A honi és nemzetközi liberális felebarátaink – a sajtójukkal karöltve – diadalittas mámorban tárgyalják Karácsony győzelmének jelentőségét. Lelki szemeik előtt már látják, hogy a budapesti meglepetésgyőzelmük után 2022-ben hogyan kaparintják majd meg az egész országot, s miként tudnak majd abszolút vereséget mérni a nemzeti oldalra. Minden jel arra mutat, hogy maga Karácsony is valami hasonló vágyvezérelt forgatókönyvről álmodozik.

Éppen ezért adunk neki és a roncskoalíció politikusainak egy tanácsot, méghozzá jó szívvel: vessenek egy pillantást Lengyelországra, és még most vonják le a megfelelő következtetéseket, hogy kevésbé fájjon majd 2022-ben.

Ugyanis a lengyel, nemzeti oldalon álló testvéreink a tegnapi eseményekhez hasonló kijózanító pofont kaptak tavaly, a 2018-as helyhatósági választásokon. Történt akkor, hogy a hatalmon lévő Jog és Igazságosság (PiS) négy nagyváros kivételével sehol sem tudott polgármestert adni. Regionális szinten hiába hódított el a kormánypárt új vajdaságokat, a többségük az egyesült ellenzék karmai közé került. Mi több, a szimbolikus erővel bíró Varsót is óriási fölénnyel vitte a Polgári Koalíció (KO) jelöltje, százalékos formában 56:28 arányban.

Lényegében úgy nyert a Jog és Igazságosság, hogy közben vesztett 2018-ban.

Eltelt egy év, s mit látunk most, pontosabban mit láttunk tegnap Lengyelországban?

Az ellenzéki együttműködés elemeire hullott, a Jog és Igazságosság pedig tarolt. Az exit pollok szerint 6 százalékkal kapott többet a kormánypárt, mint 2015-ben. Összesen pedig nem sokon múlt, hogy majdnem kétszer annyian (43,6%) szavazzanak rájuk, mint a Polgári Koalícióra (27,4%).

A nemzeti oldal tehát mindent vitt a nagyvárosok elvesztése ellenére is. Mondhatni, Varsó ide vagy oda, nem számít. Mert – ahogyan már előttem is kifejtésre került – a Jobboldalon az Igazság!