Karinthyt olvasok. A könyvtáramat olykor átválogatom, hogy mi az, amit érdemes megtartani, mi az, amit nem – teljes mértékben tévesnek tartom a sok ezer kötet felhalmozását a lakásban –, meg a jó művek olyanok, hogy mást mond az embernek 18, 38 vagy 60 éves korában.

A Capillária c. regény (Gulliver hatodik utazása) előszavában olvasom egy elképzelt művének, illetve kötetének címét, ami szorosan kapcsolódik magához a Capillária c. regényhez. „A kétnemű Ember, avagy a Nemi szerződés”.

Na, ezt ma egy nyugati író lehet, hogy már nem írhatná le, vagy nem merné leírni. Ha nem is okvetlen a gender- és tolerancia-rendőrség, de a karrierje miatt.

A haladás, a baloldali gondolkodásmód olyan, hogy ha meglát valamit, akkor azt nem tudja békén hagyni. Legyen szó nadrágviseletről, társadalmi kérdésekről, nemi identitásról vagy akár a művészetről. Neki abba bele kell piszkálni. Neki azt meg kell változtatnia. Neki küzdeni kell a régi formák avíttsága ellen, neki tetszelegnie kell a hős szerepében, aki a merevség és a „begyöpösödöttség” ellen küzd. Ha van értelme, ha nincs.

„Nem kellene a végvári katonákat hősnek nevezni a vezető történelemtanár szerint”. Ezt olvassa az ember egy cikk címeként, s először csak ámul, majd felsóhajt:

Már megint egy haladó szellemű, aki nem képes úgy hagyni valamit, ahogy van, ahogy az normális, ahogy az működőképes.

A Népszavának nyilatkozott a Nemzeti Alaptantervről Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Kifejtette: „A törökkel folytatott háború magyar katonáit, harcosait hősökként emlegeti a szöveg, vagyis automatikusan minősíti is őket, nem hagyja meg a szabadságot, hogy a diák jusson el a megfelelő következtetésekre”.

Népszava – legyint az ember –, majd mivel mégiscsak kíváncsi, tovább olvas.

„Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke a Népszavának beszélt az új Nemzeti alaptantervről alkotott nézeteiről.” A lap által idézett véleményeit szó szerint idézzük.

„Az új NAT kiemelten kezeli a hadtörténetet és a honvédelemet, pedig ezek a rendszerváltás óta egyik tantervben sem kaptak ekkora hangsúlyt – vélekedett Miklósi László. A Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint az anyagban nagyon erősen megjelenik egyfajta kötelező értékrend, ennek következtében egyes helyeken tendenciózusan eltorzítja a történelmet. Például az Árpád-korból csak a győztes csatákat kell tanítani, a veszteseket nem. A törökkel folytatott háború magyar katonáit, harcosait hősökként emlegeti a szöveg, vagyis automatikusan minősíti is őket, nem hagyja meg a szabadságot, hogy a diák jusson el a megfelelő következtetésekre.”

Megjegyezzük, hogy ez nem így van. A középkor győztes csatáinak jelentős része meg sincs említve, nem úgy, mint Muhi és Mohács. (Mindkettő mellesleg majdnem győztes csata volt, a muhi csatát a mongol történetírás az egyik legnagyobb vérveszteségként emlegeti, és igencsak kétséges, hogy ki a győztes vagy ki a vesztes.) De az ún. kalandozások esetében is mintegy ötven megnyert csatánkról alig hallunk valamit, de az augsburgi vereséget belénk verik. Ahogy a kiváló kultúrtörténész, Bognár József írja egy helyütt: „Ez olyan, mintha a francia iskolákban Napóleonról csak azt tanítanák, hogy húsz éven át fosztogatott Európában, aztán szerencsére Waterloonál tönkreverték.”

Na, de vissza a Népszavára és Miklósi László haladására.

„Az állampolgári ismeretek bevezetőjében a fő célok között kiemelt helyen áll a normakövető magatartásra való nevelés. Az alattvalóvá nevelés lenne a feladat?” – teszi fel a kérdést.

Nem, kedves Miklósi László! Az lenne a feladat, hogy arra neveljük a következő generációt, hogy a KRESZ-t nem kell betartani, ott kanyarodsz be, ahol akarsz, a számláidat befizetni alattvalói mentalitás, köszönni a lépcsőházban begyöpösödött kispolgáriság, és a könyvtári könyvek visszavitele maga az újfasizmus.

Ilyen alapon mi az, hogy tanár? – tehetnénk fel a kérdést. – Miért ő oktat? A diák miért nem oktathatja a tanárt?

„Nem kellene a végvári katonákat hősnek nevezni”. Akkor már 2 X 2 = 5. Miért ne lehetne 5? Vagy 37? Vagy akármennyi? Ki dönti el? Nem vagyunk alattvalók, hogy mások megmondják helyettünk.

A 2 X 2 mérhető. De egy nemzet, egy kultúra is vagy megmarad, vagy nem. Ez is mérhető. És ami a fennmaradását segíti az pozitív, ami meg ellene dolgozik, az negatív. Aki az ellenfélnek, a hódítónak – akár a történelmi múltban, akár a jelenben –, vagy az illegális határsértőnek segít, drukkol, pozitív színben tünteti fel, s a védekező magyarságot negatív színben, vagy megkérdőjelezi a pozitív létét, az a fennmaradás ellen dolgozik.

„Mi az, hogy nemzet?”

Ja, ha ezt a kérdést feltetted, te is közéjük tartozol.