A rasszizmusnak nincs helye a futballpályákon. Ezzel senki sem vitatkozik. A kirekesztésnek sem. De a kettős mércének sem. A futballvilág azonban megbolondult. Városok, klubok, nemzeti tizenegyek vindikálják maguknak a jogot, hogy egy szexuális kisebbség jogaiért a zöld gyepen harcoljanak. Ezzel sem lenne nagy baj, hiszen mindenki azt tart fontosnak, amit csak akar. De az már nagyon nincs rendben, ha egy olyan nemzetközi szervezet, mint az UEFA, saját szabályrendszerét megcsúfolva teljes nemzetek jogait csorbítja egy elenyésző kisebbség jogaival szemben.

Igen, kisebbség! Egy 10 ezer fős minta alapján az EU 28 országában készített 2016-os felmérés szerint a tagállamokban a lakosság 5,9 százaléka vallja magát nem vagy nem kizárólag heteroszexuálisnak, vagyis (ideszámítva az időközben kiugrott Nagy-Britanniát is) 500 millió emberből 30 millióan vállalják az LMBTQ-közösséghez tartozásukat. Nem kis szám. Sőt, mondhatnánk azt is: háromszor annyian vannak, mint mi, magyarok, akiknek a német szurkolók kifütyülték a himnuszát Münchenben. Más megközelítésben azonban feleannyian vannak, mint az olaszok, akiknek a nemzeti indulóját szintén meggyalázták az angol szurkolók az Euro 2020 versenysorozat vasárnapi döntőjében.

Az UEFA szankcionálási gyakorlata az arányok ellenére is egyértelművé tette, hogy az európai futballpályákon egy szexuális kisebbség jogai ma többet érnek, mint az EU-tagállamok népeinek nemzeti érzése. Hiszen a német labdarúgó-válogatott semmilyen büntetést nem kapott, amiért szurkolóik kifütyülték a magyar himnuszt Münchenben, míg az angol szövetséget előbb azért illették 30 ezer eurós bírsággal, mert a dánokat füttyögték, s bár a döntőben megtették ugyanezt az olaszokkal szemben is, az újabb pénzbüntetést már nem ezért kapták, hanem mert drukkereik azt tették, amit amúgy a rendkívül szigorú brit szabályok szerint hazai pályán már régen nem mernek megengedni maguknak: erőszakoskodtak és vandálkodtak. Ezzel szemben a magyar szövetség 100 ezer eurós pénzbüntetést és 3 zárt kapus meccset „nyert” némi „b*zizással”.

Pedig az UEFA fegyelmi szabályzatának 14. paragrafusa egyértelműen fogalmaz:

„(1) Bármely... személy, aki bármilyen alapon, beleértve a bőrszínt, a fajt, a vallást, az etnikai származást, a nemet vagy a szexuális irányultságot, megsérti egy személy vagy személyek csoportjának emberi méltóságát...

(2) Ha egy vagy több szurkoló az (1) bekezdésben leírt magatartást tanúsítja, a felelős tagszövetséget vagy klubot minimálisan a stadion részleges bezárására büntetik.”

Nos, akkor miért is nem zárják be a következő német vagy angol válogatottmérkőzésen a stadionok kapuit?!

10 millió magyar, 5,8 millió dán vagy 59 millió olasz megsértése vajon miért nem ér ennyit?!

Kétségtelen, hogy e három nemzet lobogójában összesen nem található annyi szín, mint azon a szivárványos textilen, amely előtt immáron lassan nemcsak az európai futballvilág, de a teljes nyugat-európai kultúra térdre borulni készül. De akkor most már tényleg itt tartunk?! A szexuális hovatartozás felülírja a nemzeti vagy az etnikai hovatartozást?! És ennek még az Európai Unió is bólogat?!

Vagy én bolondultam meg, vagy mindenki más, aki ezt helyesnek tartja...