Például azt, hogy ezúttal sem fogja keblére ölelni Orbán Viktort és politikáját. Ha ugyanis egy évvel ezelőtt úgy kedveskedett neki, hogy beszéde zárásaként minden vele kapcsolatos érzelmét a „vesszen Orbán” szóösszetételbe sűrítette, akkor talán a gyűlölködés most sem lesz mellékes szempont. Ahogy nem volt ez másképp például 2016-ban a március 15-i ünnepi beszédében sem, amelyet „leleményesen” úgy zárt, hogy „vesszen a zsarnok”.

Ám miután a Fidesz 2006 óta minden választást megnyert, nem lehet azzal vádolni a magyarokat, hogy túlzottan csüngnének Gyurcsány ajakán, megfogadva óhajait, iránymutatásait.

Valahogy így lehetnek az Európai Egyesült Államok gondolatával is. Valószínűsítem, hogy a vasárnapi évértékelő másik lényeges eleme lehet ennek hagymázas utópiának a mantrázása. Már csak azért is, mert ez – igaz, ami igaz – a tavaly májusi EP-választáson nagyon bejött a DK-nak. Hiszen az erősebb Európa, az európai minimálbér és minimálnyugdíj harsány emlegetése négy képviselői helyet hozott nekik az Európai Parlamentben, míg a nagy rivális MSZP-nek csak egyet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyarok döntő többsége egy mákszemnyivel is jobban adna Gyurcsány szavára, legfeljebb annyit, hogy a baloldali szavazók mixéből többen voksoltak rájuk.

Ettől persze még véletlenül sem állítható, hogy az Európai Egyesült Államok víziójából bármi is a realitás közelében lenne. Dobrev Klára notórius európai minimálbérezésének esélyeiről pedig már saját frakciótagja, a foglalkoztatási biztos is elmondta, hogy nincs szándékukban európai minimálbért megállapítani. Az, hogy erről Dobrev Klára tudomást sem véve tovább szédíti a vele szimpatizálókat, nem jelent mást, mint a választók mélységes lenézését.

Az Európai Egyesült Államokkal való bolondítás terén azonban magának Gyurcsány Ferencnek is ázik a kötele. Mert igaz, hogy az európai elit még az európai választási rendszer átalakításától sem riadna vissza, hogy a végeredmény biztos legyen a föderatív Európát igenlők számára, csakhogy odáig még nagyon hosszú út vezetne.

Ha ugyanis nem a vágyakat, hanem a tényeket nézzük, akkor egészen más a helyzet. Milton Friedman a néhai Nobel-díjas közgazdász ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy dolog a politikusok fantáziája, és más dolog az, amit akár gazdasági, akár társadalmi oldalról meg lehet valósítani. A baloldali (szociáldemokrata) Friedrich Ebert Alapítvány közvélemény-kutatása például nem most, a migrációs krízis eszkalálódása idején, hanem már 2013-ban kimutatta, hogy a nemzeti identitás elsődlegessége megkérdőjelezhetetlen. A másik ok pedig a gazdasági. Az Európai Egyesült Államok közös költségvetése a tagállami GDP-k 15-20 százaléka lehet, míg jelenleg az egy százalékot sem szívesen adják oda a nettó befizetők. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnöke pontosan fogalmazott: az európai birodalom az európai népek, nemzetek jogfosztása lenne.

Erre mond nemet Orbán Viktor nemzetállamok melletti kiállása, mögötte hárommillió biztos szavazóval, s ezt igenli Gyurcsány a DK mintegy félmilliós támogatottságával.

Valószínűsíthető tehát, hogy a mai Gyurcsány-féle országértékelő az elmaradhatatlan orbánozás mellett semmi másról nem fog szólni, mint a választók folytatólagosan elkövetett, lázításra felbujtó megtévesztéséről, az „erős” Európáról, meg az „egységes” ellenzék megkerülhetetlenségéről.

Hogy ez nem a magyarok érdeke, legfeljebb az ellenzéki megélhetési politikusoké?

Igaz!

Na és? – halljuk erre a cinikus választ a múltból, ahogy az a ballibeknél ma is szokás.