Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Fohász a nemzeti irodalomért

Bertha László

2018.11.26. 15:28

Ha a mi értékrendszerünk nem jelenik meg a mindennapokban, ha ennyire egyoldalú a szellemi kínálat, akkor elvesztünk, mert a jövõ az övék.

Nem árulok el titkot azzal, hogy még mindig járok könyvesboltba. Tudom, öreges szokás, azonkívül kissé meghaladott is, de szeretem a könyvet, fel akarom fedni a betűkbe zárt, papírosra vetett titkot. Az időm kevés, és még annyi mindent el kéne olvasni – éppen ezért lankadatlanul vásárolom a könyveket, és ritka szabadnapokon, csendes vasárnapokon elmerülök olvasmányaimban. Mostanában leginkább a szépirodalomban: a tények helyett inkább az álmot, a kalandot, a szépséget és az igazságot keresem.

Valamikor Móricz Zsigmond mesélte íróbarátjának, hogy egy padláson régi folyóiratokat, kalendáriumot, könyveket talált. Olvasgatta őket és egészen eliszonyodott annak a kornak a sekélyes, olcsó irodalmától, majd arra gondolt, micsoda pangás és önáltatás dúlt az ő születése táján a hazai szellemi életben. És hogy kiszabadítani a magyar szellemet a palackból, megírni a jelentős és színvonalas műveket, nemzeti sorskérdés és elsőrendű feladat.

Nézem, nézegetem Budapest talán legnagyobb könyvesboltjában, hogy mi a kínálat magyar prózairodalomból.

Néhány Krúdy, Kosztolányi az ismert sorozatokból, Mikszáth olcsó papíron, iskolai kötelezők. Jó sok Márai, még több Wass Albert. És a derékhad, a kínálat nagyobbik fele: Esterházy, Nádas, Spiró, Krasznahorkai, Dragomán, Grecsó, Závada és a többi. Bár ismerem őket, hosszan lapozgatom könyveiket. Mindenütt bekezdések nélküli szózuhatag vagy éppen tagolt rendetlenség. Egy valaha lezajlott posztmodern forradalom formai és tartalmi utóvédharcai. A sorok mögött nagyra hízott egók, belterjes és szűkre zárt terek, íróasztali élmények, önmutogató parádék. Egyik-másik regény az olvashatatlanság határán. Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria. Nem mintha nem tudnám, mi következik, de átballagok a világirodalmi részhez. Itt is hasonló a kínálat: ismeretlen írók a harmadik világból, Európából, Amerikából, prózájuk mindig ugyanaz: emberi jogok, nők helyzete, történetek szenvedélybetegségekről, kallódásról, homoszexuális propaganda, feminizmus, heveny vallásellenesség, gonzó figurák elmebeteg agyszüleményei.

Jó itt a könyvesboltban, csak éppen a szépséget űzték el messzire.

De hogyan jutottunk idáig? Miért nem ismersz magadra, a hazádra, a környezetedre a kortárs szépirodalomban?

Egyrészt azért, mert bár semmivel nem vagyunk tehetségtelenebbek a kinevezett és kitenyésztett sztároknál, a rendszerváltozás óta nem írtuk meg azokat a műveket, amelyeket meg kellett volna írni. Az üdítő kivételek egyike például Bán Mór, aki azonnal a sikerlisták élére kúszott, ezzel is bizonyítva, hogy igény volna, csak éppen a művek nem készültek el. A másik probléma, hogy ha tehetség akadt is, megírhatott akár egy új Mester és Margaritát, az nem jutott el az olvasókhoz. Hogy miért? Mert liberális ítészek sokasága tartja kezében a magyar könyvpiacot, és egyoldalú szellemi táplálékkal irányítja a maradék olvasók ízlését. Nem is csinálnak titkot abból, hogy totálisan elfogultak, a megtévesztett olvasó pedig azt hiszi, az irodalom ilyen, ehhez kell felnőnie, ezt kell megértenie, befogadnia. A világ Dragomán György szerint – valahogy így néz ki ma a magyar prózairodalom, ahol valaha mégis csak világsztárok öltötték magukra a piros-fehér-zöld szerelést.

Egyik kortárs író barátom horrorsztorikat mesélt arról, hogy a kiadóvezetők, a honi liberális szellemi élet tótumfaktumai hogyan tartják valóságos rabláncon őket. Aki tehetséges, meg akar jelenni, és írásból szeretne megélni, állandó színvallásra kényszerül. Ha behódol, kiadják a könyveit, bemutatókat, vidéki fellépéseket szerveznek neki, reklámozzák, felfuttatják, kaserolják. Ha viszont a lázadás legkisebb jelét mutatja a fiatal író, kiesik a pikszisből, elveszít mindent, amit addig alá toltak. Ezekben a körökben jobboldali értékelvű író nem él meg. Nincs is ilyen: ha pedig mégis, gondosan elrejti a véleményét, mukkanni sem mer, nehogy kiderüljön, hogy szerinte nincsenek emberevők a magyar kormányban.

Így fest 2018-ban a diktatúra Magyarországon. A könyvesboltban egyazon értékrend, a balliberálisok belterjes, ködös világa tárul elénk. Itt nincs verseny, mi sehol sem vagyunk. A mi könyveinket – mint mondtam – nem írtuk meg, az egész országot lefedő terjesztői hálózatunk nincs, kiadónk sem igen. A Tescóban és az Auchanban Vámos Miklós könyvei nem véletlenül terpeszkednek tíz méterre a sárgarépáktól. Õk voltak ott hamarabb, fürge szellemükkel már akkor akcióba léptek, amikor a mieink még téli álmukat aludták.

Ha nem növünk fel a feladathoz, ha nem változtatunk ezen, akkor nagyjából semminek sincs értelme, amiért küzdünk.

Ha a mi értékrendszerünk nem jelenik meg a mindennapokban, ha ennyire egyoldalú a szellemi kínálat, akkor elvesztünk, mert a jövő az övék.

Ha nem szervezzük meg kíméletlen profizmussal a könyvkiadást, könyvterjesztést, és főként, ha nem írjuk meg azokat a könyveket, amelyeket a mi nemzedékünknek feltétlenül meg kellene írnia, akkor a selejt, az alibiirodalom diadalmaskodik.

És ha nem segítjük egymást, magányosan nem tudjuk felvenni a kesztyűt egy egész ármádia ellen.

Szerencsére a harc korántsem kilátástalan. A siker záloga azonban a kemény, megfeszített munka. Értéket kell teremtenünk, különben nincs mit vásárra vinni. Azt is látni kell, hogy miközben minden eresztékében recseg-ropog a liberális monopólium, felnőtt itt egy nemzedék, amely avíttnak, korszerűtlennek érzi az állandó formabontást irodalomban, közéletben. Most következzenek ők, pusztán azért, mert nekik kell következniük. Ez a világ rendje. Az nem volt normális, ami eddig folyt. 

A 888.hu véleményrovatának szerzői: Bertha LászlóFalusi VajkFűrész GáborGFGGábor LászlóH.I.Ifj. Lomnici ZoltánKetipisz SztavroszMegadja GáborPozsonyi ÁdámSzentesi Zöldi LászlóVincze Viktor Attila.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Lezárult a szavazás, megvan a győztese az első Publik Ligájának!

Lezárult a szavazás, megvan a győztese az első Publik Ligájának!

Szerdán került sor a Publik Ligájának döntőjére, ahol három versenyző mérkőzött meg egymással: Jobbágyi Zsófia, Szentesi Zöldi László és Tóth Dalma. Mutatjuk az eredményeket!

Szijjártó: a nemzet teljesítménye a helyi közösségek teljesítményéből áll össze

A magyar gazdaság, Magyarország megerősödésében a vidéki városok és közösségek egyre nagyobb szerepet játszottak az elmúlt években – közölte a külgazdasági és külügyminiszter szerdán Tiszafüreden, a 186 millió forintból épülő új piaccsarnok ünnepélyes alapkőletételén.

Bevallotta az Index, hogy propagandát tol

Bevallotta az Index, hogy propagandát tol

Innentől kezdve aztán tényleg nehéz lesz magukat „függetlennek”, „objektívnek” hazudniuk.

Fidesz-KDNP: nem megnyitni, hanem megvédeni kell Európa határait

A magyar kormánypártok véleményét Nacsa Lőrinc, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakciószóvivője ismertette.

Nyolcvan évvel ezelőtt nyitotta meg határait Magyarország a lengyel menekültek előtt

Nyolcvan évvel ezelőtt nyitotta meg határait Magyarország a lengyel menekültek előtt

Napra pontosan nyolcvan éve, 1939. szeptember 18-án nyitotta meg határait Magyarország a második világháború kitörése, Lengyelország német lerohanása után hazájukból elmenekült több mint százezer lengyel előtt.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére