Jelenleg Ukrajna korlátozottan ad lehetőséget a magyar mint kisebbségi nyelv használatára, holott a legutóbbi népszámlálási adatok szerint Kárpátalján a magyar anyanyelvű kisebbség aránya eléri, sőt meghaladja a 10 százalékot. Ehhez képest az ukrán alkotmánybíróság által idén februárban megsemmisített 2012. évi nyelvtörvény 10 százalékban határozta meg a magyar mint hivatalos regionális nyelv használatát Kárpátalján, ugyanis az alkotmányellenesnek minősített nyelvtörvény kibővítette a nemzeti kisebbségek addigi nyelvhasználati jogát azzal, hogy a kisebbségek hivatalosan is használhatják anyanyelvüket is – mint regionális státuszú nyelvet – azokban a közigazgatási egységekben, ahol arányuk eléri a 10 százalékot.

Ma valójában csupán Kárpátalja nyugati részén, a munkácsi járásban összesen hét olyan falu van, ahol a helyi lakosság számára biztosított lehetőség a magyar nyelvet megtanulni iskolában, illetve otthontanulási (magántanulói) környezetben.

Érdekes ugyanakkor, hogy északkeleti szomszédunk erőteljesen a NATO, illetve az EU felé kacsingat, Ukrajnának azonban a kisebbségvédelem területén tett súlyos visszalépései egyrészt azt mutatják, hogy nem akar eleget tenni a szükséges szabályozási szintnek, és eltávolodik az európai közösségtől. Másrészt az ukrán fél lépései az Észak-atlanti Szerződés Szervezete belső integritását is veszélyeztetik, hiszen több NATO-tagállam nemzeti kisebbségét nyomják el Ukrajnában, és az elveiért nem kiálló NATO a saját hitelességét is aláássa a külvilág felé.

Mivel pedig Kijev nem tesz eleget a nemzetközi jogi kötelezettségeinek és nem rendezi viszonyát megnyugtatóan a kárpátaljai magyar közösséggel – elnézve a magyar külügyi kormányzat határozott fellépését –, jobb ha nem dédelget hiú ábrándokat a nyugati integráció vonatkozásában.

Románia persze ebből a szempontból már más tészta.

Az 1918. december 1. napján Erdélyt megszálló államban jelenleg nem lehet kihirdetni a képviselőház által megszavazott, a kisebbségi anyanyelvhasználat terén is fontos rendelkezéseket tartalmazó új közigazgatási törvénykönyvet, mert a román ellenzék ötven törvényhozója Románia alkotmányának 146. szakasza alapján előzetes normakontrollt kért az alkotmánybíróságtól.

A román AB előtti eljárás hónapokkal hátráltathatja a jogszabály hatályba lépését, még abban az esetben is, ha a testület elutasítja az ellenzéki képviselők alkotmányos kifogásait. Elvileg a román alkotmány 6. szakaszának első bekezdése garantálja az identitáshoz való jogot, így az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez. Elvileg.

A magyar kisebbség szempontjából további vészjósló körülmény, hogy a Nagy-Románia Párt vélhetőleg az Európa Tanácshoz és az strasbourgi emberi jogi bírósághoz is fordulnak az ügyben. A párt főtitkára, Gheorghe Funar – a magyarellenes kirohanásairól ismert, volt kolozsvári polgármester – pedig kijelentette, hogy a „városában” nem lesznek sem kétnyelvű feliratok, sem kétnyelvű hivatalos dokumentumok, persze ha rajta múlik.

Tusványos kellő aktualitást nyújt ahhoz, hogy őszintén beszéljünk a magyar nyelvhasználatra leselkedő veszélyekről hazánk keleti szomszédságában. A fentiek kapcsán pedig újra és újra idézzük fel a kormányfő tiszta üzenetét: Az autonómiát támogatom. Jobb híján.