Ha az olvasó szereti a játékokat, kezdődjön úgy a napja, hogy felébred, főz egy kávét, majd miközben szürcsölgeti, morfondírozzon egy jót: „Ma mit akarnak betiltani? Ma mit akarnak eltörölni a haladás nevében?” A tippet írja fel egy kis papírdarabra, majd nézze meg a híreket, s ha eltalálta, nyer.

„Németországban áll a bál, a baloldali radikálisok követelésére a betiltás szélén áll mindannyiunk gyerekkori kedvence, a Winnetou című kalandregény és az abból készült filmsorozat. Az egyik kiadó már több regényt is visszavont a boltokból, az internetes tiltakozás miatt.”

Hogy mi az ok? Igazából mindegy. A radikális baloldal és a woke-kultúra szerint valami nem egyenlőséges, nem toleráns, kirekesztő, rasszista, vagy valami hasonló izé benne. Igen, ezekkel a legjobb párhuzam az izé. Oda lehet biggyeszteni bármikor, bármire.

Érdekes. A Winnetou könyvekből és filmekből azt tanultam meg, milyen nemes és igaz nép az indián. Az ember, amikor olvasta, szinte azt érezte, hogy a fehérek azok borostásak, pálinkát isznak, aranyért tülekednek, önzők és anyagiasak, de bezzeg az indiánok. Azok mások! Tőmondatban beszélnek, méltóságteljesek, annyit vesznek el a közösből, amennyire szükségük van, az anyagi világot megvetik, csak a hősiesség, igaz szó, barátság és a bölcsesség. De most azt mondják, ez romanticizált kamu. Akkor nem is voltak olyan felsőbbrendűek? Nekik is voltak rossz tulajdonságaik? És most ezt a neomarxistáktól kellett megtudnom? Egy világ dőlt össze bennem.

Megjegyzem, hogy már a szocialista korban is pedzegették, hogy az indiánok és más nációk fiai hullanak, mint a legyek, bezzeg az „übermensch„ Old Shatterhand (mint Karl May megfelelője) mindenkit legyőz és túlél. Ráadásul Karl May-t sem nagyon szerették, mert állítólag Hitler kedvenc írója volt.

De ugye, ha Hitler azt mondta 2 X 2 = 4, akkor most 5?

Mondjuk, ehhez nem kellenek a nácik. A mai haladó világ simán meglépi ezeket a bűvészmutatványokat Adolf nélkül is a végtelen számú genderrel, és a gyerekeknek adható hormontabletták világa már Mengeléért kiált.

A Winnetout persze nálunk szerkesztve adták ki. Szinnai Tivadar nemcsak fordította – egyébként kiválóan, és sokkal magasabb szinten, mint mondjuk Kosáryné Réz Lola -, hanem az ifjúság számára át is dolgozta a művet. A magyar kiadásból kimaradt, hogy Winnetou a halála előtt megtért, s magát kereszténynek tartotta.

„Ich glaube an den Heiland. Winnetou ist ein Christ”, azaz: Hiszek a Megváltóban.

Szóval, Je suis Winnetou.

Valaki esetleg megkérdezné, hogy miért pont Winnetou, akkor azt mondanám, miért pont ő ne? Sőt, nem is értem, hogy eddig hogy maradhatott ki? Kapirgáljuk csak meg, Droll néni, aki férfi létére női főkötőben mászkál, az eléggé gendergyanús, de nincsenek meg a jogai. A Bicegő Frank név meg simán testszégyenítés. De ne is keressünk érveket, teljesen mindegy. Most ott tartunk, hogy bárki sorra kerülhet. De tényleg bárki. Nemo kapitány, Tarzan, D’Artagnan, Jim Morrison, Johnny Rotten, Pif, Lucky Luke, Münchausen báró és Julius Ceasear.

„Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!” – mondta Virág elvtárs a Tanúban. De sebaj. Majd elkészül egy film, ahol Old Shatterhand néger, és hemzseg a gendersemleges társaitól. A gazemberek természetesen Amerikába emigrált Putyinisták lesznek, vagy pedig Orbán birkái. Hát nem mindegy?