Tudtam én mindig, hogy a bunkó férfiak tehetnek a világ bajairól. Így, ahogy mondom: a bunkó férfiak. Mert aki férfi, annak egész nap nemi erőszak jár a fejében, állati mohósággal tekint a nőkre, mondjuk ki: maga is állat, akit a nőnek kéne civilizálni valamiképpen. A férfi továbbá társadalmi pszichopata, képtelen elismerni, hogy a nő az élet minden területén pontosan annyit ér, olyan képességekkel rendelkezik, mint ő. Igen, útkaparóként, vájárként, katonaként is. Ezek egytől egyig uniszex műfajok, csak a rohadt patriarchális viszonyok kényszerítik rá a szegény nőket, hogy – aljas módon kevesebb fizetésért – ezekben a munkakörökben is bizonyítsanak.

Figyeljünk fel erre a patriarchális kifejezésre! Szilvay Gergely kolléga mazsolázta ki a Sargentini-jelentésből, hogy a holland képviselő szerint hazánkban „továbbra is fennállnak patriarchális sztereotípiákon alapuló attitűdök a nők társadalmi szerepét illetően”.

Ez, ugye a család volna. Pontosítsunk: egy férfi, egy nő, valamint tetszés szerinti gyerek együttélése. Ezt a modellt a holland madárijesztő patriarchálisnak tartja, szerinte nem fér bele, hogy a nemi szerepek és a családdal kapcsolatos teendők természetes módon, nem pedig a társtalanságukat és lelki nyomorukat másokon megbosszuló idióták előírásai szerint zajlanak.

Hiszen mint minden, az emberi természet legsúlyosabb torzulása, a liberálissá válás okai is a gyermekkorban, a magánéletben keresendőek. Egyszer már leírtam, kaptam is érte a feministáktól, de nem bánom, újra leírom: jó csaj nem lehet feminista. Amiből nem következik, hogy aki csúnya, garantáltan feminista lenne, dehogyis. Csakhogy az a tétel is megállja a helyét, hogy a feminista soha nem szép, nem kedves és a legkevésbé sem nőies jelenség, hanem konkrétan beteg lelkű szerencsétlen, aki a maga torz életének olcsó tanulságait igyekszik ráerőltetni a normális többségre. Tudom, hogy a mai világban nem divat az őszinte szó, de azért tegyük fel a kérdést: vajon, ők szerencsétlenek vagy feministák voltak-e előbb? Melyik előzte meg a másikat? Ugye, ugye… Nincsenek véletlenek.

Menjünk el egy klubba, ahol sok a jó csaj, kezdeményezzünk velük beszélgetést a nemi szerepekről, rögtön kiderül majd, mire vágynak, és mire nem a megkérdezettek. Megnyugtatlak, Sargentini: nem a brosúráidra és a térítő szövegeidre vágynak. Hanem a férfire. Ahogyan a férfi meg rájuk. Egyenrangú félként, szabad akaratukból szexelnek, randiznak, élnek együtt. Tudom, hogy szar helyzet, de ebbe a viszonyrendszerbe te pont nem férsz bele. Talán ezért is lettél olyan, amilyen.

Megfigyelték, hogy ezek sorozatgyártásban készültek ott, Nyugaton? Kicsit férfinek öltöznek, kicsit nőnek, a nyakukban mindig sál van, a szoknyát nem ismerik, csak a nadrágot, arcukon agresszív magabiztosság és roppant önérzet. Õk az új vallás, a Férfinő Kultusz felkentjei, a beavatottak.

Legnagyobb csúsztatásuk, hogy a feminizmus a gondolkodásról szólna. Hogy mi, férfiak nem tiszteljük az okos nőket, nem keressük a társaságukat. Hát, rohadtul nem így van! És az sem igaz, hogy egy okos nőnek – vagy férfinek – feltétlenül a saját nemi és társadalmi szerepéről kellene gondolkodnia egész álló nap. Hogy ez bármit is hozzátenne a nőiességéhez, vagy ennek hiánya elvenne bármit is. Ez a feminizmus legnagyobb csúsztatása: hogy magukat, a klub tagjait gondolkodó embereknek festi le, a férfiak konkurenseként, mindenki más patriarchális bunkó, szánalmas báb.

A rossz hírem, az, drága feministák, hogy a férfiak nem akarnak konkurálni veletek. Inkább tanulmányozzátok az alábbi linket, mankónak szánom önismereti fejlődésetekhez.

A Férfinő akkor is Férfinő, ha történetesen teniszütő van a kezében. Micsoda történet ez is…  A jelek szerint férfire már nincs is szükség a konkrét történetben, elég ha csak hivatkozunk rá, ha valami rossz történik. Serena Williamset ugye, saját amerikai közönsége előtt, a US Openen leteniszezte a pályáról egy japán kislány. Serena valamiért úgy döntött, hogy ma nem tud veszíteni, csalással vádolta és tolvajnak nevezte a bírót, még az ütőjét is földhöz vágta. Aztán amikor ezekért jogosan megbüntették, a mérkőzés után kifakadt, idézzük pontosan:

„A nőkért, a nők jogaiért és a nők egyenlőségéért küzdök. Számomra az, hogy tolvajnak neveztem őt, amiért elvett tőlem egy játékot, szexizmus. Sosem vett még el férfitól gémet azért, mert azt mondták rá, hogy tolvaj. Ezt nem tudom felfogni, de folytatni fogom a harcot a nőkért és az egyenlő jogokért.”

Értjük, ugye? Ha nem megy a tenisz, ha bunkón viselkedsz, azért is férfiak a hibásak. Hiszen a bíró nem szakemberként, hanem férfiként hozta meg ítéletét, nyilván azért, hogy a nőket sújtsa. Ennek a pompás okfejtésnek egyetlen apró szépséghibája, hogy a japán Osaka, aki agyonverte ezen a meccsen Serena Williamset, szintén nő. Szóval egyelőre nem világos, Serena miképp harcol majd a nők jogaiért, amikor az ellenfelei is nők. Talán egyből a férfiak között kellene elindulnia, hogy móresre tanítsa az összes szexista szemétládát.

A határvonal nem ott van, hogy mit szabad a férfinek, és mit a nőnek. Ezt hagyjuk a normális férfiakra és nőkre, aki pompásan szót értenek egymással, hiszen egész életükben egymást keresik. Beszélgetnek, jól érzik magukat egymás társaságában, gyermekeket nemzenek, nemi, biológiai és lelki adottságaik szerint végzik a munkájukat, és úgynevezett családot alkotnak. Sargentiniék szerint a fenti modell patriarchális, mert mondjuk én nem akarok hímezni és varrni, a feleségem pedig nem dobál farönköket reggel hattól egy teherautóra. Korunk fétise, a pénz sem válik ketté a normális emberek tudatában: a férfi dolga, hogy anyagi biztonságot teremtsen a családja számára, a nőé pedig a család egyben tartása. Ez az alaprecept, minden ettől eltérő élethelyzet is normális, rendben van, ha feminista felbujtásra nem a nők elnyomatását vagy éppen felemelését látjuk mondjuk, abban a tényben, hogy a feleség és anya dolgozni kényszerül, esetleg a férj megy gyedre. Ezek sajátos élethelyzetek, és üdvös volna, ha a feministák nem pofáznának bele ebbe is, hagyjuk a döntést azokra, akiket illet, a házaspárokra, családokra.

A legeslegjobb persze az volna, ha a feministák semmibe nem pofáznának bele, inkább igyekeznének találni maguknak egy normális férfit. Szerintem a legtöbb azonnal kiszállna a mozgalomból, és szektás ötletek helyett gyerekeket dédelgetne.

Gusztustalan, mi?

A Férfinőknek igen. Mi, többiek pedig majd elleszünk valahogy. Éljenek a csajok!