George Soros a ma élő legnagyobb kommunista, csak nem a proletárok, hanem a burzsoázia oldalán áll.

A nyílt társadalomról szóló írása – „élete munkája”, a könyv, amin egész életében dolgozott –a 21. század Kommunista Kiáltványa. Politikai program, ami megadja a célt és hogy mit kell tenni a cél elérése érdekében: „Könyvemben alkalmazott filozófiát vetettem papírra, vagyis elméleti alapvetéseim itt konkrét tettekhez szolgálnak útmutatóul.”

Kell-e ennél világosabb beszéd?

Soros magával kapcsolatban is extrém módon egyenesen beszél: „Szinte kizárólag pénzügyi guruként tekintenek rám, így a politikai és biztonsági kérdésekben vallott nézeteim lényegesen kevesebb figyelmet kapnak. Valójában azonban egy vagyok a pénzügyi élet számtalan szereplője közül, viszont a szervezett, célirányos válságmegelőzésben szinte versenytársak nélkül munkálkodom.”

George Soros tehát nem egyszerűen egy sikeres befektető, pénzügyi guru, filozófus, hanem – hogy ironizáljunk is egy kicsit a kapitalista Marxszal - per definitionem vagy sui generis politikai cselekvő, aki „állam nélküli államférfiként” szinte versenytársak nélkül igyekszik cselekvéseket kifejteni a globális kapitalizmus térnyerése érdekében.

A globális kapitalizmus térnyerésének akadálya a nemzetek fennállása. Ez utóbbiakkal kell leszámolni.  A globális társadalmat ugyanis addig nem lehet felépíteni, amíg lehet hivatkozni az állami szuverenitásra.

Soros szerint a két világháború bebizonyította, hogy az államok szuverenitásán alapuló rendszer sem a békét, sem a biztonságot nem garantálja, vagyis a nemzetállami szuverenitásnak leáldozott: „mivel a szuverén államok visszaélnek hatalmukkal, tekintélyük hanyatlása üdvözlendő fejleménynek minősül”. A nemzetállamok helyett a nemzetközi intézményeket kell megerősíteni, az államok helyébe egy globális nyílt társadalomnak kell lépnie. Így nézne ki Soros terve.

Az elindult történelmi folyamat azonban túl lassú (az állami szuverenitás még mindig hivatkozási alap, a nemzetállamok még mindig kapálóznak), ezért segítségére kell sietni a történelemnek. Ennek formája a direkt akció, a „beavatkozás” (ez Soros egyik kulcsfogalma), a „szervezett, célirányos válságmegelőzés”.

A „beavatkozás” ágensei a Soros által létrehozott intézmények, az ún. Alapítványhálózat (a könyv köszönetnyilvánítása felsorolja a Soros-hadsereg legfontosabb tisztjeit) és a Soros által támogatott civil és egyéb szervezetek. Ezek a világ számos pontján működnek, mivel nem tudni, hogy mikor és hol kell éppen beavatkozni (erre vonatkozik a Soros-könyv másik kulcsfogalma a „reflexivitás”), másfelől a megfogalmazott cél is egyetemes (a Nyílt Társadalom Szövetség létrehozása).

A könyv végén Soros megint csak megdöbbentő őszinteséggel fogalmazza meg, hogy célja a világ rendjének átszabása : „Most ismét tisztán látom, milyen feladatokkal kell megbíznom alapítványi hálózatomat.” Soros tehát nem altruizmusból támogatja a világ számos pontján létrehozott szervezeteit. Ezeknek feladatuk van: a gazda politikai programjának végrehajtása.

Hogy a filozófia alkalmazására is vessünk egy röpke pillantást („elméleti előfeltevéseim konkrét tettekhez szolgálnak útmutatóul”): a spekuláns internacionalizmus térnyerésének akadálya például a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor kormányzása. Orbán nemzeti érdekekre hivatkozik, gáncsolja az Európai Egyesült Államok tervét, adót vet ki a tőkére, erősíti a nemzeti kapitalizmust. Innen érthető, hogy miért van egyáltalán 444, mit keres itt az Open Society, a TASZ, az Amnesty International, a CEU.

Sorosnak üzenjük: Marx azért okosabb volt.

Világ spekulánsai, shortoljatok!