával a Jóistennel.

Sose a szomszéd lovászgyerekkel, vagy a csendőrfogalmazó úrral az őrszobán.

Szóval, mint mondottam, Tordai Bence az ősméter. A gyávaság mértékegysége.

Az óra alatt fingó, majd padtársára ujjával mutató kis Lacika az kb. 1/10 egység. A Csokonai Vitéz Mihály – akiből megbukott félévben – portréjára a folyosón szarvakat rajzoló, majd elszaladó Józsika, az mondjuk 1/20 egység.

„Hadd szólítsam úgy, ahogy én szeretném.”

 Nos, ez meg egy egész egységnyi. Egy egész TB.

Legközelebb, ha a magyar miniszterelnök beszélni kezd, szerintem dacból rágózni fog.

(A borítókép a szerző munkája.)