Szörnyű dolgok történnek most az USA-ban. Borzalmasak. Olyan dolgok, amelyeken minden érzékeny lelkű utópiahívő felháborodik, gyorsan abbahagyja egyházellenes blogjának írogatását, és tesz a hírre a Facebookon egy dühös fejet.
Kizárólag ilyet, ugyebár, mert aki nem ilyet tesz, azt tiltják.

„Kivégezték a 13. rabot is: most ért véget a Trump-féle kivégzési hullám” – számol be a szörnyűségről a Telex.
Lássuk be, azért ez nem semmi. „Trump-féle kivégzési hullám.” Ez olyan piszok jó cím, hogy a Szabad Nép szerkesztőségében elégedetten csettintettek volna annak idején. (Tudják, ez az a lap, amelynek jogutódját megszüntette a tulajdonosa, és a független sajtó ezt úgy tálalta, hogy betiltotta a kormány, az olvasóközönsége meg elvárta volna, hogy a kormány az őt gyalázó lapot anyagilag még finanszírozza is.)

Hogy ez miért Trump-féle, arról halványlila gőzöm sincs. Kétlem, hogy ehhez Trumpnak bármi köze is lenne. Nem ő hozza az ítéleteket, és azokat nem ő hajtja végre. Ez mellesleg roppant kényes kérdés – mármint a halálbüntetés –, lévén azok közül való, amelyeket soha sehol nem mernek népszavazásra bocsátani, mert a lakosság még a legliberálisabb hülyék paradicsomában is simán megszavazná.

„Miközben a siralomházban ülők többsége színesbőrű, az első hét kivégzett közül öten fehérek voltak.”
Mi az, hogy nem mind a hét? Hápoghatna erre egy igazi emberjogi harcos, majd még hozzátehetné: Goerg Floyd évében csakis fehéreket lenne szabad kivégezni. A fehér bűnösökre csapjon le a törvény keze, a feketéket meg engedjék el. Ez a szabadság, egyenlőség és demokrácia!
Erre persze a kukacoskodó jobber simán odakommentelhetné, hogy de hát láttuk a BLM idején, hogy konkrétan ez történt, ám nem teszi, mert nem akar tiltást, törlést és retorziót, ráadásul még menekülni sem lehet hova, hisz a jobbos oldalakat sorra számolják fel, lásd Parler. A haladó emberiség legnagyobb örömére. (Sorra tiltja le a Twitter és a Facebook a szélsőjobbos gyűlölködőket, és most hiába menekülnek – 444.hu, január 11.)

Sosem értettem ezt a halálbüntetés-témát. Amikor felvetik, hogy van-e jogunk elvenni valakinek az életét, én mindig arra gondolok, hogy van-e jogunk veszélyeztetni a békés többség életét, és közéjük szabadítani elmeháborodott mészárosokat? Mint például Lisa Montgomeryt, aki elrabolt és megfojtott egy nyolc hónapos terhes asszonyt, és kivágta a hasából az élő magzatot.

„Az 52 éves Johnsont azért ítélték halálra, mert 1992-ben egy kábítószerrel is kereskedő bűnbanda tagjaként 45 nap leforgása alatt három társával közösen meggyilkolt 11 embert.”
Igen, ilyesmire gondolok.
Az idézet amúgy a 24.hu érzékenyítő írása, melynek címe: „Kivégeztek Amerikában egy koronavírusos sorozatgyilkost, kínok közt halhatott meg.”
Szörnyű. A 11 ember, amikor megölték őket, minden bizonnyal nevetgélt.

De még mindig nem értem, hogy miért „Trump-féle kivégzési hullám”. Miért adták ezt a hangzatos címet?

No, várjunk csak. Vegyük át. A 444 szerint az Orbán-kormány embere találta ki a január 6-i, „a Capitolium elfoglalásához vezető” nagygyűlést, értsd, kedves gondolkodni lusta liberális olvasó, a szádba rágjuk, hogy Orbán szervezte meg fondorlatosan a Capitolium elfoglalását – elvégre Obama kiadta az ukázt, kire kell most vadászni.
Trump pedig hullámokban embereket végez ki. Orbán pedig barátkozik vele.
Most már értem.
Szörnyű volt eddig Amerikában élni, de most majd jobb lesz. Nálunk még mindig szörnyű, de talán majd 2022-ben itt is eltörlik a gyűlöletet, és nem lesz mészárlás sem.

Megjegyzem, Irán évente százakat végeztet ki. Pakisztán szintén. Kína szerintem évente ezreket is. Ezeket valahogy mégsem szokás kritizálni.