Ennek a hírnek önmagában rég nincs hírértéke. Egy löttyedt, ocsmány pénzeszsák pampog. Na és? Csupán azért lehet érdekes ez, mert most minden a terrorizmusról szól, egész Európa, de mondhatjuk, hogy a világ a terror lázában ég. És ez számomra Soros György személyét is új megvilágításba helyezi.

Soros György, mint valami vén, kiszuperált szatír, akinek már minden mindegy, jó ideje úgy érzi, bármit megengedhet magának. Rátámadhat országokra, tönkretehet bárkit – hiszen van hozzá pénze. Mit számít neki, ha a pénzügyi spekulációival akár országokat küld padlóra, ha ezrek, százezrek vagy akár milliók életébe tapos bele. Sose számított ez neki. Aki útjában van, vagy csak jó célpontnak tűnik egy kellemes vadászathoz, azt célba veszi. Aki nem kretén kisebbségi nézeteit, azokra rátámad bármilyen kezébe kerülő eszközzel.

Sorosnak nem tetszik a politika, amit a magyar választók négyszer szavaztak meg óriási többséggel, és amit ma is nagy többség támogat. Õt ez nem érdekli, ő rátámad Magyarországra, mert az ő magányos véleménye előbbre való, magasabb rendű, mint a magyar polgároké, akik itt élnek. Persze, mert ők nem hazátlan, gyökértelen, elvtelen világpolgárok, hanem csak magyar polgárok, akik itt dolgoznak, küzdenek a családjukért nap mint nap.

De ez egy terroristának nem számít. Hidegvérrel felrobbant bárkit, legyen az nő vagy férfi, felnőtt, gyerek vagy idős ember. Így gondolkodnak és így cselekszenek a terroristák. Ismerjük jól a történelemből ezt az a sunyi, petyhüdt arcú felsőbbrendűséget, ezt a hüllő tekintetű fasizmust.

Persze, Soros afféle dekadens nyugati terrorista, aki azért olykor ad a látszatra is. Szeret adakozni.

A vörösiszap-katasztrófa károsultjainak is felajánlott annak idején egymillió dollárt. Az bizony szép summa. Csak aztán, ha elkezdünk számolni, kiderül, hogy ez az egymillió dollár Soros György vagyonának kevesebb, mint a húszezred(!) része. Kb. annyi, mintha ma egy átlag nyugdíjas 5 forintot adna a bajbajutottaknak.

Ezzel szemben nagyon sokakról tudunk, köztük kis jövedelmű magyar emberekről, akik sokkal többet adtak a kevésből, amikor kellett. Voltak nyugdíjasok, akik a havi nyugdíjuk felét küldték el. Szóval, Soros, a nagy jótevő, feldughatja magának a pénzét. Sose fordította valójában másra, csak a saját önző, beteges, komplexusos céljaira, saját hatalmának, vagyonának növelésére. Arra, hogy terrorizálhasson másokat. Most is épp veszettül nagylelkűsködik, mások kontójára. Épp a migránsoknak juttatna sok-sok pénzt, persze, nem a sajátjából, hanem az európai polgárok adójából. Erre bezzeg jók lennének neki a máskülönben úgy gyűlölt nemzetállamok.

Azon se lennék meglepve cseppet sem, ha kiderülne, hogy Soros György nagylelkűsége nem csak a migránsokra terjed ki, hanem kifejezetten az Iszlám Államra is. Bátran fogadnék rá, hogy kerül oda pénz tőle is. Mert hát, honnan máshonnan kerülne? Csakis ez ilyenektől. Ezek mind így csinálják. És szerintem valójában őket kellene bombázni elsősorban. Az lenne a terrorizmus elleni leghatékonyabb fellépés. Ha nincs pénz, nincs terrorakció. A Puskás-féle kispesti bölcsesség itt is megáll: kis pénz, kis terror. A Soros-félék pénze nélkül nem lenne más, mint vihar a biliben.