Az AfD nevű bevándorlásellenes párt szerint a német főváros a puszta őrület kísérleti terepe. A kormány törvényjavaslata alapján 35 százalékos „migránskvótát” kell bevezetni a közszolgálatban, annak ellenére, hogy erre kevés esély mutatkozik, az Európai Bizottságnak az integrációról és a befogadásról szóló, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó cselekvési terve alapján csupán egynegyede rendelkezhet megfelelő képesítéssel a feladatra. Fokozhatja a „nehézségeket”, hogy a kiválasztási és toborzási folyamatban a migránsokat csak akkor szabad a terveknek megfelelően előnyben részesíteni, ha „egyenlő képesítéssel rendelkeznek”. De a képesítéseknek ez a fajta egyenlősége természetesen részben szubjektív, illetve kérdés, hogyan lehet objektívan mérni, ha a jelentkező első benyomás alapján csapatorientáltabb, profibb és fegyelmezettebbnek tűnik, pláne ha ún. „migránsprémiumot” vezetne be az új jogszabály.

Mintha a berlini kormánynak nem lett volna más problémája, sokak szerint a főváros régóta „hírhedt” a harmadik országbeli polgárok irányába mutatott „túlzott türelem” okán, ami többek között egy-egy jármű nyilvántartásba vételénél vagy a lakás újraregisztrálásának esetében merül fel. A megtakarítások, a digitalizálás hiánya és az általános berlini káoszpolitika csökkentette az adminisztráció hatékonyságát. Azonban az ilyen problémák kezelése helyett a berlini vezetés szimbolikus politikai „kvótaőrültséggel” foglalkozik.

Megjegyzendő, hogy a KSH egy közvetlenül a 2015-ös migránshullám előtt publikált elemzéséből kiderült, hogy a 15–64 éves bevándorló foglalkoztatottak 8,3%-a ítélte úgy, hogy képzettségénél alacsonyabb kvalifikációjú munkát végez. A legnagyobb csoportot érthetően a diplomások jelentették, hiszen minél alacsonyabb a végzettség szintje, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy az éppen végzett munkához túlkvalifikált lenne. Az első és második generációs migránsok esetében ez az arány az átlagosnál közel 2 százalékponttal magasabb (10,2%) volt.

Az első generációs férfi migránsoknál minden második, magát túlképzettnek érző kérdezett felsőfokú végzettséggel rendelkezett, míg a teljes férfisokaságban ez az arány 29% volt. A migránsok között a kutatás alapján vannak olyanok is, akik szülőhazájukban olyan diplomát szereztek, amellyel Magyarországon felsőfokú végzettséget igénylő munkakör nem tölthető be, így esetükben a végzettség szintjét kellene a magyar iskolarendszerre átkonvertálni.

Ezután nem meglepő, hogy az elmúlt években nagyon lassan haladt a migránsok integrációja a munkaerőpiacon az őket befogadó európai országokban, a beilleszkedés akadozik, és nagy kérdés, hogy felülről irányított folyamatokkal, jogszabályi kényszerrel sikerül-e ezeket a súlyosan negatív trendeket megállítani, pláne megfordítani.