Ahogy azt korábban már megírtuk, szeptember 29. és október 1. között Magyarországon tartózkodott a LIBE-bizottság hét főből álló delegációja, melynek tagja volt – többek között a műanyag klitoriszokat osztogató, leszbikus-feminista EP-képviselő, Malin Björk, és kolléganője, a magyar- és gyermekvédelem-ellenes Gwendoline Delbos-Corfield mellett – Donáth Anna is, a Momentum európai parlamenti képviselője. A naivabbak azt hihették, hogy Emmanuel Macron, valamint a román és szlovák liberálisok helyi fiókszervezete, a bizonyos körökben csak „Romentumként” emlegetett párt már nem süllyedhet mélyebbre, de sikerült (és itt nem Fekete-Győr András 3,4 százalékos előválasztási eredményére gondolunk): saját, magyar képviselőjüket delegálták a küldöttségbe, ami Magyarországot „vizsgálja”, vagy talán azt is mondhatjuk, próbálja lejáratni, koholt jogállamisági vádak alapján.

Donát Annát az ATV-ben arról kérdezték, hogy mire jutottak a LIBE-tagok, illetve lehet-e bármilyen következménye a látogatásnak. Még a jobboldali elhajlással korántsem vádolható Szöllősi Györgyi műsorvezető is rákérdezett, hogy hogyan lehet tagja egy magyar EP-képviselő egy olyan bizottságnak, ami Magyarországot vizsgálja – pláne úgy, hogy hasonló helyzetben, a Lengyelországgal szembeni vizsgálat során ilyenre nem volt lehetőség. Donáth azonban elmondta, hogy erre van lehetőség, megnyugtatva mindenkit, hogy bármikor támadhatja nyugodtan európai uniós képviselő a saját hazáját.

A Momentum EP-képviselője előállt a szokásos balliberális elmélettel: aki nem vallja magáénak a kívül zöld, belül piros „görögdinnye-politikát”, az csak szélsőjobboldali lehet. Az interjút ugyanis azzal kezdte, hogy a Fidesz egyedüli szövetségese a szélsőjobbon található az Európai Parlamentben. Lefordítjuk: a hétből két delegált jobboldali, konzervatív értékeket vall, így egyetért a gyermekek lelki, szellemi és testi fejlődését védeni hivatott törvénnyel, valamint nem tartja a demokrácia sárba tiprásának azt, hogy Magyarország utcáin nem migránsok hordái és egynemű házaspárok sétálgatnak, ezért nácik – legalábbis Donáth szerint. Semmi új nincs a nap alatt, csak a megbélyegzése mindenkinek, aki mást gondol, tehát az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elv betű szerint betartása.

Donáth Anna, természetesen, tagadta, hogy ezen „vizsgálat” politikai boszorkányüldözés lenne, az „ítéletet” pedig előre megírták. A képviselőnő ezt azzal indokolta, hogy a legfontosabb szereplők, akikkel találkoztak ezen három nap alatt, a magyar kormány részéről érkeztek (Varga Judit és Pintér Sándor), majd megvádolta az igazságügyi minisztert, hogy „végigkamuzta ezt a találkozót”. Még szerencse, hogy ezen bizottsági tagok annyira objektív megfigyelőként vettek részt a különböző találkozókon, hogy az egyik meghallgatott állításairól, minden különösebb vizsgálat nélkül kijelentik, hogy nettó hazugságok.

Az interjú végén Donáth László lánya feltette a költői kérdést, miszerint „Milyen az, amikor egy állam a saját polgárai ellen vet be egy kémfegyvert?” – utalt a baloldal által felkapott, mindenféle bizonyítékok nélküli Pegasus-ügyre. Ennél talán relevánsabb kérdések is felmerülhetnek bennünk az interjú hallattán, így például, hogy milyen az, amikor valaki a saját hazája ellen vizsgálódik, ír jelentést, és agitál külföldön. Ne számítsunk tehát semmi jóra tőlük és a jelentésüktől, a tartalmát előre el tudjuk képzelni, a fontos csak az, hogy egyetlen fokkal se vegyük komolyabban a LIBE rövidesen megszületendő dokumentumát, mint az azt összeállító balliberális politikusokat.