Azt szeretem a szocikban, hogy az egyszerűségből nem engednek. Más csak köntörfalaz, ötöl-hatol, keres hivatkozási alapokat, alibi szöveget izzad, köríti a mondanivalót töltelékkel, dúsítja, habosítja, és ebbe az egészbe szépen elhelyezi a közlendőt. Az üzenetet.

Az olvasó / választó meg szépen bekajálja.

De a szocik nem ilyenek, és sosem voltak ilyenek. Csak feltűrték az ingujjat, mint anno Marosán, és a lényegre! A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!

Telex-indexék mindig körítik az üzenetet. Mert mi is az ő üzenetük ma? Mi is a hívó szó? Mi is az, ami megmozgatja a nép egy rétegét?

Lop!

Ennyi, lop!

Ilyen faxnik, hogy nemzetgazdaság, történelmi út, honnan-hová, nemzeti örökség, magyar sors, a magyarság helyzete és helye, európai kultúra, és egyebek, az ilyen egyrészt nem megy át, másrészt meg kit érdekel?

Kit érdekel a más dolga, ha nem lehet irigykedni? Senkit. Sikerült pont akkor leesni a lépcsőn Bélának, amikor a felesége terhes lett? És? Ez pletykának jó, de ne tőlünk kérjen segítséget, az ő dolga, nem tartozik ránk, minek ment arra, a gyerek is biztos csak a CSOK és Orbán miatt. Ja, hogy Béláék új autót vettek? Rohadjon meg a Béla, hogy meri?

Neki van valamije! Ez az érdekes. Ez már ingereket vált ki. Ez már dühít. Van neki! Ez bosszúért kiált.

Lop! A megoldás ez.

Mert, hogy szorgalmas, megdolgozik érte, ügyes, van érzéke hozzá, életképes, ez rossz válasz. Azt sejteti, hogy nekem ilyen nincs. Akkor meg mit bosszulhatok? Akkor hogy fenhetem a kést? Hogy sodorhatom a kötelet! Hogy rúghatom ki alóla a széket?

Lop!

Ujhelyi Pistát nézem a facebookon. Bocsánat, Dr. Ujhelyi Istvánt.

A szocik mindig is a jelmondatok mesterei voltak. Emlékszem, két választással ezelőtt egy óriásplakátra: „Több pénzt az embereknek!”

Szerintem ezt nem lehet überelni, de azért most Újhelyi Pista sem rossz.

„Aki valóban nemzetben gondolkodik, az gyarapítja nemzetét, nem pedig kirabolja!”

És ennyi. Nem rossz, ismerjük el. Ügyes. Mert az ilyesmihez semmi konkrétumot nem kell felsorolni, és semmi bizonyítékot. Lop!

És a reflexek beindulnak. Térd rúg, nyál csörög, ököl emelkedik!

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy feltörték a Várkonyi Andrea esküvői ruháját készítő divattervező fiókját.

Ez mondjuk elég ijesztő. Hogy történhet az meg, hogy a facebook amúgy éppen csak a vércsoportodat nem akarja tudni, aztán amikor ellopják az oldaladat, alig kapsz segítséget?

Az index posztja alatti kommenteket meg inkább nem minősítem, kárörvendő söpredék. Először azt terveztem, hogy idézgetek belőlük, de annyi volt, hogy elment a kedvem. A bőség zavara mindig elvágja a folytatást. Amíg az embernek gyerekkorában csak három kazettája volt, egy Metallica, egy Megadeth, meg egy Slayer, akkor megállás nélkül azt hallgatta. Amióta le lehet szedni – leszedni, ó, minő múlt évezredi avittság -, akarom mondani hozzá lehet jutni, az ember töredék érdeklődéssel szemeget. A Spotify-ra direkt nem megyek fel soha, mert megöli a maradék érdeklődést is.

Szóval nem idézgetek, pedig lenne mit. Lenne mit megmutatni az emberből. Belecsomagolják a lincselni vágyó kis érzéseiket abba, hogy lop, lop, lop, Orbán, meg diktatúra. Ja, és tedd hozzá, hogy közpénz. Ha illeszkedik oda, ha nem. Úgy mégiscsak jobb érzés akasztani. Ezek már azt is meglincselnék, aki Mészáros háza elől viszi el a szemetet.

Jó tanács kezdő haladóknak: Hörögd, hogy LOP, és akkor nem látszik a kezeden a vér!