Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Recsk bezárt, Szibéria messze van

Bertha László

2018.11.06. 16:38

A túloldalon zsigerileg, feltétel nélkül gyûlölik a nemzeti gondolatot, gyûlölnek minket, és ne legyenek kétségeink, ha megtehetnék, ma is Recskre, Szibériába számûznének, habozás nélkül likvidálnának minket.

Évekkel ezelőtt, amikor Észak-Írországban forgattam, megkérdeztem a köztársasági Sinn Féin párt szóvivőjét: miért van az, hogy a polgárháború harminc éve tart, nem tudják befejezni a felek, holott mindkét részről mutatkozna rá igény annyi szenvedés után? Így válaszolt: túl sok a halott bajtárs, aki az életét áldozta az igazunkért, hűnek kell lennünk az emlékükhöz, nem bocsátkozhatunk olcsó alkuba. 

Bár szépíthetjük a tényt, attól még igaz: Magyarországon ma közéleti háborúskodás folyik, és egyáltalán nem a szórványos lövöldözéses, hanem az egészpályás letámadásos. Hogy mikor kezdődött, fogalmam sincs. Azt hiszem, huzamos ideje, de az első világháború vége óta mindenféleképpen két erőtér feszül egymásnak ebben az országban. Nevezhetjük hagyományosnak és haladónak, népinek és urbánusnak, jobbosnak és balosnak, ugyanarról beszélünk. A magyar társadalom tartós szétszakítottsága mindenféle közéleti tevékenység alfája és ómegája. 

Hogy miért nem sikerült befejezni eddig? Először is azért, mert a háború végén békét kötnek a felek. Nálunk azonban nem lehetséges a békekötés, hiszen a tét óriási, a konfliktus tárgya az ország teljes fizikai, szellemi birtokbavétele. És – tegyük hozzá az északír példa alapján – ez a háború csak az elmúlt negyedszázadban olyan közösségi és személyes áldozatokkal járt, hogy féloldalas megegyezésnek nincs helye. Igazából nincs is, nem is lehet kivel, kikkel megegyezni – a túloldalon zsigerileg, feltétel nélkül gyűlölik a nemzeti gondolatot, gyűlölnek minket, és ne legyenek kétségeink, ha megtehetnék, ma is Recskre, Szibériába száműznének, habozás nélkül likvidálnának minket. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a jobboldalról hasonló empátiával tekintenek rájuk, azzal a hatalmas különbséggel, hogy nálunk a lendülő kezet valaki mindig lefogja a végén. Nevezhetjük ezt balfácánságnak, keresztény etikának, belső gátnak, bárminek – én örülök neki, hogy így van. Ebben legalább különbözünk tőlük, méltóságunk van, értékeket követünk, nem pusztán a szüntelen acsarkodás a közösségszervező erőnk.  

Így fest tehát a helyzet, és az ember a gyengébb pillanataiban bármennyire is óhajtja az örök békét, csak nem következik be. Nem is fog. Mert az igazság az, hogy Magyarország vagy liberális lesz, vagy nemzeti. Középút nincs. Különféle közösségek békésen megférhetnek egymás mellett, erről szól a mindennapos szabadság, de a politika csúcsain csak egy maradhat a végén. Az államot vezetni kell, és nem mindegy, hogyan vezetjük. Van-e végcél? És ha igen, akkor az a magyar kultúra, a nyelv, az identitás felszámolásával já-er együtt, vagy éppen ezeknek a megerősítésével? Fontos-e egyáltalán, hogy magyarként éljünk a Kárpát-medencében, fontos-e a család, a gyermekvállalás, vagy azt mondjuk, jöjjön ide mindenki, színesedjünk és egyszerűen érezzük jól magunkat, majd lesz valahogy? 

Az ő trükkjük a következő: amikor hatalmon vannak, akkor a létező legkíméletlenebb eszközökkel eltiporják, megsemmisítik, kiszorítják a másként gondolkodókat, ha pedig ellenzékbe szorulnak, és csak a töredékét visszakapják annak, amit mások ellen elkövettek, akkor árokásásról, társadalmi szembenállásról, diktatúráról csicseregnek. Tárgyalásképtelenek tehát, és az ember minél több időt tölt el a magyar közéletben, annál kevesebb az illúziója, annál kevésbé hiszi, hogy ezekkel érdemben bármiről is beszélgethetünk.   

A mai közéleti háborúskodás azért is felszámolhatatlan, mert a magyar jobboldal öles léptekkel halad előre, megszervezte magát és jól kormányoz. Ebből a tényből normálisan az fakad, amit most is tapasztalunk, hogy az egymás utáni harmadik ciklusban már nem pusztán adósságtörlesztésre, de új értékek létrehozására is futja. Ezzel egy időben a baloldal megrekedt, képtelen a megújulásra, szolgaian követi a kormányzó párt tematizálását, de semmiféle üzenete nincs a magyar társadalomnak. A helyzet foglya a baloldali ellenzék azért is, mert hálózattá szerveződésének örök logikája, hogy egy szűk belvárosi értelmiség, szó szerint néhány ezer ember sakkban tarthatja az egész országot. Ezt tapasztalták 1918-ban, 1948-ban és 1994-ben. Minden alkalommal úgy tűnt, hogy egyedül maradtak a porondon. Aztán váratlanul felbukkant egy-egy új gondolat, történelmi alak, tehetséges politikai garnitúra, és a helyzet egy csapásra megváltozott. Ma ott tartunk, hogy az a néhány ezer ember a maga egóján, vélt fontosságán, abortált, beteg ötletein kívül semmivel nem törődik, nem foglalkozik. Ha létezik szellemi csökevényesedés a közéletben, hát, akkor ők itt a pompás példa: a kilencvenes évek dicsőségtábláján merendő, idejétmúlt, kiöregedett szadeszesek és ifjú követőik, akik még náluk is gyengébbek, bár néha kimondják az igazságot. Nemigen hallottam az elmúlt két és fél évtizedben annál drámaibb mondatot, mint amit Gulyás Márton préselt ki magából nemrég: „A választás óta azt is próbálom emésztgetni, hogy felnőtt életem jelentős része minden bizonnyal a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fog eltelni.”

Emésztgesd, Márton. 

Volnának persze ötleteim, mit kellene változtatniuk, de felesleges is lajstromozni, mert egyrészt miért adjunk tanácsokat, másrészt úgyis képtelenek mást adni, mint ami a lényegük. Azt azonban közös tanulságként leszűrhetjük, hogy a hatalom megragadásához sok-sok munka, alázat, működő csapatszellem és valamilyen értékrend szükséges. Ti, kedves Márton, huzamos ideje szervezetlen, összeomlott, működésképtelen hálózat vagytok. Nektek végetek, de érdekes módon ti magatok, az érintettek nem tudtok róla. 

Benne gyalogolunk egy új világkorszakban és Magyarországon is zajlik az élet. Az emberek nem hülyék, pontosan látják, ki védi meg őket, ki épít, ki fejleszt, ki teremt munkahelyeket. Nektek pedig ott a kultúrharcotok, a facebookos tér olcsó izgalmai, az értelmiségi periféria apró morzsái. Azokat csipegetitek egész álló nap. Minden, ami nektek fontos, a szavazópolgárok milliói számára érdektelen. Õk ugyanis a valóságban élnek, ti pedig egy szellemi zárványban. Ebben áll a nagy titok, nem másban. 

A harc folytatódik, de nem a háború logikája miatt, és immáron nem azért, mert túl sok az áldozat, hanem azért, hogy a többség szabadon élhessen. Mellettetek, de nem veletek. 

A történtek után ez a minimum.  

A 888.hu véleményrovatának szerzői: Bertha LászlóFalusi VajkFűrész GáborGFGGábor LászlóH.I.Ifj. Lomnici ZoltánKetipisz SztavroszMegadja GáborPozsonyi ÁdámSzentesi Zöldi LászlóVincze Viktor Attila.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE

Puskás-díj: Zsóri Dániel ollózós gólja bekerült a tíz legszebb találat közé

A jelöltekre szeptember elsején éjfélig lehet szavazni a FIFA oldalán.

Harminc éve nyílt meg a vasfüggöny: retró képek a Páneurópai Piknikről

Harminc éve nyílt meg a vasfüggöny: retró képek a Páneurópai Piknikről

Több mint kétszáz NDK-beli állampolgár rohant át magyar területről Ausztriába a Sopron és Szentmargitbánya (St. Margarethen) közti földúton, ahol a rendezvény idejére megnyitották a határt. Több ezer magyar és osztrák találkozott az első alkalommal megtartott nemzetközi rendezvényen: a Páneurópai Pikniken, melyet Sopron közelében rendezett meg a Páneurópai Mozgalom és a Magyar Demokrata Fórum.

Orbán-Merkel találkozó: Közép-Európa súlya az európai döntéshozatalban folyamatosan nőni fog

Orbán-Merkel találkozó: Közép-Európa súlya az európai döntéshozatalban folyamatosan nőni fog

A magyar-német gazdasági kapcsolatok erősítésének szükségességéről is beszélt Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Sopronban, miután tárgyalt Angela Merkel német kancellárral.

Ökumenikus istentiszteletet tartottak a Páneurópai Piknik harmincadik évfordulóján

Ökumenikus istentiszteletet tartottak hétfőn, a Páneurópai Piknik harmincadik évfordulója alkalmából a soproni Evangélikus templomban Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár részvételével.

Merkel megköszönte Magyarországnak a német egyesítéshez való hozzájárulást

Merkel megköszönte Magyarországnak a német egyesítéshez való hozzájárulást

Angela Merkel Sopronban, a Páneurópai Piknik harmincadik évfordulójának alkalmából tartott istentiszteleten beszélt erről.

Orbán: „Ha hiszünk benne, Európa erős, gazdag otthona marad az európai népeknek”

Orbán: „Ha hiszünk benne, Európa erős, gazdag otthona marad az európai népeknek”

Mindig is tudtuk, a kettészakítottság idején is, hogy csak egy Európa van – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Páneurópai Piknik 30. évfordulója alkalmából tartott ökumenikus istentiszteleten hétfőn, Sopronban.

Így fogadta Orbán Viktor a német kancellárt

Orbán Viktor kormányfő a Páneurópai Piknik 30. évfordulója alkalmából fogadta Sopronban Angela Merkel német kancellárt.

Szakértő: nem jogszerű az NGO-s migránshajók magatartása

Nem jogszerű az a magatartás, amit a civil mentőhajók folytatnak a líbiai felségvizeken – mondta Tóth Norbert nemzetköz jogász hétfőn az M1-en.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére