Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Információk Gézáról

Pozsonyi Ádám

2019.12.06. 15:00

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 29.

Géza olyan ember, aki fölötte áll az emberi gyarlóságoknak.

Géza harmincöt éves, és foglalkozására nézve az anyja tartja el. Apja külön él tőlük. Néhanapján pénzt is küld.

Küldene gyakrabban is, de ehhez hozzátartozna, hogy Géza hébe-hóba benézzen hozzá. Géza nem tesz ilyet.

- Utálom az alakoskodást – jelenti ki. – Undorító dolog!

Gézával remekül el lehet beszélgetni. A '80-as évek kísérleti gitárzenekarainak basszushangszínei, vagy a bizánci diplomácia módszereinek továbbélése a sztálini hatalmi struktúrában olyan témakör, amellyel hajnalig izgalomban lehet tartani.

- Az emberek önzők! – állapítja meg néha teljesen váratlanul. Mutatóujját ilyenkor vádlón a magasba emeli, majd így folytatja:

- Mindenki a haszonért tülekszik! – Hangjában érezhetően megvetés bujkál. Felsóhajtok, mert előre tudom, most mi következik.

- Vannak, akik azért lépnek színpadra – legyen az irodalom vagy akár zene –, mert el akarnak érni valamit. Mert azt akarják, hogy beszéljenek róluk. Sikert akarnak! Holott a művészet célja maga az élmény!

Tudom jól, ez nekem szól.

Géza szomjúhozik az igazságra.

- Miért akarja korlátozni az egyik ember a másik szabadságát? – tette fel nekem egyszer a kérdést, miközben az anyja megkérte, hogy ha már nem csinál semmit, legalább menjen át a másik szobába, s hagyja őt takarítani.

Géza segít.

Bátyja régi cipőit odaadta egy suhancnak, akivel véletlenül ismerkedett össze.

- Szörnyű gyerekkora volt – szólt magyarázatképp az anyjának, mikor az számonkérte tőle különös cselekedetét.

- Az apja alkoholista, és nemsokára ő is az lesz! – tette még hozzá, mint enyhítő körülményt.

- A fogyasztói társadalom elbutítja az embereket! A televíziós sorozatok szellemi rágógumik a mentális tespedtség elleplezésére – magyarázta az anyjának, aki kilenc órai munka után fáradtan egy fotelbe rogyott, és bambán meredt a képernyőre.

Egy darabig nem találkoztam Gézával. Hónapok is elteltek, míg végre egy közös ismerősünk révén hírt kaptam felőle.

- Állítólag dolgozik... – súgta az illető olyan hangsúllyal, mint aki maga sem igazán hiszi a hallottakat.

- Nocsak, nocsak, nocsak – morfondíroztam magamban, s éreztem amint bensőmet elönti a bizakodás.

Hová is lenne a világ, ha még a bizalom is végképp kiveszne az emberekből?

Megjegyzem, a Géza valójában nem is Géza, hanem Levente, de ad egy, a Géza jobban hangzik, tárcába, rövid kis szösszenetbe szerintem jobban passzol (van ennek a névnek, ennek a Gézának valami álmosítóan polgári kisugárzása, van benne valami fotelben üldögélős, zörögve újságot forgatós, térden kockás plédet pihentetős mellékzönge), ad kettő, karakterszámban a Géza kevesebbet nyom, s az embernek ilyesmire is ügyelnie kell.

A Géza néha feltűnik az életemben. Negyed-, félévente. Van, hogy eltelik az egész nyár és semmit nem hallok Gézáról, aztán váratlan megsűrűsödik a Gézának az ő jelenléte, s létezését erőteljes mértékben hozza tudomásomra.

Csönget, kopog, telefonoz, levelet ír.

Utóbbi időben postai küldeményekkel ajándékoz meg, melyek dalait tartalmazzák.

Géza ugyanis amatőr muzsikus. Magának zenélős fajta. Korunk modern embere így aposztrofálná őt: „vérbeli underground arc”.

Azt szeretem legjobban a Gézában, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a kor változásait. Nem halad semennyire. Nem tudom, egyáltalán tisztában van-e az idők múlásával, azzal, hogy már nem úgy mennek a dolgok, mint egykoron, de voltaképp ez mindegy is.

Szeretem, amikor beszél. Mondja nézeteit, terveit. Lobog. Ilyenkor kávéval kínálom, hogy tovább maradjon, tovább mondja, tovább tartson az élmény.

Most legutóbb is felkeresett, s hozta együttesének új hangkazettáját. A dalokat ő maga írja, otthon rögzítik a konyhában mikrofonnal, fénymásol hozzá borítót, majd filctoll, s cellux teszi fel a műre a koronát.

S mindez most itt, az én kezemben!

- Nem keressük a média kegyeit – jelenti ki Géza, s cukrot kér.

- Felléptek néha? – kérdem. – Nem – így Ő. – Nem óhajtunk keveredni a kommersz, buta tömegkultúrával. Mi egy underground zenekar vagyunk.

– Másolod másnak is? Hirdeted?

– Nem – ingatja a fejét Géza. – Az megalkuvás lenne. Azzal kiissza a csészét, s megy a dolgára.

Tegnap ismét felhívott.

– Szólópályára léptem – újságolta.

Már készítem is a cukrot, s a feketét.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Három és fél év letöltendőt kapott a jobbikos expolgármester

Három és fél év letöltendőt kapott a jobbikos expolgármester

Juhász Oszkárt és társait azért marasztalta el az egri bíróság, mert magánterületen dolgoztatták a gyöngyöspatai közmunkásokat.

Szabó István nem veszi át az életműdíját a Magyar Filmakadémiától

Nem veszi át Szabó István a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját, derül ki az egyesület elnökségének szerdai közleményéből.

Könnygázzal oszlatják a migránsok miatt tiltakozó görögöket

Könnygázzal oszlatják a migránsok miatt tiltakozó görögöket

Továbbra sem csitulnak a kedélyek a görög szigeteken, ma is összecsaptak a tüntetők a rendőrökkel a tervezett migránsközpont miatt.

Ennyi hülyeséget még senki nem hordott össze, mint a demokrata párti elnökjelölt-aspiránsok most

Ennyi hülyeséget még senki nem hordott össze, mint a demokrata párti elnökjelölt-aspiránsok most

A demokrata párti elnökjelölt-aspiránsok kedden a dél-karolinai Charleston városában, a CBS televízió által rendezett újabb tévévitán csaptak össze egymással, és bátran kijelenthetjük, hogy ennyi hülyeség még sosem hangzott el egy helyen.

„Csak egyszer halhatsz meg, és a legjobb, hogyha azt a dzsihád útján teszed” | VIDEÓ

Így képezik ki a Mohamed-jugendet 6-12 éves ujgur fiatalokból Szíriában.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Részletes leírás ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére