Az idő mindent megszépít – tartja a mondás. Igen, az idő mindent megszépít, főleg akkor, ha nem éltük át mindazt, amit az az idő jelentett. Ennek tökéletes példája a Yale Egyetem professzorának minapi megnyilvánulása, mely szerint a Szovjetunióban jobban éltek az emberek, mint a Donald Trump vezette Egyesült Államokban. Állítása szerint sok olyan emberrel beszélt, akik a korábbi szovjet blokk országaikban éltek, és elmondásuk szerint a kommunista diktatúrában jobb életminőséget tudhattak magukénak.

– írta O'Dell tweetjében.

Azt nem tudni, hogy O’Dell asszony (bár lehet, hogy ez a megnevezés már sértő, hiszen ki vagyok én, hogy meghatározzam az ő nemi identitását?!) valóban beszélt-e az egykor a Szovjetunió uralma alatt élő emberekkel, de ha így is történt, nagy valószínűséggel nem az átlagemberekkel, vagy a gulágot megjárt elhurcoltakkal beszélgetett, hanem egykori párttisztviselőkkel, hithű kommunistákkal, akik annak idején talán valóban jobban éltek, mint ma, de semmiképp sem amerikai életszínvonalon.

Az, hogy egy Yale-en oktató professzor ilyen kijelentéseket engedhet meg magának, nemcsak azt mutatja, hogy az illető rettentően tájékozatlan, de eklatáns példája annak is, hogy Nyugaton, ahol az emberek egy percig sem éltek a kommunista elnyomás alatt, igen nagy fogadókészsége lehet az efféle kijelentéseknek. Nem kell messzire mennünk, hogy példákat találjunk a liberálisok és kommunisták egymásra találására, elég az azóta a történelem szemétdombjára került SZDSZ posztkomcsi MSZP-vel való összebútorozására gondolni.

A liberális-globalista és a kommunista-internacionalista erők céljaikban egyáltalán nem különböznek egymástól, csupán utóbbi puszta erővel, míg előbbi finom manipulációkkal kívánja érvényesíteni akaratát. A kommunisták fegyverrel, a globalisták folyamatos, eleinte finoman adagolt, majd a képünkbe tolt agymosással igyekeznek elérni céljaikat.

Az Európai Egyesült Államok eszméje is csupán egy a XXI. századi internacionalizmus manifesztációi közül. A nemzetek eltörlését szem előtt tartó kommunisták fővezére, „A Nagy Sztálin” gyönyörtől könnybe lábadt szemmel nézné a nyugati országok totális önfeladását, saját kultúrájuk, nemzeti gyökereik, hagyományaik megtagadását a nemzetekfelettiség eszméjének jegyében.

Ám a nyugati internacionalisták azt a döntő fontosságú elemet hagyják ki számításaikból, hogy az általuk importált embertömegek nem egy felhígult kontinensen akarnak majd élni, hanem saját kultúrájuk és törvényeik szerint, ők nem fogják feladni saját identitásukat holmi szupranacionális katyvaszért. A liberális-globalista elit viszont idáig már nem lát el, az ő első számú ellenségük Európa nemzeteinek identitása, ezért támadják a szuverenista országokat, vezetőket és mindazokat, akik nem hajlandóak behódolni az elit által képviselt globalista-internacionalista eszméknek.

Ezek az országok már átélték a történelem legelképesztőbb viharait, éltek már faji alapon történő elnyomásban, éltek már kommunista internacionalizmusban és éltek már globalista liberalizmusban is. A nyugatiak számára talán ezért lenne hasznosabb hallgatni azokra, jelen esetben az egykori szovjet blokk országaira, akik már átélték mindazt, ami felé a Nyugat vakon, óriási sebességgel robog.