Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Feláldozható-e a család és a nemzet fogalma a liberális szemlélet és melegjogok oltárán?

888.hu

2017.07.17. 16:58

Néhány napja publikáltam egy írást az új meleg embereszményről, amelyben amellett érveltem, hogy a melegség főként a feminizmussal összefonódva az önmegvalósítás új formájává válik, végső lázadássá a történelmi értékek és a biológiai meghatározottságunk ellen. A cikkben nem esett szó többek között a házasságról, családról, nemzetről, amik ma a balliberálisokkal összefogott melegek harcának legfőbb célpontjai.

A házasság válsága és a melegfegyver

Egy hónappal ezelőtt a közelgő német választások középpontjába a baloldal a melegházasság kérdését tette. A politikai baloldal az elmúlt évtizedekben tökéletes fegyvert épített a melegjogokból, amit gátlástalanul használ is. Az elemzők szerint a melegházasság kérdésével sarokba szorítható lett volna Merkel. A szavazóknak ugyanis több mint 50%-a támogatta azt. A német szavazók rendkívül liberális álláspontot képviselnek a melegházasság, a bevándorlás és ezzel összefüggésben a nemzetértelmezés kérdésében. Merkel könnyedén megoldotta az ügyet, a német parlament megszavazta a melegházasságot, félreérthetetlenül jelezve a melegfegyver rémisztő erejét. A melegek sokak számára érthetetlen erővel küzdenek a házasság intézményért. Teszik ezt akkor, amikor a házasság soha nem látott válságban van már jó ideje. A válások száma 50% körüli a nyugati országok többségében, a házasságon kívül született gyerekek aránya egyre növekszik, és a kapcsolatok döntő többsége házasság nélkül jön létre. A házasság és a család már korántsem olyan elválaszthatatlan, mint a történelem során volt. A családok nagyobb része él házasságon kívül. Sok országban az egyszülős családok száma eléri a 40%-ot, ha ehhez hozzáadjuk a házasság nélküli családokat, akkor nyilvánvaló, hogy a család ma már nem kötődik feltétlenül a házassághoz.

Ennek ellenére a melegek, akik elvileg a legliberálisabb csoportjához tartoznak a társadalomnak, vallási ortodoxként küzdenek a házasságért, minden támogatást megkapva a balliberális politikától. A házasság újraértelmezése a melegházasság engedélyezésével ténnyé vált. Az többé nem férfi és nő frigye annak érdekében, hogy családot alapítsanak, gyerekeket hozzanak világra és felneveljék őket. A házasság egy jogi kategóriává vált, ami pusztán annyit jelent, hogy papírom van róla, hogy házas vagyok. A házasság válsága hivatalossá vált – azokban az országokban, ahol van melegházasság, nincs többletjelentése egy kapcsolat számára. A világ balratolódása és liberalizálódása már hosszú ideje a házasság vallástól való elválasztása, a szakralitástól való megfosztása és a családtól való elszakításának irányába terelte a kapcsolatokat. Az első marxisták a társadalom elleni lázadás jegyében, elvi házasságellenesek voltak. A házasság intézményét felcserélhetőnek gondolták az érzelmekkel, amit úgy fogalmazott meg a 20. század, hogy nem a papírtól leszünk boldogok, nem a papír tart össze bennünket, nem kell papír, hogy felneveljük gyerekeinket. A '60-as évek utáni generációk valós dilemmája volt ez. Liberálisok és a baloldaliak voltak, akik leginkább küzdöttek az intézmények és legfőképpen az egyház által szolgáltatott házassági szakralitás ellen, sőt a házasságot a hagyományok által ránk kényszerített rabságként, béklyóként fogták fel. Furcsa módon a legharcosabb liberálisok, a meleg közösségek, akiknek néhány évtizede még semmit nem jelentett a házasság köteléke, ma ennek ellenkezőjéért küzdenek. Paradox módon ezzel verik be az utolsó szöget a házasság intézményébe, amihez ráadásként a gyűlölt egyházi házasságot is akarják, és néhány országban már össze is adják őket.

A meleg közösségek ma véresen komolyan vett harca a házasságért nehezen érthető. A '80-as évekig nem a házasságban, hanem a szabad, korlátozásmentes promiszkuitásban hittek. Az AIDS-korszak utáni konszolidáció része lehet a házasság hirtelen jött hóbortja. Néhány hollywoodi sorozat megteremtette a meleg házaspárok cukiságának divatját, amikor szimpatikus hétköznapi emberként viselkedő, önironikus melegek boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Van ennek a hóbortnak egy másik eleme, ami kézzelfogható magyarázatot ad arra, hogy miért akarnak egy konzervatívnak bélyegzett szokás részévé válni, amit már a heterók egy része sem vesz komolyan. Sok országban csak azok fogadhatnak örökbe gyereket, akik házasságban élnek. Az igazi divat a gyereknevelés a melegek körében. Aranyos gyerekeket szeretnének nevelni, hogy megmutassák ők is pont olyan jó, ha nem jobb szülők, mint heterók. Valójában nem a házasságot, hanem a család intézményét szeretnék újraértelmezni, ami fontos cél a balliberális politikának, mert más ideológiai következményei is vannak.  

A család nem értelmezhető újra

Van azonban egy óriási különbség a család és a házasság között. A házasságot befolyásolhatják a divatok, mert teljes egészében kulturális képződmény, míg a család alapértelme nem érintett a divat által, ötletszerűen nem változtatható. A család természetes módon jött létre, az ember biológiai szaporodásának és utódok felnevelésének körülményei következtében. A kulturális intézmények változékonyak, helytől és történelmi időtől függően, így a házasság korról korra újraértelmezhető, de a biológiai meghatározottság nagyon korlátozottan változtatható. A család, az utódok nemzése, világrahozatala és felnevelése nagyon egységes a földön. Mindenhol egy férfi és egy nő kell a gyereknemzéshez, a világrahozatalt csak a nő tudja végrehajtani, sem a férfiak, sem a nők nem szeretik más gyerekét felnevelni, és a legújabb kor kivételével a nők nem tudták a férfiak nélkül felnevelni gyerekeiket. (Ez még ma sem megy zökkenőmentesen: lásd pl. USA, ahol a legbiztosabb korreláció az alacsonyabb társadalmi csoportba kerülésnek az egyszülős család.) Gondolom ezt már észrevették, de azért leírom. Egy meleg pár egész életében szexelhet, nem lesz közös génállományú gyereke. A biológia nem engedelmeskedik a divatoknak.

A család újraértelmezése tehát nem egyszerű dolog. Biztosak lehetünk benne, hogy az ember szaporodása és a család létrejötte valamilyen szinten a génekbe írt kód alapján történik. Legközelebbi rokonaink, a csimpánzok közül senki sem próbál meg családot alapítani. Az ő szaporodási és utódfelnevelési stratégiája a nőstények promiszkuitásán alapul. A nőstény minél több hímmel párosodik, hogy egyik se lehessen biztos benne, nem az ő kicsinyét hozta világra, ezért nem öli meg és közösen gondoskodnak róla. A szaporodás sikere szorosan kötődik a promiszkuitás sikeréhez.

Az ember szaporodása ezzel szemben a monogámia egy speciális formája, ami elvileg nem zárja ki a megcsalást, de alapvetően arra épül, az apának úgy kell gondolnia, a saját gyerekét hozta világra az anya. Ez szükséges ahhoz, hogy a gyerek hosszú önállótlan korszakában segítse az anyát. Kutatások sora bizonyította, hogy a minél távolabb áll valaki egy családban genetikailag tőlünk, annál kevésbé törődünk vele, annál kevesebbet áldozunk érte, annál könnyebben válik agresszióink áldozatává.

A család és annak fogalma önfenntartó, mert a család és a szaporodás egymástól elválaszthatatlanok, mióta a Homo sapiens elnyerte mai genetikai formáját. Ez alatt az idő alatt meglepően keveset változott. Ha kivesszük a családból a szaporodást és a közös utódok felnevelését, akkor a család fogalma elenyészik. A család az emberi fajfenntartás alapvető egysége, amit nem a közös karácsonyok és romantikus vacsorák és a gyerek első szülinapi tortája miatt jött létre, hanem a fajfenntartás stabil biztosítása érdekében. A romantikus vacsorákat és a közös karácsonyok és a gyerekek szülinapi tortái jöttek létre a család miatt, aminek evolúciós célja szintén a család stabilitását és a szaporulatot szolgálhatta. A család, a szex/szaporodás a heteroszexuálisok számára a legkisebb mértében sem divat, nem döntés kérdése, hanem a történelmen túli idők óta létező tudattalan biológia meghatározottság része.

A biológiai meghatározottság réme és a tudat lázadása

A modern ember számára elviselhetetlen teher azt gondolni, hogy biológiailag meghatározottan cselekszik és nem saját tudatának, döntéseinek köszönhetően a szabad akaratából. Mind közül a legrémisztőbb, hogy életének biológiailag egyetlen célja van, mégpedig a szaporodás. Szintén nehezen elfogadhatónak tartjuk az olyan intézményeket, mint a család biológiai meghatározottságúnak nevezni. Ennek a rémisztő gondolatnak a kétségbeesett, de teljesen alaptalan elutasításából fakad az az általános balliberális szemlélet, mely szerint az ember fehér lap, amire a kultúra és a körülmények írnak fel mindent. Nincs semmi meghatározva a génjeinkben. Bármilyenek lehetünk. Minden ember és minden intézmény változtatható és változnia is kell. A biológiai meghatározottság elleni lázadás legvégső formája pedig az, hogy a szexuális nem is változtatható, a férfi nő lehet és a nő férfivá válhat a kedve szerint. Ez a világlátás a tudat biológiai létünk elleni lázadásának végső formája, amely a baloldali politikák alapját adja. A konzervatív politika ezzel szemben hisz abban, hogy vannak az életnek és társadalomnak olyan összetevői, amelyek azért váltak hagyománnyá, mert nem változtathatóak vagy pedig nem változtathatjuk meg büntetlenül, mert ha megtesszük, előre nem látható megoldhatatlan problémákat okozunk. Természetesen ilyen a család is.

A biológiai meghatározottság elleni küzdelem legfőbb élharcosaivá – a liberálisok zászlajára tűzve – ezért akarva-akaratlanul a meleg és sokbetűs közösségek váltak. Õk tudatosan vagy tudattalanul, esetleg faramuci módon éppen biológiai meghatározottságuk miatt kétszeresen is fellázadnak, egyrészt biológiai nemük, másrészt a szaporodás kényszere ellen. A melegek számára a legnyomasztóbb lehetőség, hogy emberi élet biológiai célja pusztán a szaporodás. Ha ezt elfogadnák, el kéne fogadniuk, hogy ők egy evolúciós zsákutca, és biológiai értelemben nem sokat ér az életük. Valljuk be, a nem melegeknek sem vigasztaló lehetőség, hogy ez lenne csupán biológiai célunk, de korántsem olyan nehéz, mint nekik. Ideológiai alapállástól függetlenül, mindannyiunk élete, annak értelemmel, célokkal való megtöltése, tudatunk lázadása az ellen, hogy az életünk pusztán a szaporodást szolgálja. A lázadás a melegek részéről is elfogadható, respektálható és szabadságuk része. A kérdés, hogy ennek hol van a határa? Milyen mértékben alakíthatják saját képükre a társadalom intézményeit, amik alapvetően a szaporodással és családdal, a heteroszexualitással kapcsolatosak? A házasság fogalmát újraértelmezték, de a család fogalmának saját képükre alakítása ennél sokkal bonyolultabb kérdés, ami mélyebben befolyásolja közösségeink, nemzetünk jövőjét. Ezért véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan. Ha szimplán akarok fogalmazni, mi közük lenne egy olyan intézményhez, ami szorosan kötődik a szaporodáshoz? A kérdés azonban ennél komplikáltabb, mivel épp azt kérdőjelezi meg a balliberális világszemlélet, hogy a család a szaporodáshoz kötődne.

A család jövője összefügg a nemzet jövőjével

A család nélkül nincs társadalom-nemzet, nemzet nélkül nincs család. A család a történelem során minden korban a közösség alapegysége volt. A csimpánz- vagy a méhközösségek egészen más egységekből épülnek fel. A család a legkisebb LEGO kocka, amire hosszabb ideig fennálló társadalmak építhetők. A család, ahogy egy darab LEGO kocka, nem hordozza a belőle felépíthető kockák közösségének formáját, önmagában keveset ér. A Homo sapiens történelme alatt nem tudott önmagában létezni. Mindig szüksége volt egy közösségre, aminek a tagja, amelynek segítségével képes megvédeni magát más ellenséges csoportoktól, külső veszélyektől. Eleinte a nagycsalád, nemzetség, a törzs, végül az állam vált ezzé a közösséggé. Ezek a közösségek eleinte szorosan vér szerintiek voltak, a közös génállomány kötötte őket össze, de még az államoknál is sok esetben a közös származás, etnikai csoporthoz tartozás fontos tényező volt. A közösség nem létezik család nélkül, ahogy a család is életképtelen egy olyan közösség nélkül, amely magához tartozónak fogadja el. A család a közösség jövőjének letéteményese, a család maga a jövő. A közösség nem képes szaporodni, nem képes fenntartani magát, nem képes gazdagodni, csak a családok képesek ezt megtenni, és az ő összességük adja a közösség erejét. Ma, amikor minden európai ország küzd a népességszám csökkenésével, mindenki által megtapasztalt valóság, hogy a családok szaporulata nélkül gyengül a nemzet. Ha a családokban nem születik elég gyerek, a közösségek elenyésznek, gyengévé válnak, fenntarthatatlanná válik a társadalmi struktúra. Amikor a családról beszélünk nem a párra gondolunk, hanem az általuk világra hozott gyerekekre, a jövő generációira. A család nem a jelen, hanem a jövő miatt lényeges a politika és a nemzet számára. El lehet hagyni az egyik szülőt, vagy el lehet hagyni a házasságot, attól a család még család marad, de nem lehet elhagyni a gyerekek világrahozatalának lehetőségét. A család a jövő ígérete miatt család. Nem azért érdekel bennünket a válások száma, az egészséges család, a családon belüli erőszak, mert a férj és a feleség boldogsága miatt aggódunk. Csupán gyerekeik jövője, gyerekeik lelki egészsége, fejlődése érdekel bennünket. Vagyis a jövő generációi. Nem kell csodálkozni azon, ha a gyerektelen párok kevésbé érdeklik a politikát vagy a közösséget. Õk hozzájárulhatnak a jelenhez, de a jövőhöz nem. Ahogy a meleg párok sem járulhatnak hozzá a jövőhöz, mert bizonyosan nem születik közös génállományú gyerekük. Ha a család fogalmát kiterjesztjük a meleg párokra, fel kell adni a közösség öröktől való koncepcióját is, fel kell adni, hogy a család a közösség alapvető építőkockája, és el kell fogadni a meleg, balos, liberális közösségfelfogást, ami szerint nincs nemzet, csak azonos területen élő emberek közössége, akiket nem a közös erkölcsök, az értékek, az etnikai rokonság, hanem pusztán emberi mivoltuk tart össze a multikulturális paradicsomban.

Kikből áll egy nemzet?

A család fogalma körüli harc nagyon mély emberszemléleti, nemzet- és történelemfelfogási különbségeket rejt. Ezt Christopher Caldwell költői kérdéséből lehet legjobban megérteni, amit Reflections on the revolution in Europe című könyvében tesz fel. A könyv a baloldal számára egy megemészthetetlen elemzés 2009-ből a bevándorlás gyilkos hatásairól. Caldwell azt kérdezi: Ugyanaz lesz Európa, más emberek lesznek benne? Vagyis, ha arabok és fekete muszlimok élnek majd itt, akkor azt még Franciaország, Németország, Magyarország lesz-e? A baloldal és a melegek válasza erre az, hogy igen. Az ő emberszemléletük szerint minden ember egyforma, ha azonos körülmények között nő fel. A német kultúra németeket, a magyar, magyarokat és ha a francia, franciákat hoz létre. A nemzetek tagjainak biztonságát pedig a törvények és nem az egy közösséghez tartozás garantálja. Ezért lényegtelen kérdés a családok szaporulata miatt aggódni, lényegtelen a meleg párok gyerektelensége miatt aggódni, egyszerűen bevándorlással kell megoldani a népességhiányt. (Ezt az argumentumot túl gyakran halljuk itthon és máshol Európában.) Az integráció majd elvégzi a többit. Felírja a fehér lapra a jó németség kritériumait. A meleg párok pedig majd Afrikából egy iPhone-ért cserélnek maguknak egy gyereket, ahogy ezt nagyon cinikusan bemutatta a Bruno című film, és pont olyan jó építőkövei lesznek a jövő közösségének, mint minden magyar vagy német család, akik maguk szülték a gyerekeiket. Egy végtelenül cinikus történelemszemlélet alapja ez. Végiggondolva teljesen lényegtelen kérdéssé válik, hogy lesz-e száz év múlva Németország vagy Magyarország, és az miként néz ki és kik élnek benne. Végül is ez csak a ma élő, a gyermekeik és nemzetük jövőjét fontosnak tartó (maradi) embereknek számít, de ők a jövőben már nem élnek. Az akkor élő emberek meg eldöntik, milyen országban akarnak élni, talán még át is nevezik majd Új Szíriának vagy Iszlám Államnak. Cinikus történelemszemlélet ez, és legtöbben, akik támogatják a balliberális politikát sem értenének vele egyet, pedig ez következik abból a család- és nemzetszemléletből, amit elfogadnak.

Akinek van saját gyereke, annak fontos kell, hogy legyen a közösség fennmaradása, amely képes lesz gyerekét, annak gyerekeit megvédeni a távoli jövőben is. Nehéz komolyan hinni abban, hogy egy arab, muszlim többségű országban dédunokáink sokáig békében élhetnének. Ez nem az iszlamofóbiából fakad, hanem a mindennapi és történelmi tapasztalatból. Az iszlám által elűzött, kivégzett keresztény családok nem azt üzenik, hogy egy muszlim közösségben nagy jövője lenne utódainknak. Akiknek gyerekeik vannak, azok tudattalanul is a közösség továbbélésében érdekeltek, akiknek nincs, azoknak lényegében mindegy. A meleg párok örökbefogadott gyerekei az ő saját önmegvalósításuk, saját jelenük, saját hobbijuk miatt fontosak, és még áttételes közük sincs a közösség jövőjéhez. Nem biológiai és genetikai kényszer, hanem csak szórakozás, divat. Lecserélhető egy másik divatra majd 20 év múlva, ha ezt is megunták. Ezeknek a pároknak nem a jövő miatt kell a gyerek, hanem a jelen divatja miatt. Õk is olyanok szeretnének lenni, mint a Modern családban a meleg párok. 30 éve épp ciki volt a gyerek számukra, akkor a szabadság számított, ma meg cuki.

Nekünk, akiknek genetikailag velünk azonos gyerekeink vannak, legyünk jó vagy rossz szülők, konzervatívok vagy liberálisok, a gyerek nem múló divat, hanem génjeink továbbvivője. Nem a divat miatt aggódunk utódaink jövőjéért. Függetlenül attól, hogy milyen szülők vagyunk, a genetikailag azonos gyerekeink iránt érzett aggódás nem összehasonlítható az övékkel. Tulajdonképpen nyomasztó gondolat, hogy egy lapon próbálják emlegetni. Mi, amikor a családot védjük, közösségünk távoli jövőjét védjük. Amiben majd utódaink félelem nélkül élhetnek, nem kell attól tartaniuk, hogy a nem integrálódott, de többségben lévő más kultúrájú, más etnikumú, más vallású, más identitású családok utódai más országot képzelnek el, amiben nincs helye utódainknak, de örömmel látják majd a meleg párok örökbefogadott gyerekeinek utódjait. A család nem áldozható fel a liberális tévhitek, a meleg párok jóérzése, jogérzéke a biológia elleni lázadásuk vagy bármi más miatt. A család fogalma nem bővíthető ki úgy, hogy a meleg párok beleférjenek, mert elveszti minden jelentőségét, és vele lassan, de biztosan elenyészik a családok és az őket megvédeni képes nemzet jövője is. Amikor a családértelmezést támadják, valójában a társadalom erkölcsi fundamentumait, biológiai és evolúciós meghatározottságát és társadalmak stabil fenntartásának képességét támadják. Ebben pedig nem szabad engedni.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére