Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Feltartott kézzel a pokolba

Sümeghi Lóránt

2017.09.04. 19:55

A megadás liberális politikája.

Már alig várom. Olyan leszek mint maguk. Lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm – jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén ha már nincs semmi, a halál.”

(Trainspotting, 1996)

Vegyük például a svédeket. Akik megalkották a lehetséges világok legjobbikát. A szuperkapitalizmusba ágyazott jóléti utópiát, gondoskodó szociális állammal, tökös adórendszerrel, biztonságos nagypapa-autóval (Volvo), liberalizált pornóiparral, Ektorp variálható kanapéval, Mamma Miával, tetra pakkal, hárompontos biztonsági övvel, pacemakerrel.

Aztán úgy érezték, a megvalósuló politikai utópia ajtaját jó szélesre kell tárni a világ előtt. Hiszen micsoda elegáns győzelem a történelem felett, ha ők teremtik meg az első sikeres multikulturális társadalmat Európában.

A projekt ékköve az egyik legnagyobb svéd város: Malmö. Háromszázezer lakosának ma már több mint 40%-a bevándorló. Az elmúlt években a város élete gyökeresen megváltozott, ahogy arról egy külön dokumentumfilm: „Sweden dying to be multicultural” beszámol. A címben a „dying” szó jelentése kettős: mindent megtesz érte/belehal.

Demográfiai becslések szerint negyven éven belül Svédországban kisebbségben lesznek a svédek.

A kék-sárga multikulturális világban tehát a svédek végül megszűnnek svédnek lenni. Nagyjából egy generáción belül. Ha minden megvolt: jólét, sportkocsi, műfogsor, egyszerűen el lehet engedni.

Válaszd a felszívódást. Válaszd a jól megérdemelt felmentést a történelem folytatásának terhe alól.

Ma Európa nyugati fele a svéd modellt követi. A megadás, a feltartott kezek politikáját.

Liberális ismerősökkel, munkatársakkal beszélgetve az ember arra jön rá, hogy a multikulturális utópia számukra a pesti bulinegyed, a romkocsmák forgataga, az egzotikus kaják, pho leves, sushi fogyasztói mennyországának keveredése a neohippi univerzummal, a nyúédzses tolerancia és szeretet kultusszal.

A liberális képzeletben a globális kapitalizmus szupersztrádáján egyszerűen feloldódik a kultúrák idegensége, kéz a kézben sétál a muzulmán vagy a kopt keresztény a fogyasztás önfeledt forgatagában.

A vágyfantázia naivitása szembeötlő, sőt ordító. Mégis hatalmas erővel van jelen körülöttünk, a politikai kultúrában, a hétköznapi reklámokban, a hírek, tudósítások szemléletmódjában, a beszélő fejek, megmondók rosszalló tekintetében – hasonlóan a múlt század kommunista utópiájához.

A szuperkapitalizmust az európai, észak-amerikai kultúrkör teremtette, mi tettük globálissá a fogkrémek, golyóstollak és mobiltelefonok körforgását. A globális piacgazdaság tehát sikertörténet, csak nem pont úgy. Üzleti és fogyasztási mechanizmusai ugyanis életképesnek mutatkoztak az alkotmányos demokráciák politikai keretein kívül is. Ma már a rendszer nem igényli a demokráciát. Diktatúrák, autokratikus hibrid politikai struktúrák környezetében is vidáman elvan, termel, terjeszkedik. Kína, India felemelkedése, Törökország, vagy gondoljunk az olyan sikerekre, mint Szingapúr. A megtermelt globális jövedelem súlypontja, annak minden világpolitikai következményével, az előttünk álló 30 évben brutális mértékben tolódik majd el Ázsia irányába.

A szuperkapitalizmus globális hálózata lassan, de biztosan közömbössé válik politikai és kulturális gyökereivel szemben. Hol van már a protestáns munkaetika? Ebben az új kontextusban a demokrácia, a politikai szabadság európai modellje, a szekularizáció, a női egyenjogúság, a szólásszabadság is csak egy életforma a konkurens, alternatív életformák sokaságában (a kapitalizmus ölelő karjain belül!), nem pedig a történelem logikus fináléja, ahogy azt mondjuk Fukuyama megálmodta (sőt pont abban tévedett, hogy a piac „per se” igényt tartana a liberális demokráciára).

A török családban, de már Németországban született baloldali politikus, egyben integrációs miniszter(!), Aydan Özoguz nemrég egy német lapnak nyilatkozott a kultúráról és a beilleszkedésről. Az interjúban azt állította, hogy német kultúra, mint olyan, egyszerűen nem létezik. A német történelem legfőbb alakítója és motiválója pedig a „sokféleség”. Ha „autentikus” német kultúra (a beszélt és írott német nyelven túl) nem létezik, a több millió bevándorlónak nincs hová integrálódnia. Az integráció gondolata és vele ironikusan a miniszteri poszt, szimplán értelmetlen. Alkalmazkodjanak a németek a bevándorlókhoz, hiszen azoknak még van élő kultúrájuk, amivel „sokszínűvé” teszik az országot. Ez a megadás politikájának vegytiszta megfogalmazása.

Az újliberálisok szerint az európai kultúra halott. Ahogy a biológiai nemek suta meghatározottságát is meghaladta az új androgün, vagy transznemű ember, úgy haladja meg a nemzeti kultúrák partikularitását a globális kapitalizmus alanya és válik a még élő, de egzotikus kultúrák fogyasztójává.

A piacgazdaság és benne a tőke globális áramlása valóban közömbösséget mutat a kultúrákkal, sőt tágabb értelemben az életformákkal szemben, beszippantja belőlük mindazt, ami fogyasztássá konvertálható, aztán jónapot. Ami marad, az az egzotikus „lényegtelen” és a gazdasági folyamatok környezetét alkotó politikai struktúra.

A muzulmán közösségek gyorsuló demográfiai expanziójával, diffúziójával és az agresszív iszlamizmussal azonban szar került a levesbe. Kamionok, furgonok hajtanak a fogyasztás önfeledt forgatagába. Öngyilkos merénylők és pitiáner késelők, baltával hadonászó dzsihadisták vágnak lyukat a multikulturális boldogság utópikus szövetébe.

A magát éppen a globális piacgazdaság éterében feloldani szándékozó liberális Európa szembetalálta magát a terrorizmussal, és egy olyan gazdasági migrációval, ami primér potyautas stratégiára épül. A kontinensre özönlő afrikai és közel-keleti, muzulmán többlet ugyanis a piac folyamataiba is integrálhatatlan (egyszerű gyakorlati okokból, amit ma már csak az nem ért, aki már bocsánat, de idióta). Így nem lesz más belőle hosszú évtizedekre, mint a nemzetállamok nyakán lógó potyautas tömeg, hozzáadott érték előállítására alkalmatlan, passzív, elfekvő munkaerő.

Ez a tömeg döntően azért áramlik Európába, hogy hozzáférjen az itt alanyi jogon járó juttatásokhoz, ami az érkezők szemszögéből tökéletesen érthető. Melyik medve ne akarna belenyalni a szabadon hagyott mézes bödönbe.

(Igaz, vannak, akik szerint a medvék követelése jogos. Hiszen mi máson emelkedett volna fel az európai alkotmányos szabadság, na meg a világhódító útra induló kapitalizmus, ha nem a gyarmatok és a perifériaállamok vállán. A fagyi most visszanyal. Afrika kéri a jussát a profitból. Ez a megadás bűntudat-vezérelt ideológiája. Bűnösök vagyunk elődeink erkölcstelen ügyeskedéséért és hatalmi praktikáiért. Time to pay.)

A megadás svéd modellje azonban inkább a vidám apokalipszis világába kalauzol. Olyan mint a Galaxis útikalauz folytatásában szereplő „vendéglő a világ végén”, ahol a vendégek vacsora közben gyönyörködhetnek a világegyetem összeomlásának szimfóniájában.

A tolerancia bajnokai nem veszik észre, hogy a szuperkapitalizmus közömbös kontextusában nemcsak Thomas Mann, vagy Goethe tűnik el a lefolyóban, hanem idézőjelek közé kerül a politikai szabadság, a modernitás minden érdemleges politikai teljesítménye, benne a ma ismert életformánkkal (a nők és a szexuális kisebbségek jogaival együtt), úgy 40-50 éven belül.

Az új Svédország, amiről egy reklámban ábrándoznak, elkerülhetetlenül eljön, de nem olyan lesz, mint a vágyfantáziákban. Nem valószínű, hogy muzulmán diktatúra. Fél évszázad alatt ennek nincs nagy sansza. Sokkal inkább káosz és az életformák közötti harc, sokkal, de sokkal kevesebb szabadsággal és társadalmi békével.

Ahogy a megfélemlített zsidók kiköltöznek Malmöből, úgy fogunk mi is kiköltözni saját európai városainkból, mert partikulárissá vedlett életformánk, „szabadosságunk” nem lesz elfogadható az új többség számára. Párizs külvárosaiban egyszerűen kinézik a fedetlenül besétáló nőket a legszimplább kávéházakból, éttermekből. Akik helyben maradnak, valamiért nem költöznek el, lassan de biztosan, éppen saját testi épségük, nyugalmuk érdekében kezdenek majd visszahúzódni a nyilvános terekből, kezdenek másként öltözködni, másként viselkedni. Ez pedig a magánélet szabadságának vége.

A liberális elit persze nem keveredik mindezzel. A multikulti prédikátorai biztonságos, körbekerített lakóparkokban, családi házas övezetek elízium világában nézik végig a bontakozó drámát. Ahogy világképük egy illúzióbuborék, úgy életmódjuk is az. Õk a szuperkapitalizmus győztesei.

Az alkoholista Juncker vagy a gyermektelen „mutti”, Angela Merkel erkölcsi prédikációi az európai értékekről és a befogadás kötelességéről a megadás politikájának ideológiai elemei. Kockázatmentes bársonyszékek mögül, limuzin hátsó üléséről.

Tudják, hogy az ő jólétüket, biztonságukat életükben már nem nagyon fenyegeti az új Németország, vagy az új Svédország születőben lévő káosza.

A megadás politikája a befogadás pátoszából, majd annak kényszerű lelohadásából született. Ma már mindenki tudja, hogy szar került a levesbe. Az újliberális elit és a globális média játszóterein beszélni róla azonban nem lehet. Mert az rasszizmus. Felemelt kézzel hátrább lépni, úgy tenni, mintha közünk nem lett volna hozzá, alkalmazkodást, önfeladást kérni a némettől, svédtől, azt lehet. „Nemcsak az új svédeknek (értsd bevándorlóknak) kell integrálódniuk, hanem mindenkinek, a tősgyökeres svédeknek is” – mondja a korábban idézett reklám.

Közép-Európa más tészta. Nem adja magát olyan könnyen. Az itt élőknek még van veszíteni valójuk. A kétsebességes Európa, amiről Merkel és a francia piperkőc, Macron fantáziál, meg fog valósulni, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt képzeletük felfesti a politikai horizontra. A „mag-országokat” elárasztó „olcsó munkaerő” felszabadító ereje álom, ami a szemünk előtt válik rémálommá.

Malmö éves költségvetésének negyedét már a svéd állam állja (ez a potyautasok ára). De ki állja majd az országok évről évre emelkedő szociális költségeit? A globális elit? A multikulti prédikátorai?

Nyilván a jó öreg, eladósodott nemzetállam. Aminek ideje a liberálisok szerint lejárt. Csak még nincs „kidolgozva”, mi is lenne helyette.

2018-ban itthon is új választások lesznek. A magyar ellenzéki paletta vezéralakjainak realitásérzéke a népvándorlási krízis, Európa átalakulása, a megadás politikájának kontextusában nem ad okot optimizmusra. Kerítést bontanának, kiegyeznének az újliberális elittel, visszasírnák magukat az életformájuk tekintetében bukóban lévő mag-országok keblére.

Európa transzformációja persze nem a nagybetűs vég. A szuperkapitalizmus globális hálózata életképes, szívós struktúra. A gond az, hogy közömbös életformánk partikularitásaival szemben. Prózai módon, a rendszernek mindegy, mi van körülötte, amíg az nem veszélyezteti a profit és a tőke zavartalan áramlását.

Svédország így gond nélkül megszűnhet svédnek lenni. Európa Európának lenni. Ez nem hangos apokalipszis, hanem csendes, mosolygós megadás, beolvadás a nagy globális hangzavarba. Európa egy felemelő, büszke és fantasztikus kultúrát teremtett, ami néhány évszázadra felragyogott, kivilágította az égboltot, most elnyeli a történelem, mint Homérosz Iliászában Akhilleusz dühöngését és tetteit.

Válaszd az új életet! Válaszd a fogyasztás és a liberális elízium Európáját! Válaszd a sokféleség mennyországát! Válaszd a megadást!

And live happily ever after.

A 888.hu véleményrovatának szerzői: Apáti BenceBertha LászlóFalusi Vajk, Fűrész GáborGFG, H.I.Ifj. Lomnici ZoltánKetipisz SztavroszMegadja GáborKovács TiborSzentesi Zöldi LászlóVincze Viktor Attila.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Egészen elképesztő, mit összesivalkodnak a bevándorláspártiak Von der Leyen bizottsága miatt

Egészen elképesztő, mit összesivalkodnak a bevándorláspártiak Von der Leyen bizottsága miatt

A legtöbb felháborodást az európai életmód védelmével foglalkozó, valamint a demokráciáért és demográfiáért felelős portfolió váltotta ki.

Lezárult a szavazás, megvan a győztese az első Publik Ligájának!

Lezárult a szavazás, megvan a győztese az első Publik Ligájának!

Szerdán került sor a Publik Ligájának döntőjére, ahol három versenyző mérkőzött meg egymással: Jobbágyi Zsófia, Szentesi Zöldi László és Tóth Dalma. Mutatjuk az eredményeket!

Szijjártó: a nemzet teljesítménye a helyi közösségek teljesítményéből áll össze

A magyar gazdaság, Magyarország megerősödésében a vidéki városok és közösségek egyre nagyobb szerepet játszottak az elmúlt években – közölte a külgazdasági és külügyminiszter szerdán Tiszafüreden, a 186 millió forintból épülő új piaccsarnok ünnepélyes alapkőletételén.

Bevallotta az Index, hogy propagandát tol

Bevallotta az Index, hogy propagandát tol

Innentől kezdve aztán tényleg nehéz lesz magukat „függetlennek”, „objektívnek” hazudniuk.

Fidesz-KDNP: nem megnyitni, hanem megvédeni kell Európa határait

A magyar kormánypártok véleményét Nacsa Lőrinc, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakciószóvivője ismertette.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére